meglepetés e költemény

Igen rég jártam erre és talán mindennek megvan az oka, de a mai nap valamilyen szinten mégiscsak más. Ezt te is jól tudod! :) Olyan sok minden nem történt mostanában inkább egy felszín alatti átrendeződés ami nem annyira látványos meg élménygazdag de azért mégis fontos. Itt vagyunk Berlinben, esik az eső és nyolc fok van, ez itt május közepe, bár volt már füllesztő meleg is, kelnek a virágok az erkélyen, néha egy cicáról álmodozunk, néha a művészlét kérdéseit boncolgatjuk vagy sushitól megtömöttem imbolygunk hazafelé a Pappelallén. Alkotni igazán nagy dolog és pont azért nincs igazán megtisztelve, mert oly kevesen tudják egyáltalán, mi is az. Merthogy az életben van egy óriási szakadék a belső elképzelés és a megvalósítás között, és belül hiába minden pontos és tökéletes, amint a kezeddel kellene azt megformálni, csak egy rút utánzat marad, amitől sírásra görbül a szád. Eszközeink silányak és kezdetlegesek ahhoz hogy igazán kifejezzék azt, amit érzünk. Épp ezért kell tisztelni mindent, ami ezt a hatalmas szakadékot így, vagy úgy de áthidalta. Hogy milyen volt a tavalyi év? Nagyon sokféle. Egy éve lakom itt a kissé dohos Mühlenstrassén és ez most nem tűnik annyinak. Néha vannak itt hetek, amik egy hónapnak tűnnek, de most 2012 óta talán visszájára fordult kicsit, elrepülnek a hetek és nicsak, már május van. Berlin tud olyan lenni, hogy folyton valami van, hihetetlen, hogy valami még aznap történt, olyan mintha egy hete lett volna, néha meg teljesen üres az egész, és mindenki visszavonul a csigaházba. Szóval egy év alatt a szoba lassan forog körbe, a lakók cserélődnek, most Klimt vágyakozó női néznek velem szembe minden hónapban. Várjuk a napsütést, és hogy idén talán nem marad el a nyár. A zene meg, nem tudom, most kicsit pihent, ki kell néha találni, hogy mi legyen a zene az ember életében. Mindig más, néha majdnem hogy semmi. Néha meg csak az marad. üdvözöl minden nyájas olvasót az (immáron világoskék) kanapé mostanában kicsit lustácska szerzője! Még találkozunk!