Jött az a gondolat, hogy ez a kép, ms. Wurst a piedesztálra emelve, tulajdonképpen a jelenlegi helyzet tökéletes összefoglalása. Európa, mint intézmény, mint stílus, mint know-how és koncepció ezt emeli ki, és tulajdonképpen nagyon örül annak, amit kapott. Valaki okosan kitalálta, hogy mi lesz az, ami tökéletesen passzol ehhez a nyíltan ki nem mondott ideálhoz.
Az emberi szabadság szobra ez. Az, hogy mindent szabad neked, mint egyénnek, ezt ünnepli tegnap Európa. Tényleg mindent szabad? Persze hogy nem. Kell egy kis show, egy kis ének, valami, ami művészetnek láccik, valami, amitől olyan komoly és koncept az egész, a közepére meg egy nagy polgárpukkasztás, és kész. Ez minden, amit ez a kultúra tud, és amit igazán jól csinál. A különbség az, hogy az amerikaiak (eddig) a mesehőst tették középre. Mi, Európaiak pedig sokkolni szeretünk, nézz csak meg egy filmet.
Erre jönnek a lájkok, a kattintások, mert mindenki, akármilyen magasnak is tűnjön alulról, ugyanebben a lájkéhségben szenved, ugyanezért küzd, hogy figyelmet kapjon, és sajtót, és twittet, és írjanak róla és adjanak pénzt neki ésatöbbi.
Az ijesztőbb kérdés viszont az, hogy merre tovább? Ha már lehetünk Ms. Wurstok, tényleg minden probléma elmúlt? Legyőztük? Vagy csak most kezdődik igazán?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése