album mékin'

Most miközben futnak a negyedórás bounce-ok, kicsit elmélázok arról, milyen is lemezt csinálni.

Most épp az történik ugyanis, összegyűlt kb. tíz hónap zenéje, mondjuk vicc, hogy igazából tavaly március és idén január a két hónap, amelyben érdemi zeneszerzés történt, most ne vájkáljunk rapszodikus lelkem sötét zugaiban.

A lemezcsinálás nehéz dolog. Egy ideig nagyon könnyű, (már akinek persze :) de alapesetben jönnek az ötletek, témák, gondolatok, stb. Készülnek a vázlatok, alakul a körvonal, igazából nagyon sokfélét úgysem tud csinálni az ember, nagyon egyformát sem, tehát szépen magától alakulgat egy massza, ami majd a szép becsomagolt lemez lesz. Azonban ahogy közeledik a dolog a végleges, megváltoztathatatlan formához, egyre sötétebb fellegek gyülekeznek.

A lemezszerzés ugyanis munka, de ritka alattomos. Ugyanis egyrészt folyamatosan ki kell tudni kapcsolni a külvilágot, és az elvárásokat, és azt, hogy majd fog-e-tetszeni-milyen-kiadónál-lehetne-kihozni-mi-a-trendi-stb. típusú köröket, másrészt meg valahol be is kell építeni. Nem szabad hogy hasson rád, megzavarjon az "ihletben", az alkotás kis iparos lépéseiben, de legyen ott fölötte valahogy.

Egy évig csinálsz egy lemezt, és bizony igenis meghatározza az utána következő időszakot, egy-két évet. Méghozzá teljesen
előrejelezhetetlen módon. Ha nagyon jót csinálsz, akkor nagyon sikeres leszel, ha kevésbé jót, akkor kevésbé, csak épp nagyon
nehéz megmondani közben, hogy melyik döntéssel lesz jobb a lemez, és melyikkel kevésbé. Van egy számom most, amire büszke vagyok, szerintem nagyon jól van hangszerelve, ötletes, jól is szól, le van masterelve, hozzá se kell már nyúlni, csak épp nem tudom betenni a lemez playlistjébe. Sehova. Egyszerűen valahogy úgy változtatja meg a hangulatot, ami elvesz a dolog egységéből, és tulajdonképpen többet vesz el, mint amit ad. Úh. feláldoztam. Nehéz döntés, és nem csak egy szám van, amit annyi óra csavargatás, pontosítás után egyszerűen kihagyok, mondjuk ez az egyetlen ami full kész.

Szerintem igenis sokszor a sok apró céltudatos csiszolás, javítás, döntés hozza meg végül azt a pluszt, amivel ki lehet tűnni. Mert tulajdonképp erről van szó. Van egy kompetitív piac, egy nagyon telített piac, és ott ki kell tűnni valamivel. Tulajdonképp ugyanúgy a kemény munkával mint mondjuk egy vállalatnál, csak itt nincs azonnal visszajelzés, talán soha. Egyedül a saját eltökéltséged segít, mert nincsenek jegyek, nincs főnök, nincs értékelés, nincs semmi. A világháló másik végén van néhány júzer, aki a beatporton kattingat, jó, most már lehet nézni a lejátszások számát a szándkládon, és az mondjuk segít is.
A filmkészítés lehet a legrosszabb, amikor mondjuk öt évig dolgozol egy projekten, és csak a legvégső egy hónapban tudod egyáltalán megnézni, hogy mi lett, és addigra már iszonyatos szervezésen, tervezésen, alkotáson vagy túl. Mondjuk a legtöbb film nem is jó, valszeg ezért. :)

Meg majd összeszámolom, hogy hány hangot kellett leütni, leírni, összesen. Ebben a most nyitott dalban 32ezer hang van. Jó persze a nagyja kopipészt, de ez titok. :) Meg minden hangszeren én játszom ám. Ez egy kicsit időigényes. Viszont az élőzene nem tudja azt, amit az elektronikus, nem lehet megcsinálni, mert valahogy egy agynak kellene a különböző zenészeket egyszerre irányítani. Milesnak sikerült párszor, dehát ennyi. Marad a soktízezer midi üzenet szerkesztése, javítgatása, négy perc kellemes háttérzenéért. Na megyek is, mert sosem lesz kész.