2011. szeptember 23., péntek

őszi tanácsok

Az ősz íze a savanyú, a kicsit éretlen szőlőszemek majszolása, azoké, amelyek nem a nap felé fordultak a kis görög faluban, hanem bebújtak a levelek árnyékába hogy most halk roppanásokkal boldogan teljesíthessék be sorsukat. Persze az is lehet hogy valami génmanipulált vacak vagy a híres Ostsee partján termett messze földön ismert porosz szőlészet remeke. De bújjunk csak el az "it's all in your mind" anyaöl-melegű biztonságába, és én inkább görögnek képzelem.

Oly gyorsan változnak a fókuszok, egy héten többször is, próbáljuk megtalálni hogyan éreztünk hétfőn, de már nem emlékszünk rá, olyan rég volt, ez már csütörtök de legalábbis szerda, és ez mindent átír. Egyedül az illatok idéznek meg valamit, egész gyermekkori hangulatokat is spontánmód. Olyan érzés ez mint egy árokba dobott lyukas lábos amire évek alatt lerakódik minden csak épp itt mindez sokkal gyorsabban és ha nem akarsz lábost, akkor képzelj egy vakvágányra kitolt sárga villamost. Ami már alig-sárga inkább ezernyi árnyalat zöld és barna és szürke között, na ez mind a tudat, évek alatt méginkább de pár nap alatt is már.

Van tehát egy savanyú íz a szánkban és melletünk egy volt-sárga villamoskocsi ez most hazafias okokból legyen bvg helyett békávé vagy méginkább bszkrt, beszkárt, székesfőváros közlekedési erté, a Capitalyban ott van valahol a Gellérthegy és a Szent István körút között.
Érdemes Áprilyt olvasni, aki -szerintem- a magyar természetköltészet szomorkás de bölcs nagypapája. Azért mert benne egy igazán őszinte (na mekkora szójáték) hang szól, majd minden hatásvadászatot, Parnasszus-vágyzolást kerülve.

Kell még egy kis füstillat, a szomszéd telken illegálisan égve, nedves falevelek, az érzékeknek.

Tele vagyunk tanácsokkal és bölcselettel és iránymutatással arra vonatkozóan hogy mit hogy kell csinálni, de hogy jó lesz-e nekünk vagy sem tőle az nem derül ki. Mindenki csak a saját szintjét tudja átadni, szavakban, hangokban, képekben és életben és hogy ez összességében neked személy szerint jó-e, vagy kell-e, arra nincs tankönyv. Túl sok az iskola, és túl kevés az orr, a misztikus intuíció orra, amely eldönti, merre menjünk. Sok nagy mondás, gondolat vagy idézet is mint sarokkő van lerakva pedig csak azért mert sokan vannak alatta, akik lájkolták de Te még lehetsz másfele akár fölötte vagy csak sréhen oldalt. Srévizavé.

Ússzunk az orrunk után hát Áprily ritmusára a lassan beköszönő berlini őszben az évszakhoz passzoló picit savanyú szájízzel, és nevessünk fel bátran, ha mellettünk a székesfőváros villamosa álmában csenget egy picit.

2011. szeptember 11., vasárnap

mostanában

két gépészmérnök megfelelő mennyiségű idő birtokában minden valószínűség szerint tetszőleges világokat tudna építeni, csak egy (nőnemű) menedzser szükséges aki a megfelelő instrukciókat szépen adagolja. Mondhatni, most lettem biztos benne, hogy lehetetlen, mint olyan nem létezik.
A biciklizés egyértelműen egy egyszerű utcai drog, teljesen más tudat, de úgy, hogy az orrod előtt a tévétorony úgy persze azért menőbb mint egyébként.
A reggel héttől délig tartó bulizás nagyon jópofa és itt meg lehet érteni hogyan tud ez a tánc, ez a tánczene kontinuitássá válni és egész héten át kitartani amíg végre megint péntek lesz.
Elindulnátok-e telefon és némettudás nélkül egy nap Berlin után Lipcsében koncertezni úgy, hogy a Gesundbrunnen és Schönhauser Allée kritikus átszállási pontok nevének megjegyzése is reménytelennek tűnik? Ti talán nem, de van aki igen.. :)

2011. szeptember 5., hétfő

2

a nagyon furcsa és alattomos dolog az életben az hogy mindennek két oldala van de mindig csak az egyiket látjuk közvetlenül, azt ami megvalósul, ami van és kézzelfogható, de közben minden nyereség egyben veszteség is és elvesztünk valamit, amit azonnal nem érzünk olyan egyértelműen mint azt, amit megkaptunk. Csak később, de akkor már nehéz visszacsinálni, mert egyrészt az új dolog már ott van, másrészt meg már nem tudjuk pontosan mit is akarunk mert már utána vagyunk, nem pedig előtte, csak valami hiányzik mégis, így aztán vissza sosincs út, csak egy újabb kétoldalú előrefelé, ahol valamit megint kapunk, amit akarunk, és valamit megint elvesztünk, amit nem akartunk elveszteni. És így megy ez tovább az idők végezetéig.. :)

És ezért gyanús bármiféle reklám a szó átvittebb értelmében is - bármi a történelemben vagy egy bannerben vagy akárhol ami úgy van beállítva mint egyértelmű jó. Sosem történt semmi ami jó lett volna vagy olyan sem ami rossz hanem változott valami csak valakik mindig ott vannak és folyamatosan promózni akarják a dolgokat. Mosóport, tévét, történelmet.

2011. szeptember 4., vasárnap

heute

ijesztő az, ahogyan a lényeddé válik az, ami előtte csodálattal töltött el. Ahogy olyan nyugalommal játszod vagy írod a legszebb hangokat ahogy a krumplit szokták hámozni. Néha mintha semmi sem tudna megrázni. Máskor persze más.. De belülről ezt sosem érzed - a méz nem érzi saját édességét, s a lámpa nem látja saját fényét. Belül minden szinte ugyanaz vagy inkább úgy mondom másik síkon zajlik a meccs.
Manapság nincsenek olyan játékosok mint Zidane vagy Ronaldo. Vannak nagyon hatékonyak és képzettek, de ezek a szavak mást jelentenek, nincs olyan játékos, aki a képernyőn keresztül el tudná hitetni veled a focin keresztül azt, hogy van a világnak egy isteni rendje. Mert olyankor megáll az ember levegője, amikor egy igazán nagy zseni játszik, és akkor is így van ez, ha esetleg nem sikerül, vagy épp nem nyer aznap. (a végén azért ők mindig nyertek) Ahogy igazán nagy zongorista sincs épp bár Herbie meg Jarrett még él persze lassan járókerettel, de már Svensson is egy kategóriával lejjebb volt, és már ő sincs. A zenében nincs úgy kor mint a fociban, de ezeket a véneket a hetvenes évekbe sorolom inkább bár még mindig nyomják.
Maga ez a mostani világ ilyen embereket termel ki. Csodák itt nem lesznek, mert nem lehetnek. Amit eszel, azzá leszel, s igaz ez mindenre ami ér. Szóval hogy hatékony, megdőlnek a rekordok, a számokban túlszárnyalunk minden eddigit, csak kérdés, hogy tartalomban a forma: Amfora!

(reggel hétre menni egy klubba az valahol vicces)

2011. szeptember 3., szombat

a

asztalra alapvetően azért van szükség egy szobában, hogy legyen hol rendetlenségnek lennie, és ezáltal rendnek.

2011. szeptember 1., csütörtök

választás

Aszondja lesz itt egy olyan, hogy virtuális választás, ahol a Berlinben élő nem-németek is leadhatják voksukat. Sokan ugye ezért kampányolnak, hogy a berlini lakosoknak is lehessen szavazni, ha már a város fele internesönel, mondjuk nem hülyeség, de én azért csak a long-term lakosoknak adnék jogot, mivel annyian megfordulnak itt pár hónapra hogy csak na.

Van egy csomó párt, van amelyik fülbevalós, az a baloldali, akkor van a kalózpárt, ami nagyon jön fel, vannak a szélsőjobbok a behalós "Gas geben" plakáttal, meg még egy pár. Igazság szerint elég sok párt van, viszonylag színes a paletta, és úgy tűnik, hogy viszonylag valódi dolgokkal kampányolnak, fontos az, hogy ki milyen ügyre milyen megoldási tervet dolgoz ki. Voltak itt pl. kampányötletek a mindenkinek legalább 1500 eurós munkát vonalon de ezzel nem akarom az otthoniakat hergelni :)

Probléma van még az S-bahnnal és az autógyújtogatókkal, az ingatlanárakkal meg ilyesmikkel. Szóval olyan közéleti ügyekkel, de hogy az egész egy fokkal normálisabb vagy van az több fok is. Építsünk négyesmetrót! Akarom mondani tízesmetrót. :)