berklee facts

Szóval most a félsoros elfojtott örömujjongások után írok egy kicsit részletesen is arról, hogy mi is a pálya.

Az idő és egyéb zavarok miatt kb. képtelenség volt most teljesen ezzel foglalkozni, s így a szeptemberi kezdés egy őrült base-jumpingnak tűnt, amelyet esetleg túl lehet élni, a következő szeptemberi indulás meg hasonlatos lenne a lépcsőn visszamászáshoz, így maradt köztes döntésnek a januári kezdés, ami csak egy kommersz bungee-zásnak feleltethető meg.

Tehát januári kezdés, így van még félév gyűjteni a nagy rózsaszín malacperselybe, amit majd kihelyezek a Magyar utca árnyékos oldalán.

Pénz ugyanis végtelen mennyiségű kell, még így is, de szerintem annyit pont tudunk szerezni.

Mi is ez a Berklee, akkor kezdjük ott. Ha azt írom, a világ legjobb zeneiskolája, akkor az jól hangzik, de kicsit kétkedősen. Ha azt mondom, olyan, mint a Harvard orvosiban, az MIT műszakiban (egyébként az MIT pont a folyó túlpartján van..), a Yale jogban, akkor is lehet hümmögni. Ez zenészdolog, de amikor az van, hogy mondjuk véletlenül összefutsz Bobby McFerrinnel a folyosón, vagy beülsz egy Metheny workshopra, esetleg a sulikoncerten a legjobbak Marcus Millerrel jammelhetnek, akkor összefut a szál anyádban - elnézést.. :) Szóval persze a közeg, meg a lehetőségek, a sokszínűség zeneileg, emberileg, a pozitív gondolkodás, és az, hogy tényleg semmi mással nem kell foglalkozni, csak a zenével, minden körülmény biztosított, innen már csak rajtad (m) múlik.

Még régebben írtam számokban a suliról, hogy pl. 176 Grammyt nyert eddig.. :) , na most kb. 1000 ember van, akit felvesznek egy évfolyamból, és ennek 5%-a kerül ki Európából, szóval ha azt mondom, hogy Európából benne vagyok az idei top 50-ben, az egy jóleső kis önfényező gondolat, de miért is ne.. :)
Mert ezt is beszéltük, hogy idáig kell elmenni, hogy az ember végre kapjon egy kis pozitív visszajelzést? Végülis én már Berlinben is ezt éreztem, a jam sessionön, hogy itt végre meghallgattak, és az csak hétszáz km-re van, Boston meg 6711-re, bár ez meg Londonban volt amúgyis.

Szóval hogy ezért egyébként mindannyian felelősek vagyunk, akik valaha voltunk közönség - azért, hogy ez a közeg ilyenné vált, mert a zene a közönségért van, és nem lehet elvárni senkitől, hogy végtelen energiával meg lelkesedéssel álljon elő újra meg újra a színpadra, (vagy a kiállítóterembe és egyéb művészeti pódiumokra) és hát persze hogy nem olyan jó, mint a külföldi, és pont azért nem olyan jó, mert nincs meg az a közeg, ahol bátorítást, elfogadást, értékelést, ösztönző kritikát kapna, hanem nem kap semmit, illetve hogy mit kap, azt csak az tudja, aki maga is szokott fellépni. Nincs senkinek végtelen energiája belül, és mindenki aki valamennyire is fenn tud maradni, az végül valahol csalással teszi, elkurvulással, vagy valamilyen más, külső vagy belső torzítással tudja csak túlélni. Vagy külföldön.

Boston. Nem túl sokat tudok még róla, New Englandnek is hívják azt a terepet, elég angolos, de közel van NYC is, háromszázegy kilóméterre, vonattal hatvan dolcsi a jegy, és kész, ott a nyugati civilizáció csúcsa, irányítóközpontja, a posztereken látható amerikai álom. Boston inkább egyetemi város, egyetemi, meg tudásváros, a félmilliós lakosság húsz százaléka egyetemista, New York meg a pénz, reklám, csillogás, de persze már alig várjuk, hogy a klisék helyett valódi tapasztalatból tudjunk észt osztani.. :)
Az biztos, hogy rohadt drága környék, bár Párizsban már ebből kaptunk ízelítőt, hogy milyen az, amikor egy város drága.. Na elvileg ez még annál is, de talán az utcazenélés is jobban fizet.. :)
Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg, ahogy azt illik, szóval mint itthon kb.
Nem tudom. Nem voltam még az Usában, de valahol meg már kíváncsi voltam, szóval merjünk nagyok lenni, töltsük meg pukkadásig a malacot, és várakozó tekintettel a repülő ablakán kibámulva figyeljük, ahogy a sok próbatermi óra után jön a fellépés - az élet elkezdődik..