soho

Reggel csöng a telefon hogy nem lenne-e kedvem este karácsonyi dalokat zongizni a Soho houseban, ami egy olyan members only hotel, hogy csak a tagság egy ezres egy évre. Hetedik emelet, egy mikulásruhás néger ürge karaokezik gyakorlatilag, próbálom alátenni az összes létező angol karácsonyi dalt, amit délután tanultam meg. A német csajszi lelkesen elém pakolja a német slágereket, O du fröhliche és társait. Mindehhez egy iszonyat méretű kandalló, csilláros bárpult, kozmopolita vendégekkel, bár a négereken kívül senki nem akar énekelni, ők jól elvannak. A Scrabbleben angol és német szavakkal vegyesen játszanak, ez itt teljesen természetes. Baldwin zongora, majd körpanoráma Berlinre, vacsora kacsával, Cabernet Sauvignonnal és friss erdei gyümölcsökkel tálalt vanília fagyival. Éjfél felé a dj felrak valami ősrégi Herbie Hancock lemezt, mi még mindig próbáljuk értelmezni hova kerültünk, de nem sikerül. Aztán hazafelé még a szűk liftben smárol előttünk egy kicsit egy meleg páros aztán kilépünk a csípős esti hidegbe és mintha csak álmodtuk volna az egészet..