Adys

Véletlenül belekerültem egy olyan projektbe, ami említésre méltó. Ady Léda verseinek egy kétnyelvű színrevitele vagy inkább egyfajta kibővített felolvasóestje lesz ez, zenével és vetítéssel.
Érdekes dolog így az érettségi után ennyi évvel újra elolvasni ezeket a verseket úgy, hogy most már az embernek van fogalma arról , mit is jelenthetnek. És az is vicces, milyen párhuzam van az akkor Párizs, és a mostani Berlin között. Két hónap múlva lesz a bemutató és ha minden jól megy csinálunk egy kiadványt is belőle, talán egyszer otthon is lesz majd.
Mennyire más volt a költészet akkor! Olyasmi lehetett mint manapság a blogok, vagy nem is tudom. Volt még ilyen, hogy valaki leír egy kötetnyi verset és ez úgy mindenkit akár érdekelhetett is, sőt ezzel be lehetett kerülni a történelembe, és meg lettél tanítva minden kis középiskolás gyereknek. És ez, azt hiszem jó volt. Bár a hasonlók, ha más utakon is, de végül ma is célba érnek.

structures from silence

távoli fények, alkonyat utáni órák
keresztülnézek a tó felett
a hegyoldal csúszik a völgybe
mellettem (kicsit mögöttem) egy csendes barát

elszáll fölöttem a nagy bagoly
leplek lassú hullámzása
tarkómat fújó hűvös szellők

lassított felvételen szárnycsapások
a nap ahogy fújtat, növekszik és csökken
csempén húzom végig kezem

hajóm orrában lámpás
a partról siklunk a vízre lassan
kavarog a köd lomha virágokban

narancsszín derengés
zárt ajtók mögött lassan felizzó kábelek

betakar egy hatalmas levél
halkan gurulnak róla a cseppek
alatta lassan elnyom az álom
ágyam ring mint egy lassú, lassú dal
együtt szuszogok a világ puha, belső oldalával

wg

van annak egy diszkrét bája, amikor két magyar castingol németeket a berlini lakásába. 130 emailt kaptunk egy hét alatt (de nem volt végig kinn) a szobánk iránt érdeklődőktől. Szóval ennyit a kereslet-kínálat egyensúlyáról és arról hogy mennyire is vagyunk menő helyen :)