2011. október 19., szerda

jazzy

Hosszú szünet után inspiráló anyagra bukkantam ami egy részletesebb elemzést is megér.

Témánk a Jazzy rádió dalversenyének győztesének a klipjének a.

Maga a forrásanyag itt található: http://www.youtube.com/watch?v=Rh_6owS-19k

Azért tetszett meg annyira, mert esszenciálisan tartalmazza a magyar jazz vagy zenei élet fontos elemeit, állomásait.

Hol máshol forgathatnák a klipet, mint egy állóhajón, amely mögött azért néha el-elmegy a kettes villamos, nehogy véletlen a karib-tengeren vagy valami hasonló helyen érezzük magunkat. Pénz nyilván nincs egy klipre, ez Mo. de azon belül is a jazz, ott meg még ötvenezer sincs rá általában.

A zenészekről ordít a profizmus, azaz iszonyatosan unják amit csinálnak, a kőbányai üstökösprogram érett versenyzői, akik a suli elvégzése majd a megasztárok mögött való pöngetés után pár év hajós és egyéb vendéglátós kitérők után most "saját" hangjukat megtalálva telepednek be a jól bemelegített színpadokra.

A két csaj valamit élvez a dologban, nem értem mit, de talán olyan abszurd lehet az egész, hogy már azt élvezik, vagy kicsit becsiccsentettek a kellékként odahozatott rosétól és így hitelesen adják vissza a heti rendszerességgel ismétlődő oldmans bulik hajnali beindulásának mozgás és gesztuskultúráját, ahol a negyvenhez (alulról vagy felülről) közelítő hölgyek próbálnak becserkészni egy új céges emberkét a következő pár hét vagy hónap finanszírozására.

A zene egy nagyon érdekes népi hagyomány továbböröklődése, egymás közt azt mondják hogy akkor most játsszunk fankot, ez valami new-orleansi érzetű dolog lehet vagy retro acid jazz, mindenesetre a hetvenes évek vége óta változatlanul és definiálatlanul lebeg a kőbányás generációk között hasonlóan egyéb stílusgyakorlatokhoz mint a bossza, szving és persze a blues.
Ilyesmire gondolhattak (http://www.youtube.com/watch?v=S1OPZxzmoo0)

A szöveg amúgy nem lenne rossz ötlet, mert pont ezt az oldmanses réteget fordítja ki ironikusan csak nem elég frappánsan és ráadásul valahogy nem teljesen egyértelmű sem a képből, sem a szövegből, hogy ez most paródia vagy sem. Mármint én nem látok arra utaló jelet hogy mitől többek vagy mások ők mint az a típus, akiről énekelnek.
De főleg a prozódia. Ehhez különösebb kommentárt nem is fűznék, elég ordító a dolog, persze nehéz a magyar szöveg meg minden, de azért ez egy kicsit erős volt..

A vége felé aztán a taxiban egy amúgy muzikális (egyenlő jó) gitárszólót villant nekünk Cornelio, aki a Kornélból olyasmi irányba indul mint Emilio vagy Cristiano Ronaldo esetleg Lakatos Nintendó. A magyar focipályákon szokás a két ügyes cselt bemutató de amúgy haszontalan lusta játékost mondjuk Barthából Barthalinho-vá gúnyolni vagy becézni, nézőpont kérdése. Ilyen ez a pillanat is, két ügyes csel a közzéppályán aztán bedobás, vagy hazaadás.

Az a vacak amúgy hogy otthon ezek rosszabbul esnek az embernek, itt olyan tiszta és végülis érdektelen, csak a Plüssös (díjat nem nyert) indulók miatt néztem meg amúgyis és kerültem vissza a jó öreg magyar való világba, Értem én hogy nekik is élni kell valamiből, de miattuk vagyok én is ott ahol. Ami persze végülis egyáltalán nem baj. Ha nem ilyenek lennének, akkor.. De a fociban nincsen Ha.. :)