bizonyos képeket távolról jó nézni, míg másokat egész közelről, szinte tapintani. A zenével sincs ez másként, van amit úgy szeretek hallani mintha egész távolról szólna, mást meg hangosan. A túl hangosan sem mindig jó. Selianthe állandóan bömbölteti a zenét és ez szerintem pl. gáz. Akármi legyen az, általában valami indie vinnyogás, de ma pl. opera is volt, vagy techno de tökmindegy mert a szobában tartózkodván kellemetlenül hangos. De ő egész nap ebben van és ha elmegy, akkor meg folytatja fülesen. Ez pl. szvsz béna. Ennél több bölcsesség ebben a gondolatmenetben már nem várható.
Van ez a Dreamtime Return Steve Roachtól, és azt kell mondjam hogy az utóbbi 2-3 évben igazán nagy felfedezésem a zenében ezen kívül nem is volt. Szép észrevétlenül kúszott be a kompozícióimba is, de ennél szeretnék valami konkrétabb nyomot is majd, egy igazi ambient lemezt felvenni, majd valahogy úgy, ahogy ő csinálta, lemenni az ausztrál sivatagba aztán hadd szóljon. Egyik tanitványom egy hónapra Thaiföldre ment nyaralni, a másik Indiába megy majd. Csak mondom hogy itt mi van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése