Adys

Véletlenül belekerültem egy olyan projektbe, ami említésre méltó. Ady Léda verseinek egy kétnyelvű színrevitele vagy inkább egyfajta kibővített felolvasóestje lesz ez, zenével és vetítéssel.
Érdekes dolog így az érettségi után ennyi évvel újra elolvasni ezeket a verseket úgy, hogy most már az embernek van fogalma arról , mit is jelenthetnek. És az is vicces, milyen párhuzam van az akkor Párizs, és a mostani Berlin között. Két hónap múlva lesz a bemutató és ha minden jól megy csinálunk egy kiadványt is belőle, talán egyszer otthon is lesz majd.
Mennyire más volt a költészet akkor! Olyasmi lehetett mint manapság a blogok, vagy nem is tudom. Volt még ilyen, hogy valaki leír egy kötetnyi verset és ez úgy mindenkit akár érdekelhetett is, sőt ezzel be lehetett kerülni a történelembe, és meg lettél tanítva minden kis középiskolás gyereknek. És ez, azt hiszem jó volt. Bár a hasonlók, ha más utakon is, de végül ma is célba érnek.

structures from silence

távoli fények, alkonyat utáni órák
keresztülnézek a tó felett
a hegyoldal csúszik a völgybe
mellettem (kicsit mögöttem) egy csendes barát

elszáll fölöttem a nagy bagoly
leplek lassú hullámzása
tarkómat fújó hűvös szellők

lassított felvételen szárnycsapások
a nap ahogy fújtat, növekszik és csökken
csempén húzom végig kezem

hajóm orrában lámpás
a partról siklunk a vízre lassan
kavarog a köd lomha virágokban

narancsszín derengés
zárt ajtók mögött lassan felizzó kábelek

betakar egy hatalmas levél
halkan gurulnak róla a cseppek
alatta lassan elnyom az álom
ágyam ring mint egy lassú, lassú dal
együtt szuszogok a világ puha, belső oldalával

wg

van annak egy diszkrét bája, amikor két magyar castingol németeket a berlini lakásába. 130 emailt kaptunk egy hét alatt (de nem volt végig kinn) a szobánk iránt érdeklődőktől. Szóval ennyit a kereslet-kínálat egyensúlyáról és arról hogy mennyire is vagyunk menő helyen :)

udk

tanári pályám eddig csúcs kihívása. felkészíteni egy tíz éve nem zongorázott franciát az udk klasszikus zongora felvételire, ami négy hónap múlva lesz. Ha őt felveszik, akkor én meg jelentkezem tanárnak.. :)

ha van na

Vannak dolgok, meg emberek, amelyek vita, megfontolás, vagy döntés tárgyai, mások esetében azonban ilyesmiről szó sincs. Egyszerűen vannak, mert vannak, a gondolatok, érzések, racionalitás vagy irracionalitás ellenére is.

energy

Minden valahogy az energiaszintektől függ, és onnan lehet tudni hogy éppen felfelé tartasz, hogy mindenki, értsd MINDENKI megtalál, évek óta elfelejtett spanok írnak rád, és persze akarnak valamit, valami apróságot legtöbbször, milyen fura. Egy számkezdeményt amit öt éve írtam, egy pedált, amit három éve eladtam, vagy csak egy szállást, vagy csak mi van velem, stb. Hirtelen mindenkinek lesz egy ismerőse aki zongorázni akar. Annyira össze vagyunk kötve valahogy a látható világ alatt.

3 valami

a szakma és az élet különválasztása igazából lehetetlen sőt szükségtelen is, sőt az ellenkezője volna szükséges. Főleg ha művészetről van szó, jelentsen e szó bármit is. Az igazán szép és értékes és maradandó pillanatokat nem lehet siettetni vagy kipréselni és ezért nincs is igazán értelme a művészet-iparnak, mert nem iparosítható, sokszorosítható, igazából megrendelésre el sem készíthető. Vannak dolgok, amik érnek, amik megtörténnek, találkozások, érzelmek ébrednek és az ember az egyetlen dolgot tegye amit tehet, próbálja megörökíteni, megcsinálni, formába önteni.

Tulajdonképpen minden egyes embernek megvan a szerepe az életben és az univerzumban, mert mindannyian egy másik oldala és variációja vagyunk ugyanannak és így igazán hibát csak akkor követünk el, ha nem vállaljuk el a sorsunkat, a szerepet, nem teljesítjük be azt, amit be kell és ez nem mindig dicső, van akinek a szerepe a gonosz náci főhadnagy, de az a lényeg hogy neki azt kell eljátszania és akkor hibázik, ha nem teszi. A szerepek változhatnak, sőt mi magunk is változtathatunk rajtuk, de végsősoron mindig kívül áll rajtunk és a tudatunkon, fel kell írni egy cetlire és bedobni az univerzumba.

Bizonyos emberek egy kicsit kívül hordják saját magukat. Nincs teljesen egy határozott határuk, nem érnek véget egyből pár centire a bőrüktől mint a rendes emberek, hanem kiterjedtebbek és észrevétlenül hatnak a környezetükre. Van aki él vele, de olyan is van, aki visszaél. Csalóka az egész.
Mindig azzal van a gond ha az ember bizalmába fogad valakit vagy mert bizalmába fogadja vagy mert eleve közel van hozzá, és amikor ezek az emberek élnek vissza a helyzettel vagy állítanak csapdákat, vagy csak egyszerűen észre sem veszik a saját lényük hatását, akkor nagyon nehéz, mert a pajzsokat már leeresztetted, közel engedted, és közben meg mégsem teljesen jó.