tegnapi nap: u-bahn, s-bahn, taxi, repülő, taxi, villamos, trolibusz, próba, busz, metró, vonat.
Ezek után ma kiszédelgek a konyhába reggelizni, és a rádióból mi szól? Bumeráng a Boros-Bocskorral + Koppány, Koppány.
Ez egy kicsit erős, nem?
2011. február 21., hétfő
2011. február 19., szombat
boogie
borongós februári napokon, mikor ki tudja hanyadszor kezdődik újra a tél, az ember nem tehet mást, minthogy bedobja a lejátszóba a 2011-es év boogie bajnokait:
opolopo - siriusmo - lorenz rhode - ben mono - mindegyikben van o?
annyira rámférne egy astoria total dance. Hol vagytok??
opolopo - siriusmo - lorenz rhode - ben mono - mindegyikben van o?
annyira rámférne egy astoria total dance. Hol vagytok??
2011. február 18., péntek
ki és be
Gondolkodtam mostanában azon, hogy tulajdonképpen a hallás szubjektivitása, az, hogy manapság más zenéket szeretünk vagy máshogy hallunk, az egy skálán elhelyezhető. A skála egyik végén van a szolmizációs hang. Ott van, hogy dó, mi, szó, és aki a zenét így hallja. Hangoknak, dallamoknak, skáláknak - tulajdonképpen egy zárt logikai rendszernek. Mondhatni ez a szellemi hallás. A másik végén meg ott van maga a tényleges hangrezgés, a hanghullám. Akinek ilyen a hallása, annak majdnem ugyanaz a dó, mi, szó, attackot, releaset hall, dinamikát meg hangszín-spektrumot. Ez a másik vége.
Az egyik oldalon van a Fúga művészete, az abszolút elméleti zenemű, amit igazából már nem is eljátszásra írt Bach, igazából nincs is hullámformája, nem is szól sehogyan, csak színtiszta logika, a másikon meg mondjuk a techno meg az ambient elektronika, ahol csak hangmasszák léteznek, zenei hangokról nincs értelme beszélni, csak spektrumok váltakoznak. Ez a zene van teljesen benn. Erről nem tudsz beszélni magadtól függetlenül, mert valahogy csak belül létezik. A másik teljesen kívül van, annyira, mint maga a világ. Magát a világot képezi le. A techno meg a zajzene pedig valahol mélyen belül szól csak.
Épp ezért gondolom, hogy a zene "modern" időszakának a kezdete nem Schönberghez köthető, vagy Bartókhoz vagy Stravinskyhez - ők pontosan a régi zene utolsó, legelfajzottabb művelői, amikor a külső világ a leginkább eltorzul, és a leginkább elbonyolódik, leginkább összetett utaláshalmazzá válik, de még mindig ugyanaz a külső világ. A változás pont Satie, Cage, és a befelé fordulás, a hangok helyett a hangzás felé fordulás. A Berghain ennek a zenének a fellegvára, a temploma tulajdonképpen, amit arra építettek, hogy a legerősebb, és legnagyobb élményt adja a belső zenében. A másiknak meg ott vannak a valódi templomok, koncerttermek, operák.
Nekem egy kicsit az a bajom, hogy mindkettőt szeretem, talán kicsit jobban a klasszikusat, talán objektívabb vagyok mint szubjektív, talán külsőbb mint belső, de azért mindkettő nagyon fontos. És ez azért baj, mert nehéz. Mármint pont hogy jó, mert pont ezt látom valahogy a nagy feladatnak, összehozni középen a kettőt - az emberit és istenit, külsőt és belsőt. Hogy a zenében legyenek hangok, legyenek dallamok, de legyenek hangzások, legyenek csöndek, szóljon belül és szóljon kívül is. Lehessen csengőhang is, meg hangjegyekbe nem önthető érzelem.
Az egyik oldalon van a Fúga művészete, az abszolút elméleti zenemű, amit igazából már nem is eljátszásra írt Bach, igazából nincs is hullámformája, nem is szól sehogyan, csak színtiszta logika, a másikon meg mondjuk a techno meg az ambient elektronika, ahol csak hangmasszák léteznek, zenei hangokról nincs értelme beszélni, csak spektrumok váltakoznak. Ez a zene van teljesen benn. Erről nem tudsz beszélni magadtól függetlenül, mert valahogy csak belül létezik. A másik teljesen kívül van, annyira, mint maga a világ. Magát a világot képezi le. A techno meg a zajzene pedig valahol mélyen belül szól csak.
Épp ezért gondolom, hogy a zene "modern" időszakának a kezdete nem Schönberghez köthető, vagy Bartókhoz vagy Stravinskyhez - ők pontosan a régi zene utolsó, legelfajzottabb művelői, amikor a külső világ a leginkább eltorzul, és a leginkább elbonyolódik, leginkább összetett utaláshalmazzá válik, de még mindig ugyanaz a külső világ. A változás pont Satie, Cage, és a befelé fordulás, a hangok helyett a hangzás felé fordulás. A Berghain ennek a zenének a fellegvára, a temploma tulajdonképpen, amit arra építettek, hogy a legerősebb, és legnagyobb élményt adja a belső zenében. A másiknak meg ott vannak a valódi templomok, koncerttermek, operák.
Nekem egy kicsit az a bajom, hogy mindkettőt szeretem, talán kicsit jobban a klasszikusat, talán objektívabb vagyok mint szubjektív, talán külsőbb mint belső, de azért mindkettő nagyon fontos. És ez azért baj, mert nehéz. Mármint pont hogy jó, mert pont ezt látom valahogy a nagy feladatnak, összehozni középen a kettőt - az emberit és istenit, külsőt és belsőt. Hogy a zenében legyenek hangok, legyenek dallamok, de legyenek hangzások, legyenek csöndek, szóljon belül és szóljon kívül is. Lehessen csengőhang is, meg hangjegyekbe nem önthető érzelem.
2011. február 17., csütörtök
kéményseprés
Azt kell gondolnom, hogy némethonban kifejezetten tiszták a kémények. Már megint becsöngetett a kéményseprő, úgy látszik itt havonta van generálozás.. szólok, ha esetleg a fokozott biztonság érdekében be akarják vezetni a kétnaponta vagy naponta történő ellenőrzést, akkor én léptem.. :)
De nézzük, hogy is zajlik az ilyesmi.
Becsönget a Bezirksschornsteinfegermeister. (ez egy szó, nem én próbálom dramatizálni. :)
Megkezdi az Abgaswegüberprüfungot ami lehet hogy egy Wiederholungsprüfung. Ha a Grundstückseigentumer is jelen van, akkor minden más, természetesen.
Ellenőrizzük a Betriebsbereitschaft-ot, Lüftungsanlage-t, Verbindungsstück-öket és Sicherheitseinrichtungen-eket és reménykedünk, hogy összejön az Ursprünglichen Betriebsszustand. Ha nem, akkor sajnos 6 hét múlva következik egy:
Wiederholungsüberprüfung.
Úgyhogy reménykedjünk, hogy minden rendben van, mert szerintem ezt senki sem szeretné...
De nézzük, hogy is zajlik az ilyesmi.
Becsönget a Bezirksschornsteinfegermeister. (ez egy szó, nem én próbálom dramatizálni. :)
Megkezdi az Abgaswegüberprüfungot ami lehet hogy egy Wiederholungsprüfung. Ha a Grundstückseigentumer is jelen van, akkor minden más, természetesen.
Ellenőrizzük a Betriebsbereitschaft-ot, Lüftungsanlage-t, Verbindungsstück-öket és Sicherheitseinrichtungen-eket és reménykedünk, hogy összejön az Ursprünglichen Betriebsszustand. Ha nem, akkor sajnos 6 hét múlva következik egy:
Wiederholungsüberprüfung.
Úgyhogy reménykedjünk, hogy minden rendben van, mert szerintem ezt senki sem szeretné...
2011. február 16., szerda
nyár felé a német
Ahogy az első napsugarak megjelennek a városban - lett légyen akár a hőmérő higanyszála mínusz egy fokon, s a csípős széltől kb. mínusz tíz körüli érzet - ha süt a nap, akkor a németek megkezdenek kiülni a napra kávéhoz, szendvicshez. A pankowi soron a kávézók kipakolják a kerti szettet, aztán kezdődhet a sütkérezés. A másik vicc a gyereküléses biciklikkel való száguldozás hasonló időjárásban, esetleg ónos, havas esővel megturbózva. Lassan kirándulni kéne az Északi-tengerhez, valszeg már nagyban megy a szezon, felhőtlen pancsolás, vízibiciklizés, esetleg korcsolyázás, bár asszem az nem szokott befagyni..
2011. február 15., kedd
2011. február 14., hétfő
Grammy és idő
Tegnap este végül film helyett a Grammy-díjkiosztó live közvetítésébe botlottunk a neten. Herbie Hancock épp postolta a Facebook falamra, hogy nyert kettőt, aztán gondoltam felnézek hogy is megy ez. Szilvi inkább a ruhák és cipők elemzésével volt elfoglalva a vörös szőnyegen, de sikerült demokratikusan megosztani az idősávokat.. :)
Hogy kell Grammyt nyerni? (Miért kell Grammyt nyerni? Miért kell nyerni?)
Igazából ez egy nagy, szakmai zsűri díj, és úgy van kitalálva, hogy mindenki, aki valamilyen szinten a lemeziparban dolgozik, az szavazati joggal bír. Tehát tulajdonképpen ez egy zsűri-közönségdíj, mert nem egy kis létszámú dedikált zsűri van, hanem egy nagy, többezer emberes tömeg, akiknek a véleménye inkább a tömeghatás szerint alakul, mint a személyes kisugárzás szerint.
Tehát ismertnek és népszerűnek kell lenni az USÁban, és akkor van esély. Egyébként van egy csomó irtó kamu kategória, mint ilyen legjobb instrumentális bluegrass/country cover lemez meg mittomén. Jó persze ott is biztos erős a mezőny, a cowboyok közt.. :)
Jazz szólót is díjaznak, itt nemhogy kivágják a szólókat a számból, hanem ez egy külön kategória, idén Herbie nyert, de az öt döntős közt még Jarrett, Wynton Marsalis, Hank Jones, meg még vki, mindegy, ezek addigra mire én odaérek, úgyis nyugdíjba mennek.. Egyébként nagyon jót játszott Herbie, még mindig olyan érzése van az embernek, hogy egy egész jazztankönyvet lehet írni egy szólójából. Viszont maga a lemez szerintem igencsak gagyi. Persze végig még nem hallottam, de azzal is nyert azért egyet.. :)
Az idő meg, azt akartam csak írni, hogy ha az ember rátalál a helyes útra, akkor az idő elkezd rohamosan lassulni. MIndenre több idő jut, sokkal több minden történik. Caro mondta, hogy neki a január úgy elrepült, hogy semmire nem emlékszik, pedig ezer dolgot csinált. Én meg úgy éreztem, mintha három hónap telt volna el, pedig közben meg alig volt tényleges esemény. Valahogy ha az élet jobban arrafelé tart, amerre kell, akkor minden, ami történik, az sokkal jelentőségteljesebb, és fontosabb, és ezért úgy tűnik, hogy az élet mozgalmasabb. Egész addig, amíg üt egyet kakukkosóra, és az idő megáll, megszűnik létezni. Majd olyan is lesz biztos, vannak előjelei, például tegnapi Valentin-napi vacsoránk a Maharadzsánál eléggé kívül volt a szokványos tér/időn.. :)
Szóval vissza a Grammyhez. Magyarban is van, a Viva comet, meg valami Arany Zsiráf talán? Ezeket nem szeretném. Jó persze a fekák kinn is pont olyan taplók mint otthon a Majka meg ezek, de azért valami azt súgja, hogy inkább arra.. :)
Hogy kell Grammyt nyerni? (Miért kell Grammyt nyerni? Miért kell nyerni?)
Igazából ez egy nagy, szakmai zsűri díj, és úgy van kitalálva, hogy mindenki, aki valamilyen szinten a lemeziparban dolgozik, az szavazati joggal bír. Tehát tulajdonképpen ez egy zsűri-közönségdíj, mert nem egy kis létszámú dedikált zsűri van, hanem egy nagy, többezer emberes tömeg, akiknek a véleménye inkább a tömeghatás szerint alakul, mint a személyes kisugárzás szerint.
Tehát ismertnek és népszerűnek kell lenni az USÁban, és akkor van esély. Egyébként van egy csomó irtó kamu kategória, mint ilyen legjobb instrumentális bluegrass/country cover lemez meg mittomén. Jó persze ott is biztos erős a mezőny, a cowboyok közt.. :)
Jazz szólót is díjaznak, itt nemhogy kivágják a szólókat a számból, hanem ez egy külön kategória, idén Herbie nyert, de az öt döntős közt még Jarrett, Wynton Marsalis, Hank Jones, meg még vki, mindegy, ezek addigra mire én odaérek, úgyis nyugdíjba mennek.. Egyébként nagyon jót játszott Herbie, még mindig olyan érzése van az embernek, hogy egy egész jazztankönyvet lehet írni egy szólójából. Viszont maga a lemez szerintem igencsak gagyi. Persze végig még nem hallottam, de azzal is nyert azért egyet.. :)
Az idő meg, azt akartam csak írni, hogy ha az ember rátalál a helyes útra, akkor az idő elkezd rohamosan lassulni. MIndenre több idő jut, sokkal több minden történik. Caro mondta, hogy neki a január úgy elrepült, hogy semmire nem emlékszik, pedig ezer dolgot csinált. Én meg úgy éreztem, mintha három hónap telt volna el, pedig közben meg alig volt tényleges esemény. Valahogy ha az élet jobban arrafelé tart, amerre kell, akkor minden, ami történik, az sokkal jelentőségteljesebb, és fontosabb, és ezért úgy tűnik, hogy az élet mozgalmasabb. Egész addig, amíg üt egyet kakukkosóra, és az idő megáll, megszűnik létezni. Majd olyan is lesz biztos, vannak előjelei, például tegnapi Valentin-napi vacsoránk a Maharadzsánál eléggé kívül volt a szokványos tér/időn.. :)
Szóval vissza a Grammyhez. Magyarban is van, a Viva comet, meg valami Arany Zsiráf talán? Ezeket nem szeretném. Jó persze a fekák kinn is pont olyan taplók mint otthon a Majka meg ezek, de azért valami azt súgja, hogy inkább arra.. :)
2011. február 12., szombat
2011. február 11., péntek
latin
nincs valami módszer arra, hogy gyorsan megtanuljak olaszul, spanyolul és franciául ilyen társalgási alapfokon? Mondjuk egyszerre, úgyis hasonlítanak.. :)
2011. február 10., csütörtök
medi
Ahogy hallgatom, tulajdonképpen csináltam most egy lemezt.
Illetve egy 49 perces számot, ami végülis akkora mint egy lemez szokott lenni, nem? Érdekes a dolog, egy hosszú, meditatív szinti-improvizáció, direkt belassuláshoz akartam. Van benne egy-két jó rész, meg olyan nyugis, úh. majd felteszem.
http://gaborcsordas.com/music/Follow_Me.mp3
Ha valakinek van kedve, csinálhatna hozzá borítót, és akkor kész lemez. :) Asszem túl hangosan nem jó hallgatni, csak ilyen ambient hangerőn.
Illetve egy 49 perces számot, ami végülis akkora mint egy lemez szokott lenni, nem? Érdekes a dolog, egy hosszú, meditatív szinti-improvizáció, direkt belassuláshoz akartam. Van benne egy-két jó rész, meg olyan nyugis, úh. majd felteszem.
http://gaborcsordas.com/music/Follow_Me.mp3
Ha valakinek van kedve, csinálhatna hozzá borítót, és akkor kész lemez. :) Asszem túl hangosan nem jó hallgatni, csak ilyen ambient hangerőn.
2011. február 8., kedd
2011. február 6., vasárnap
a geng
ahogy néztem ott magam ezek közt az aranyifjak közt, mondom magamnak: lehet nem sok amit tudok, de azt
így nem tudja más a földgolyón. Ez egyébként azért nem is rossz.
közjáték:
Édeseim, ha nyelvet akartok tanulni, egyetlen dolog fontos.
Arra a szintre kell eljutni, hogy tudjatok poénkodni. Ha kézzel-lábbal meg egy-két szóval, akkor úgy. Ha ez megy,
akkor már mindent el tudtok érni, bárkivel lehaverkodtok, bármilyen társaságba bekerültök. Nyelvtanteszt meg nyelvvizsga
az is csak egy tipikus időhúzó önáltatás. Forget it..
Nori megpróbál Serine Diont keresni groovesharkon, de nem megy neki, Európában különbség van ugyanis az R és az L betűk között, egy ideig a háta mögül röhögök, hűdeparaszt. :) A nagybőgőjét Pandának neveztük el a pandaszósz után, ami
egy speciális finomság, sajtolt pandamaciból készül, ezért van már olyan kevés belőlük, viszont nagyon finom bizonyos
japán kajákhoz. Próbára legutóbb egyszerre hozta el a nála pár centivel nagyobb hathúros gitárját, és a nagybőgőjét.
Érted, egy kb. 155 centis japán egy nagybőgővel meg egy gitárral. A kezébe nyomtam a táskámat is, hogy ha már lúd.. :)
Andreánál érzékenyebb dobost (de embert is keveset) elképzelni sem tudok. Egy hatvanas vak zongorista tanította meg,
ő nevelte fel - zeneileg - ezt minden zenéről szóló beszélgetésben háromszor halljuk. Vajon miből jött rá, hogy pont ezt a
srácot kell nevelgetnie? Filmet! Filmet kérünk a sztoriról.
Megtudhatjuk azt is, hogy eme jeles öregúr kizárólag szexuális hasonlatokkal magyarázott a zenéről a fogékony fiatalságnak. Például hogy kell balladát játszani?
Balladát játszani úgy kell, hogy berakod a farkad a csajba, de nem mozogsz, csak tartod, jó mélyen. Végig tartani kell.
Másik dalra meg, ezt úgy játszd, mint amikor másodszor dugod meg a csajod - nyugodtan, már kielégültél egyszer,
nem érzed a rohanást, de azért kívánod, úgyhogy szépen, finoman, stb.
Stb. Mindig van mit tanulni. Kérdés, hogy az ember a zenéből tanulja a szexet, vagy szexből a zenét. Tyúk vagy tojás? :)
Caroline pedig úgy döntött, hogy be is költözik hozzá, és hát a német lányok igen határozottak tudnak lenni bizonyos kérdésekben. ühüüm! Ez a hangsúly. Nos ez Caroline. Ez meg az új geng, mi négyen.
(Elmúlt évhez képest majdnem tíz kilóval több vagyok. Kedves naplóm. :)
így nem tudja más a földgolyón. Ez egyébként azért nem is rossz.
közjáték:
Édeseim, ha nyelvet akartok tanulni, egyetlen dolog fontos.
Arra a szintre kell eljutni, hogy tudjatok poénkodni. Ha kézzel-lábbal meg egy-két szóval, akkor úgy. Ha ez megy,
akkor már mindent el tudtok érni, bárkivel lehaverkodtok, bármilyen társaságba bekerültök. Nyelvtanteszt meg nyelvvizsga
az is csak egy tipikus időhúzó önáltatás. Forget it..
Nori megpróbál Serine Diont keresni groovesharkon, de nem megy neki, Európában különbség van ugyanis az R és az L betűk között, egy ideig a háta mögül röhögök, hűdeparaszt. :) A nagybőgőjét Pandának neveztük el a pandaszósz után, ami
egy speciális finomság, sajtolt pandamaciból készül, ezért van már olyan kevés belőlük, viszont nagyon finom bizonyos
japán kajákhoz. Próbára legutóbb egyszerre hozta el a nála pár centivel nagyobb hathúros gitárját, és a nagybőgőjét.
Érted, egy kb. 155 centis japán egy nagybőgővel meg egy gitárral. A kezébe nyomtam a táskámat is, hogy ha már lúd.. :)
Andreánál érzékenyebb dobost (de embert is keveset) elképzelni sem tudok. Egy hatvanas vak zongorista tanította meg,
ő nevelte fel - zeneileg - ezt minden zenéről szóló beszélgetésben háromszor halljuk. Vajon miből jött rá, hogy pont ezt a
srácot kell nevelgetnie? Filmet! Filmet kérünk a sztoriról.
Megtudhatjuk azt is, hogy eme jeles öregúr kizárólag szexuális hasonlatokkal magyarázott a zenéről a fogékony fiatalságnak. Például hogy kell balladát játszani?
Balladát játszani úgy kell, hogy berakod a farkad a csajba, de nem mozogsz, csak tartod, jó mélyen. Végig tartani kell.
Másik dalra meg, ezt úgy játszd, mint amikor másodszor dugod meg a csajod - nyugodtan, már kielégültél egyszer,
nem érzed a rohanást, de azért kívánod, úgyhogy szépen, finoman, stb.
Stb. Mindig van mit tanulni. Kérdés, hogy az ember a zenéből tanulja a szexet, vagy szexből a zenét. Tyúk vagy tojás? :)
Caroline pedig úgy döntött, hogy be is költözik hozzá, és hát a német lányok igen határozottak tudnak lenni bizonyos kérdésekben. ühüüm! Ez a hangsúly. Nos ez Caroline. Ez meg az új geng, mi négyen.
(Elmúlt évhez képest majdnem tíz kilóval több vagyok. Kedves naplóm. :)
2011. február 5., szombat
body
A zongorázás és az asztrálutazás lényegében hasonló trükkön alapul. El kell felejtened a tested.
Az ember rengeteg energiát hibásan fektet be. Én is. Megpróbálja a lomha, lassú, béna, alapvetően tőle idegen testét programozni mindenféle roppant bonyolult feladatra. Például két kézzel egy terctávolságban lévő kromatikus skála eljátszása, vajon hány ezer apró izommozdulat berögzítését igényli? És a vicc az, hogy közel kerülni lehet ezzel az irgalmatlan munkával, de a valóság mindig elérhetetlen marad.
Rubinstein nem gyakorolt, ahogy Jarrett sem, azt mondjuk rá, hogy igen, mert ők tehetségesek. És igaz is, tehetségesek olyan értelemben, hogy rájöttek arra, hogy nem a testükkel kell játszani, hanem a mind-jukkal (megfelelő magyar szó hiányában).
Rubinstein fejben el tudott játszani bármilyen darabot, Mozart hallás után le tudta írni a híres talán vatikáni kórusművet, ami titkos és évente egyszer adták csak elő (legalábbis ez a sztori).
még ha azt is mondjuk, Szeresd a testem baby, akkor is, a test idegen. Milyen sokáig tart megtanulni használni, mikor picik vagyunk! Milyen sokáig tart rájönni, hogy ez a test ez mostmár én vagyok, és hogy bánnom kell vele, használnom kell, irányítanom, mert ezt osztották ezen a földön, itt ez a módi!
Szóval végre megtanuljuk, és pont ott el is követjük a hibát, hogy azonosítjuk magunkat vele, vagy elfelejtjük legalábbis. A nagy táncosok is biztos ezt mondanák, ha megkérdeznétek őket, hogy csinálják. Nem a testüket mozgatják, hanem magukat, és a test majd megy utána. Ez van hát a zongorán is, nem a kezeddel kell játszani, hanem a ”lelkeddel”, a kéz majd megy utánad.
Az ember rengeteg energiát hibásan fektet be. Én is. Megpróbálja a lomha, lassú, béna, alapvetően tőle idegen testét programozni mindenféle roppant bonyolult feladatra. Például két kézzel egy terctávolságban lévő kromatikus skála eljátszása, vajon hány ezer apró izommozdulat berögzítését igényli? És a vicc az, hogy közel kerülni lehet ezzel az irgalmatlan munkával, de a valóság mindig elérhetetlen marad.
Rubinstein nem gyakorolt, ahogy Jarrett sem, azt mondjuk rá, hogy igen, mert ők tehetségesek. És igaz is, tehetségesek olyan értelemben, hogy rájöttek arra, hogy nem a testükkel kell játszani, hanem a mind-jukkal (megfelelő magyar szó hiányában).
Rubinstein fejben el tudott játszani bármilyen darabot, Mozart hallás után le tudta írni a híres talán vatikáni kórusművet, ami titkos és évente egyszer adták csak elő (legalábbis ez a sztori).
még ha azt is mondjuk, Szeresd a testem baby, akkor is, a test idegen. Milyen sokáig tart megtanulni használni, mikor picik vagyunk! Milyen sokáig tart rájönni, hogy ez a test ez mostmár én vagyok, és hogy bánnom kell vele, használnom kell, irányítanom, mert ezt osztották ezen a földön, itt ez a módi!
Szóval végre megtanuljuk, és pont ott el is követjük a hibát, hogy azonosítjuk magunkat vele, vagy elfelejtjük legalábbis. A nagy táncosok is biztos ezt mondanák, ha megkérdeznétek őket, hogy csinálják. Nem a testüket mozgatják, hanem magukat, és a test majd megy utána. Ez van hát a zongorán is, nem a kezeddel kell játszani, hanem a ”lelkeddel”, a kéz majd megy utánad.
2011. február 3., csütörtök
my favorite things
Raindrops on roses and whiskers on kittens
Bright copper kettles and warm woolen mittens
Brown paper packages tied up with strings
These are a few of my favorite things
Cream colored ponies and crisp apple streudels
Doorbells and sleigh bells and schnitzel with noodles
Wild geese that fly with the moon on their wings
These are a few of my favorite things
Girls in white dresses with blue satin sashes
Snowflakes that stay on my nose and eyelashes
Silver white winters that melt into springs
These are a few of my favorite things
When the dog bites
When the bee stings
When I'm feeling sad
I simply remember my favorite things
And then I don't feel so bad
+ hozzá a dal coltrane - csordás verzióban reggelihez :)
Bright copper kettles and warm woolen mittens
Brown paper packages tied up with strings
These are a few of my favorite things
Cream colored ponies and crisp apple streudels
Doorbells and sleigh bells and schnitzel with noodles
Wild geese that fly with the moon on their wings
These are a few of my favorite things
Girls in white dresses with blue satin sashes
Snowflakes that stay on my nose and eyelashes
Silver white winters that melt into springs
These are a few of my favorite things
When the dog bites
When the bee stings
When I'm feeling sad
I simply remember my favorite things
And then I don't feel so bad
+ hozzá a dal coltrane - csordás verzióban reggelihez :)
2011. február 2., szerda
én
ijesztő megtapasztalni azt, amikor pár napig elkezdek gyakorolni, és akkor _tényleg_ működnek az ujjaim, és ami olyankor van. Talán csak az igen kevesek, a kék kanapé törzsvendégei tudják az milyen.
Minden, ami zene, az csak úgy ömlik kifelé. bezippelve a múlt, jelen, jövő. Nekem a legfurább hallgatni. Pedig csak én vagyok.
Minden, ami zene, az csak úgy ömlik kifelé. bezippelve a múlt, jelen, jövő. Nekem a legfurább hallgatni. Pedig csak én vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)