ijesztő megtapasztalni azt, amikor pár napig elkezdek gyakorolni, és akkor _tényleg_ működnek az ujjaim, és ami olyankor van. Talán csak az igen kevesek, a kék kanapé törzsvendégei tudják az milyen.
Minden, ami zene, az csak úgy ömlik kifelé. bezippelve a múlt, jelen, jövő. Nekem a legfurább hallgatni. Pedig csak én vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése