Berlin

Direkt nem írtam mostanában, mert kicsit féltem attól, hogy a filózás-lelkizés csak nehezíti a helyzetet, itt most a bozótvágó késre van szükség, olyankor meg az ember nem gondolkodik el minden levágott ágon, hogy szegény kis növény, mit tettem veled.. :)

Amúgy most épp Berlinben vagyok, jó a zene, szép az idő, ma sok minden eldől, és talán egy-két héten belül minden függőben levő kérdés nagyjából megoldódik, ami ha azt vesszük, nem kis dolog, lévén az alapvető probléma a "hogyan szerezzünk pénzt a Berkleere" témakörben volt található, ehhez képest meg weddingi lakásokat nézegetek zongorával, úgy, hogy talán három hete még hajóra készülve meredtem a Lucky Tonight Reprise c. botránykottára hüledezve, hogy ez most mi.

A német jó hogy van, még egy kicsi magabiztosság kellene, hogy ne érezzem azt, hogy úgyis külföldinek néznek, ha megszólalok, mert amúgy hétköznapi szitukban mindent tudok, csak ennyi hiányzik. Na meg az a bizonyos első láncszem, mert itt is embereken keresztül vezet az út.

Lesz majd új blog is, ha már belemelegedtem jobban, mert most még nagyon fura a helyzet, már nem vagyok turista, de még nem vagyok berlini, az már egy berlini átlagpolgár viszontagságairól fog szólni, ez meg még a kanapéről elindult énem utsó gondolatfoszlányait örökíti meg..

Fíle grűssze!

home

Hát ez egy nemsemmi indulás, nyaralás, és hazaérkezés volt. Lehet, hogy lesz még bejegyzés, de most van itt az ideje annak, hogy elbúcsúzzak a kanapé olvasóitól, köszönöm a figyelmet s türelmet, ezennel a blog lehúzza a rolót, eltolja a biciklit, stb.
De persze the show must go on, lesz folytatás, új, szebb, izgalmasabb, csak egy kis türelem, majd szépen elterjed az is, ha úgy érzi, hogy terjednie kell. Az igazán érzelmes részt most kihagynám, majd azt is bepótoljuk.

szittyogás

mostanában azért sincs annyi bejegyzés, mert piszkozatban hagyom őket inkább, vagy kirakom, aztán inkább mégis letörlöm... :) Nem akarom azt a valódi negatív állapotot túlságosan reklámozni.. :)
Volt egy olyan, ami Magyarország megszűnéséről polemizált, és bár nem fogom visszatenni, de a helyzet még rosszabb. Nem elég, hogy mint közösség megszűnt Magyarország, hivatalosan mégsem szűnt meg, és továbbra is azonosítanak minket, itt élőket vele.

Például itt a posta. Minden szerencsétlen szomszédos, környező országba szállítanak a nemzetközi oldalak, hozzánk nem. Miért nem, mert a postások annyi csomagot loptak el, hogy köszönik, ebből nem kérnek.
Amcsi diákhiteles site, regisztrálsz, minden, köszönjük szépen a jelentkezését, az ön országával nem foglalkozunk. Átregisztrálom magam németnek, azonnal megy minden.. Szóval hogy akkor legalább szüntessük meg hivatalosan is, mostmár úgysincs Kispál sem, megszűnt a fő összetartó erő :), és akkor legalább nem szívatnak mindenféle külföldiek a rossz hírünk miatt.
Budapest, EU, Vackor utca 29. a Hungaryt kihagyva...

ki nevet a végén

Néha a jóistennek sincs ideje szépen szőni a szálakat, épp el van foglalva egy jó meccsel, vagy 'god knows' épp mivel, és olyankor kicsit bedurvulnak a dolgok. Például előfordulhat, hogy valakit leggéppisztolyoznak Alsóörsön, minden különösebb ráutaló magatartás nélkül. Máskor egy daru dől rá a parkoló autódra, ez is nemrég történt. Lehet, hogy ez a szabadságnak köszönhető, most a kevesebb szakértelemmel rendelkező mennyei helyettesek szerveznek, és hát az eredmény alakul, csak az egész egy kicsit bumfordi módon, nem elegáns na.

Közben meg úgy érzem, mintha rajtam is csak egy ilyen 'deus ex machina' segíthetne, csak jó értelemben, egy ilyen autómra dőlt toronydaru méretű véletlen, egy electro-funk rajongó budai milliárdos véletlen rossz ajtón csönget, vagy ki tudja..

Amúgy persze nincs baj, csak nagyon idegesítő ez a tétlenség, mert nem arról van szó, hogy nem tudod, hogy mit akarsz, nem arról van szó, hogy nem vagy rá képes, hanem arról, hogy nem jön a busz. Vagy inkább, hogy jön a busz, de neked pont nincs jegyed. Sajnos még a busz is jár, csak nem szállhatsz fel, ez még rosszabb, integethetsz az ellenőröknek..

Ja és nem csak ennyi, hanem közben azért jönnek olyan lehetőségek, amik felcsillantják a reményt, de aztán kiderül, hogy valamiért pont nem jók. Ennek meg mi értelme kedves égi fennhatóság? A türelmem tesztelése a cél, vagy mi? Ki röhög a színfalak mögött? :)

7even 7teps to Heaven

valamikor rég kis költő voltam, emlékszem, tegnap eszembe jutott a lilával karcolt ég alatt.
A Velencei-tó annyi minden, hiába csak pár napot voltam ott életemben, szerintem tíz alatt van összesen, az éjszakák biztosan, de van ott egyfajta létezés. Főleg a régi Velence oldaláról közelítve, a vonat felől nem annyira, ugyanaz van kicsit, mint a Balatonnál, a déli part és az északi között, vagy Pest és Buda.
Szóval az autópálya felől, a hegyről lenézni a tóra, az ott bizony egy olyan hely, ahol az élet kikapcsol, és nem marad más, csak a lét.

A legtöbb problémám emberekkel, vagy helyzetekkel, de akár társaságokkal is azzal volt a leginkább kifejezhető, hogy nem érzem az igazi önmagam, hogy úgy érzem, belül más vagyok, mint amivé válok valahol, akár valakivel, de valakikkel is. És nem tetszik magamnak az, amivé válok. Aztán most már lassan látni, hogy ez szükségszerű - nem az emberek okozzák, nem ők hibásak, vagy kevesek, ez egy olyan utazás, amin ezt el kell fogadni. Kilépsz a megszokottból, a védelem alól, a kezelhetőből, és akkor jön mindenféle dolog, és azért jön, hogy megváltoztasson, mert változni akarsz.

Mert én döntöttem úgy, hogy rálépek, és egyáltalán nem bántam meg, lassan visszatér a régi kis énem is, és közben meg mennyivel gazdagabban és erősebben..!

Pontosan emlékszem hol kezdődött, és mikor, és akárhogy is nézzük, bizony hét éve egy májusi napon, épp az ötvenvalahányas buszon, ami Budafok meg a szoborpark között jár, ott éreztem azt, hogy akkor valami eltört, hogy ami addig egyben volt, úgy minden, az most elhasad, mostantól ebben kell élni, hogy nincs egy biztos pont és megfejtés, hanem kettő, de a hasadás mentén egyre apróbb darabokra törik minden, és aztán látod, hogy szinte millió kis tükördarab csillog a porban. A sok szubjektív igazság, a különböző valóságok, amik egyszerre igazak.

És akkor az ember megszokja, hogy nem úgy van, ahogy akarja, megszokja, hogy nincs igazság, lassan rájön, hogy mi irányít, és mi hogyan működik. Tulajdonképpen megtanulja az emberek világát. Oly idegen volt az, ahogy az emberek viselkednek, de lassan megértettem őket, és arra is rájöttem, hogy egy idő után én is ilyenné válnék. Pont olyanná, amit oly könnyű elítélni, amíg mosolygó kis angyalka vagy.

Hét évet mennyi idő alatt lehet vajon kipihenni? Két hete nem csinálok semmit, és egyelőre egyáltalán nem érzem, hogy kipihentem volna magam, bár várnak még a tiroli hegyek, de a semmittevés tökéletesen az, amire szükségem van.

Mert januártól valami más jön, ott már nem az a lényeg, hogy formálódj, az egész pont azért történt, hogy a történet íródhasson tovább. Ott a legjobb formád kell, az ugyanis a nagyetűs élet csatatere, az az első edzés a Nou Camp-ban, miután leigazolt a Barcelona ificsapata. Egyelőre izgatottan nézed a délelőtti edzésen a százezer üres széket, odaadják a labdát, látod a csapattársakat, mindenki iszonyú erős és gyors, és fejben ott van, és egyelőre egy dolgod van, valahogy bekerülni a csapatba. Megmutatni, hogy Te vagy a legjobb.

Este meg beülsz a nézőtérre, felcsap a hangorkán, játszanak a nagyok, óriási meccset, és úgy mész haza, hogy tudod, ezért jöttél, hogy majd egyszer Te legyél lenn a gyepen, és játszhass a BL döntőn. Ott már nem lehetnek kérdések, a leckét eddig kellett megtanulni, most van egy kis pihenő, de aztán a kis költőt várja a nagyvilág.. A kis költő meg már nagyon várja a nagyvilágot.. :)