promenád

Most akkor mindenki felidézi a nagyon-nagyon híres témát Muszorgszkij kiállításának képeiből! Addig várok egy picit.


A régiek még tudták, hol a séta helye. Az egyik legcsodásabb épp a Gellérthegy, a maga ódivatú lámpáival, de folyópart, vízpart is megteszi, nekem ugye ennyi sincs mostanában, marad a Bornholmer utcai kertépítők baráti körének (kleingartenanlage e.V.) apró utcái között oda, s vissza. (persze mesélhetnék a berlini fal legészakibb átkelőpontjáról és a szellem-megállóról, amin csak átment az S-bahn, de meg nem állt, azonban ezt majd talán máskor. )

Szóval a séta lehet nagyon sokféle, páros andalgás, családi idill, találkozhat két legjobb barát, szerelmespár vagy csak ismerkedő férfi, s nő, és persze sétál az öreg, ki már ráér, és mindig egyedül, sétál a költő.

Néha eltelnek napok a szobában, minden csak befelé jön, ott kavarog, olvasol, nézel, gondolsz, érlelsz, aztán este naplemente előtt egy séta, ahol minden pontosan a helyére kerül. A lépések mint fogaskerekek pattintják a sok apró morzsát, és aztán a sötét fellegekkel borongós estében a Bornholmer strasse megálló felett a vezetékeken túl a horizontot bámulva összeáll a kép mint egy 1200 darabos Van Gogh puzzle.