Adys

Véletlenül belekerültem egy olyan projektbe, ami említésre méltó. Ady Léda verseinek egy kétnyelvű színrevitele vagy inkább egyfajta kibővített felolvasóestje lesz ez, zenével és vetítéssel.
Érdekes dolog így az érettségi után ennyi évvel újra elolvasni ezeket a verseket úgy, hogy most már az embernek van fogalma arról , mit is jelenthetnek. És az is vicces, milyen párhuzam van az akkor Párizs, és a mostani Berlin között. Két hónap múlva lesz a bemutató és ha minden jól megy csinálunk egy kiadványt is belőle, talán egyszer otthon is lesz majd.
Mennyire más volt a költészet akkor! Olyasmi lehetett mint manapság a blogok, vagy nem is tudom. Volt még ilyen, hogy valaki leír egy kötetnyi verset és ez úgy mindenkit akár érdekelhetett is, sőt ezzel be lehetett kerülni a történelembe, és meg lettél tanítva minden kis középiskolás gyereknek. És ez, azt hiszem jó volt. Bár a hasonlók, ha más utakon is, de végül ma is célba érnek.