7even 7teps to Heaven

valamikor rég kis költő voltam, emlékszem, tegnap eszembe jutott a lilával karcolt ég alatt.
A Velencei-tó annyi minden, hiába csak pár napot voltam ott életemben, szerintem tíz alatt van összesen, az éjszakák biztosan, de van ott egyfajta létezés. Főleg a régi Velence oldaláról közelítve, a vonat felől nem annyira, ugyanaz van kicsit, mint a Balatonnál, a déli part és az északi között, vagy Pest és Buda.
Szóval az autópálya felől, a hegyről lenézni a tóra, az ott bizony egy olyan hely, ahol az élet kikapcsol, és nem marad más, csak a lét.

A legtöbb problémám emberekkel, vagy helyzetekkel, de akár társaságokkal is azzal volt a leginkább kifejezhető, hogy nem érzem az igazi önmagam, hogy úgy érzem, belül más vagyok, mint amivé válok valahol, akár valakivel, de valakikkel is. És nem tetszik magamnak az, amivé válok. Aztán most már lassan látni, hogy ez szükségszerű - nem az emberek okozzák, nem ők hibásak, vagy kevesek, ez egy olyan utazás, amin ezt el kell fogadni. Kilépsz a megszokottból, a védelem alól, a kezelhetőből, és akkor jön mindenféle dolog, és azért jön, hogy megváltoztasson, mert változni akarsz.

Mert én döntöttem úgy, hogy rálépek, és egyáltalán nem bántam meg, lassan visszatér a régi kis énem is, és közben meg mennyivel gazdagabban és erősebben..!

Pontosan emlékszem hol kezdődött, és mikor, és akárhogy is nézzük, bizony hét éve egy májusi napon, épp az ötvenvalahányas buszon, ami Budafok meg a szoborpark között jár, ott éreztem azt, hogy akkor valami eltört, hogy ami addig egyben volt, úgy minden, az most elhasad, mostantól ebben kell élni, hogy nincs egy biztos pont és megfejtés, hanem kettő, de a hasadás mentén egyre apróbb darabokra törik minden, és aztán látod, hogy szinte millió kis tükördarab csillog a porban. A sok szubjektív igazság, a különböző valóságok, amik egyszerre igazak.

És akkor az ember megszokja, hogy nem úgy van, ahogy akarja, megszokja, hogy nincs igazság, lassan rájön, hogy mi irányít, és mi hogyan működik. Tulajdonképpen megtanulja az emberek világát. Oly idegen volt az, ahogy az emberek viselkednek, de lassan megértettem őket, és arra is rájöttem, hogy egy idő után én is ilyenné válnék. Pont olyanná, amit oly könnyű elítélni, amíg mosolygó kis angyalka vagy.

Hét évet mennyi idő alatt lehet vajon kipihenni? Két hete nem csinálok semmit, és egyelőre egyáltalán nem érzem, hogy kipihentem volna magam, bár várnak még a tiroli hegyek, de a semmittevés tökéletesen az, amire szükségem van.

Mert januártól valami más jön, ott már nem az a lényeg, hogy formálódj, az egész pont azért történt, hogy a történet íródhasson tovább. Ott a legjobb formád kell, az ugyanis a nagyetűs élet csatatere, az az első edzés a Nou Camp-ban, miután leigazolt a Barcelona ificsapata. Egyelőre izgatottan nézed a délelőtti edzésen a százezer üres széket, odaadják a labdát, látod a csapattársakat, mindenki iszonyú erős és gyors, és fejben ott van, és egyelőre egy dolgod van, valahogy bekerülni a csapatba. Megmutatni, hogy Te vagy a legjobb.

Este meg beülsz a nézőtérre, felcsap a hangorkán, játszanak a nagyok, óriási meccset, és úgy mész haza, hogy tudod, ezért jöttél, hogy majd egyszer Te legyél lenn a gyepen, és játszhass a BL döntőn. Ott már nem lehetnek kérdések, a leckét eddig kellett megtanulni, most van egy kis pihenő, de aztán a kis költőt várja a nagyvilág.. A kis költő meg már nagyon várja a nagyvilágot.. :)