2011. december 12., hétfő

015

nulla egy öt.

Itt már csak az ötágú csillag világít és a százórás gyertya Vénusz és Merkúr között az adventi koszorú oldalán.
Mely dolgok azok, amire emlékszünk akár évek múltán is? Ami nyomot hagy? Talán csak a rosszra, a karcokra, a ráncokra amit szamurájkarddal vés belénk a sors. Vagy néha egy-egy illatra.
Közeledik a karácsony, a szomszédban már folyton smooth jazz karácsonyi cédék meg webrádiók mennek, nemsoká itt van, megyünk mi is haza, jön egy nagy-nagy körben egy újabb kilendülés kezdete de előtte kiszállunk az óriáskerékből egy kicsit, megpihenünk, eltolunk egy-két szelet stollent - akarom mondani bejglit - és aztán újult erővel indulunk a maja világvégének.

kétezertizenkettő - csipkebokor vessző. A gyaloglás vége.

A művész számára az út mindenképpen a sikeren keresztül vezet. Más nincs és aki mást állít az mellébeszél. Hazudik, avagy csak szimplán kommunikál. Akinek nem sikerült, később annak is sikerül, a cél persze inkább előbb mint később.

Befejeztem most egy lemezt és már elkezdtem a következőt, meg a kettő közti is már félig kész van szóval jövőre megint lesz vagy 3-4 dolog és ez jó sőt annál is jobb. Most úgy érzem hogy iszonyat mennyiségű hang van bennem amit le fogok írni mármint persze nem papírra mert az oldschool de szóval hogy megszakad egy nagy és bonyolult gát ami a személyiségszerkezetből fakadt és persze a másból is mint körülmények, de a végén mégiscsak győz a jó. Minden csak mese.

Maxnek szemműtétje lesz, lézeres szemműtét ezért jövő héten nem jön órára. Azt mondták neki, hogy aznap ne vezessen, mert az veszélyes lehet. Meg talán még másnap kicsit homályos a látás. WTF? Hol tart a technika? Nem az volt hogy félévig napszemüveg meg mittomén?
Egyébként amerikába járt egyetemre, itt az Engelbecken nevű kis tó felett lakott egy gyönyörű helyen de elköltözött két kövér német csajjal a weserstrasséba Neukölln mélyére és most vajon jobb neki? nem tudni. Többet kell sétálni hozzá az biztos viszont közelebb van a Yuma bár ahol nagyon jó soul-jazz zenék vannak és ami a nagyon kevés hely egyike, ahol belga sör kapható. Mert ugye a német sör meg minden, minden ábécében százhúszféle sör van, ami tökegyforma, legalábbis számomra mint laikus számára, olyan keserű, kemény ital, bár talán a magyar mosogatóléhez képest valamivel jobb. Belga sör nincs sehol. Csak itt, és itt lehet a csapossal Groove Collectiveről értekezni vagy ha Laura van akkor valami épp kitalált koktélt magyaráz vagy házi sütivel kínál, vagy épp a Rióban töltött nyaralásáról cseveg, mert ahol valaki rájön arra, hogy a belga sör az kéne, vagyhogy leginkább csak az kéne, ott valami már alapvetően rendben van. Úh. ezért végülis nem baj, hogy Max elköltözött. Pedig az a kilátás sem volt kutya. Templomtorony, erőműtorony, meg a tévétorony, szóval olyan Berlin.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése