őszi tanácsok

Az ősz íze a savanyú, a kicsit éretlen szőlőszemek majszolása, azoké, amelyek nem a nap felé fordultak a kis görög faluban, hanem bebújtak a levelek árnyékába hogy most halk roppanásokkal boldogan teljesíthessék be sorsukat. Persze az is lehet hogy valami génmanipulált vacak vagy a híres Ostsee partján termett messze földön ismert porosz szőlészet remeke. De bújjunk csak el az "it's all in your mind" anyaöl-melegű biztonságába, és én inkább görögnek képzelem.

Oly gyorsan változnak a fókuszok, egy héten többször is, próbáljuk megtalálni hogyan éreztünk hétfőn, de már nem emlékszünk rá, olyan rég volt, ez már csütörtök de legalábbis szerda, és ez mindent átír. Egyedül az illatok idéznek meg valamit, egész gyermekkori hangulatokat is spontánmód. Olyan érzés ez mint egy árokba dobott lyukas lábos amire évek alatt lerakódik minden csak épp itt mindez sokkal gyorsabban és ha nem akarsz lábost, akkor képzelj egy vakvágányra kitolt sárga villamost. Ami már alig-sárga inkább ezernyi árnyalat zöld és barna és szürke között, na ez mind a tudat, évek alatt méginkább de pár nap alatt is már.

Van tehát egy savanyú íz a szánkban és melletünk egy volt-sárga villamoskocsi ez most hazafias okokból legyen bvg helyett békávé vagy méginkább bszkrt, beszkárt, székesfőváros közlekedési erté, a Capitalyban ott van valahol a Gellérthegy és a Szent István körút között.
Érdemes Áprilyt olvasni, aki -szerintem- a magyar természetköltészet szomorkás de bölcs nagypapája. Azért mert benne egy igazán őszinte (na mekkora szójáték) hang szól, majd minden hatásvadászatot, Parnasszus-vágyzolást kerülve.

Kell még egy kis füstillat, a szomszéd telken illegálisan égve, nedves falevelek, az érzékeknek.

Tele vagyunk tanácsokkal és bölcselettel és iránymutatással arra vonatkozóan hogy mit hogy kell csinálni, de hogy jó lesz-e nekünk vagy sem tőle az nem derül ki. Mindenki csak a saját szintjét tudja átadni, szavakban, hangokban, képekben és életben és hogy ez összességében neked személy szerint jó-e, vagy kell-e, arra nincs tankönyv. Túl sok az iskola, és túl kevés az orr, a misztikus intuíció orra, amely eldönti, merre menjünk. Sok nagy mondás, gondolat vagy idézet is mint sarokkő van lerakva pedig csak azért mert sokan vannak alatta, akik lájkolták de Te még lehetsz másfele akár fölötte vagy csak sréhen oldalt. Srévizavé.

Ússzunk az orrunk után hát Áprily ritmusára a lassan beköszönő berlini őszben az évszakhoz passzoló picit savanyú szájízzel, és nevessünk fel bátran, ha mellettünk a székesfőváros villamosa álmában csenget egy picit.