Vannak ritkán pillanatok, amikor az ember kicsit kívülre kerül, rápillanthat úgy mindenre, ezek legtöbbször késő este, a nap után, és ilyenkor hirtelen minden olyan relatívnak tűnik, és értelmetlennek, az egész _rohanás_ és az érzések meg viszonyok. Ilyenkor van az, hogy az ember másra sem vágyik, minthogy egy hozzáértővel együtt hallgathasson meg néhány c64-es számot. Dehát ért itt valaki hozzá?
Rajtam kívül? :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
hát nem tudom:)
VálaszTörlés