interjúk

Az én szakmámban is, és az utsó pár alkalom elég betegre sikerült:

A. Fogd a zongorád, hangfalaid, minden cuccod, taxizz át a tér túloldalára egy irodaházba, ott szétesett elvis-klónok és milf abba-imitátorok mellett varázsolj vagy negyedórát. (hogy aztán kiderüljön, duók eleve nem is játszanak)
B. Kurvák és táncosok között a félhomályban énekeljetek az arab pénzmosónak két nadrágbamarkoló dalt.
C. Utazz ki Londonba, ahol röhögnek a nagy erőfeszítéssel odacipelt szmokingodon, egy kis bájcsevej és két dal kedvéért.
D. Időzónákat egyeztetve Skypeos meghallgatás, ahol a blattolós kottát egy órával hamarabb küldik, XXI.-ik századi pénztakarékos ám hightech igényeket támasztó megoldás.

Mi jöhet még?
Mondjuk egy dolog nyugtat, fel szoktak venni.. :)

kriszcsán prommör és szírjuszmó

a mai nap legnaobb királyai.
Sokdimenziós grúvok, fülcimpasimogató basszusszánd.
Olyan ritkán hallok zenét, ami igazán tetszik, szép, jó, friss, és még nem hallottam.. Szinte ünnep.
és ők lesznek a szomszédaim.. :)

"women and girls rule my world.. "

Mekkora esélye volt előzetesen annak, hogy a hegyalján Prince-t fogok énekelni a karaoke sátorban? Sose énekeltem még emberek előtt, és miért is ne a legmélyebb vízbe, persze nem mintha ettől több önbizalmam lenne most, mindenesetre mélyen átérzem, milyen úgy énekelni, hogy a mikrofon szar és kontroll meg sehol.. :)

forró napok

miután tegnap szétszedtem a macbookom (és össze is raktam), kipucoltam a lefolyót, öntöttem gyertyát, kimostam a kanapét, locsoltam virágot, kibírtam egyszerre három énekescsajt, majd pihenésképp átszáguldottam a Mr.PC-n, úgy gondolom, készen állok a felnőtt életre.. :)


A macbook annyira forró ezeken a napokon, hogy a billentyűk égetik az ujjam. A lefolyóban belül valami antianyag található, egy speciális létforma lehet valahol a plazma halmazállapot és a kutyaszar között. Főleg akkor vicces ez, ha az ember a forró viaszt képes beleönteni a mosogatóba ennek tetejére (jó ez nem volt szándékos.. :)
A gyertyaöntés művelete utáni romhalmazt elnézve úgy éreztem, hogy ehhez képest egy szimbólumokkal megküldött szimpatikus mágia az már igazán gyerekjáték..
A kanapé pedig néha szeret megfürödni, most ugye új dizájnt is kapott, és fizikai mivoltában is begyűrtem a mosógépbe.. :)

Most pedig irány a negyven fokban fesztiválozás, éljen a rock'n'roll!

how?

"Lovingly. Openly. Playfully. Joyfully. Outrageous.
Passionately. Sacred. Creative. Shameless. Sensual. And of course regularly."

antikotta front

Ezennel bejegyezném a zenészek a zenészekért a kottázás ellen nevű egyesületet. - rövidítve ZEZEKO.
Hogy ez a kottázás hogy kaphatott ekkora teret a nyugati zenében, az érthetetlen. Eleve az ember figyelme játék közben nem irányulhat egy kottára, milyen lenne már a Without You Mariah Careytől egy olyan verzióban, ahol kottából énekli? Vagy Jack deJohnette kottából dobolna Miles mellett? Bármilyen zenei pillanathoz a teljes emberre van szükség, nem lehet kiszakadni azzal, hogy figyelni kell valami kódolt jeleket egy papíron.

Az egy dolog, hogy csomó ember csak így tud zenélni, hogy ott a mankó a papíron, sőt sokan, tanárok, kifejezetten élvezik, hogy alsós ofő módjára rácsaphatnak a kezedre, ha mást merészelsz gondolni, mint ami le van írva. Nincs ennek semmi megalapozott oka, csak az, hogy ezáltal megnyugtatják magukat, hogy nem baj, hogy ők soha egy önálló gondolatot nem tettek a zenében, ennek így kell lennie. És ha elég ilyen ember gyűlik össze, akkor klasszikus zeneiskola alakul, szolfézsórával, czerny etűddel, mindennel.

Egy idő után annyian lesznek, hogy övék a többségi szó, a zeneakadémia, a müpa, minden. Ők a hivatalos autoritás, más kérdés, hogy mikor is voltatok utoljára klasszikus koncerten? Szóval hogy a kutyát nem érdekli. De ne csapongjunk ennyire, a klasszikus zene, az Artisjus meg egy pár téma el tudja venni az erőforrásaimat hamar, nem szabad hagynom magam!! :)

A kotta. A kotta rossz. Addig még nincs nagy baj, hogy a hangmagasságot próbálja jelölni, és ha feltesszük, hogy minden darab dúrban van, akkor még egész lehet követni is. Mármint egy szólamot, egy dallamot. A gond a ritmussal van, pont az a gond vele, amit írtam nem is olyan rég, hogy a ritmus nem kettőhatványokkal leírható dolog. Legfeljebb közelíteni lehet vele, és odaírni, hogy milyen érzésre gondoltál, de ha már ráéreztél, addigra már tudod, hogy mit kell játszani, ha meg nem éreztél rá, akkor meg valami szörnyszülöttet fogsz nyomni.
A másik fő probléma, hogy felesleges leírni a zenét, ez még nagyobb baj ugye. Eleve szinte lehetetlen két kézre lapról olvasni - persze meg lehet tanulni egész ufó szinten is, de akkor is lehetetlen - de nagyobb baj, hogy minek leírni? A dallamból, harmóniákból meg stílusból úgyis következik minden, és ha az ember lehetőségekben gondolkodik, akkor sose lesz kétszer ugyanaz, és bárhol, bárkikkel, bármikor élő marad a zene. Beszélni se úgy tanultunk meg, hogy a nyelvtankönyvben levő mondatokat használjuk csak, hanem sajátokat gyártunk. Na ugye! :)

Tehát igen, egy hete kottába próbálom visszaírni különféle szerzeményeimet, agybaj, hisztiroham, minden.

(p.s. apróhirdetés: szerelmes számok írását, hangszerelését vállalom. a szívedtől az empéháromig.
szereted? szeretnéd elmondani neki, de nem tudod? megbántottad? megcsaltad, elhagytad, de megbántad? Alkalomhoz illő ellenállhatatlan dalt készítünk, a Te hangoddal! Ennek nem fog tudni ellenállni! )

Kundera Tibetben keveri új lemezét

"Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik" - ki tudta google nélkül honnan van? Kicsit betegnek kell lenni, az a jó, ha a testen is valahol látszik, de végülis elég a lélekben. De gyógyulnunk is kell folyton, nem azt mondom, hogy hipochondria, meg önsajnálat a cél. Ha jól csinálod, mindig kijön valami újabb betegség, mire meggyógyult a hátad, már csikar a hasad, és ha az is elmúlt, akkor rossz álmok gyötörnek, ha azokat legyűrted, akkor meg elesel a biciklivel.
Nagy, komoly baj csak ritkán jön, de valami kicsi mindig legyen, különben előfordulhat, hogy bár teljesen egészségesnek tűnsz, de valójában csak az intenzív önámításban fejlődtél igen magas szintre.

A dalai láma álmában néha megjelenik egy nő, és olyankor kénytelen az öreg azzal a gondolattal védeni magát, hogy ő egy szerzetes, aki cölibátust vállalt. Örültem ennek az infónak, így százéves kora felé lassan már be is vallhatja.. :)
Amúgy nekem egy kicsit gyanús ez a nagy Tibet fless. Mit csináltak ők úgy tulajdonképpen, amiért ennyire rájuk vagyunk gerjedve? Felmentek a magasba aztán meditáltak, na bumm. Mások meg alacsonyan meditáltak s így elkerülte őket a világhír. Vagy volt valami tibetes film Brad Pittel, és azért? :) A buddhizmust nem ők találták ám fel, na mindegy, egzotikum végülis ez valahogy, de akkoris van benne valami erőltetés, hogy direkt felmennek a magasba, ahol nem lehet élni, mert ott békénhagyják őket, de ott se hagyják őket békén persze, de ahhoz meg kevés a spirituális kraft, hogy a kínaiakat lenyomják a csába, és most az egész világ siratja őket, hogy nem meditálhatnak, és hogy nem hagyták őket békén. Hány meg hány népet nem hagytak már békén a világ története folyamán? Mondja ezt a kis hármas, dehát kell a rendszerkritika.

Dani fantasztikus, Dani for prezident. Pár óra alatt olyan mixeket csinál, amit tényleg oda lehet tenni bármi mellé. Jó, mondjuk a referencia Jamiroquai szeparáltabban szól, de az enyém meg hangosabb és dinamikusabb, és a régen referenciának hallgatott Neo lemez meg már szinte nem is kérdés, hogy felejtőutca.

Készül az új klipünk, és ennek kapcsán is gondolkodtam, hogy tulajdonképpen végetért az audio-vizualitásban a profizmus korszaka. Egyszerűen házi technológiával el lehet érni a profi minőséget. Ezt még marketing, meg megszokás okokból sokan nem hajlandóak elhinni, sokan félnek attól, hogy a sok milliós cucc feleslegesen van - pedig igen, feleslegesen van.

Amikor fényképezőgéppel olyan klipet lehet forgatni, hogy semmi differenciát nem látsz, amikor az uad-kártyákkal kevert dalod hazavágja az öt évvel ezelőtti Abbey Roadban kevert indiefost, akkor be kell látni, hogy ez van. Ez a jelen, a jövő, hogy bárki, bárki csinálhat profi minőségű filmet, zenét.

Persze két dolog van. Egyrészt, hogy az érzékelés is finomodni fog, és ezért aztán mégiscsak mindig lesz szükség a technika fejlesztésére. Ma már elképzelhetetlen egy klip legalább 60% digitális trükk és effekt nélkül, ahogy a zenei hangzás is borzasztóan kifinomult, és nincs messze az idő, hogy a hallgatók is hallani fogják, hogy milyen kompresszor van a pergőn, és ezeket a speciális technikai élményeket kezdik majd keresni - a filmen már régóta ez van. És ezért mindig lesz értelme a technikának, csak egy kicsit kifinomultabb irányban. Olyasmi mint mondjuk hogy borban is fless az, hogy valami 2001-es dűlőszelektált, ha már érzed a különbséget. Amíg még nem, addig van a kannás, meg a minőségi, és kb. így tudtad eddig a zenéket is megkülönböztetni, hogy volt a magyar hangzás, meg az amcsi. Aztán most már minden kifinomultabb lesz.

Másrészt meg attól se féljünk, hogy a tömegtermelés bármilyen színvonali emelkedést fog hozni. Semmit nem fog hozni, csak tömegtermelést. Mint az internet. Semmivel se lettünk okosabbak, csak megjelent néhány millió blog, meg fotóalbum. Aki hülye, az jó minőségben is hülye marad.. :) Legfeljebb ez a nagy stúdió fog eltűnni, mint koncepció a maga nyolcmillió potméterével meg üvegablakával, meg hihetetlen arcméretű producereivel. De az se fog, mert az ugyanúgy faroknövelő dolog, mint egy BMW, csak a zenészeknek van kitalálva..

tükröm,tükröm

elterültem a padlón ezernyi apró morzsává hullva, miből csipegethetnek lelketek madarai.
Persze egy kis lekvárral finomabb lenne, ezért azt is készítettem gondosan az asztalra.
Sokat fiatalodtam az elmúlt hónapokban, a tavalyi boldog ráncok helyett idénre boldog húszévessé avanzsáltam vissza, szerencse, hogy mostanában nem járok se teszkóba se zépébe, mert kéne az a személyi.
Újra diák leszek nemsokára, és élhetem a kb. negyedik fiatalságomat. Lassan begyakorlom már, és a végére egész jól fog menni, most mondjuk lázadó rocker(?) leszek, vagy szexuális forradalmár, vagy beolvadok a NYC avantgárdba. (ez végülis mind lázadás, csak egy kicsit hiányzik, hogy sose lázadtam sehogy, itt lenne az ideje..)
Egy fuvallat felkapja a morzsákat, és a szélrozsda minden irányába porlasztja, egy picit többeknek csengeni kezd a füle, és mikor odafigyelnek rá, mintha pár pillanatra furcsa zenét hallanának. Távoli zongoraszó, és bár ők ezt nem tudják - esz-dórban.

hármaska farkas a bárányok közt vol. 1

Kedvenc Rob mágusom ismét fantasztikus blogbejegyzésekkel szórakoztat, és persze saját életem eseményei is gondolkodásra sarkallnak.

Sorskérdéseken gondolkodtam a minap, mostanában divatba jött ugyanis egyfajta gondolkodásmód, talán elért ide a new age, talán a fejlődő világ olyan embereket formált, fiatalabbakra gondolok, főleg a most 20-25 éves generáció, akik közül sokan már alapvetően másként indulnak neki, más hozzáállással. (Meg persze én is változtam, de pont erről lesz szó)

Valami olyasmi ez, és erről végtelen könyvet lehet olvasni az édesvíz kiadónál, de akár egy feng shui útmutató vagy egy nők lapja horoszkóp is hasonlóan gondolkodik, hogy a világ csak a te tudatod képzelete. Sok minden melléktermék következik ebből, az is, hogy az embernek tulajdonképp a sorsa meg van írva, csak fel kell azt ismernie, az is, hogy életünk tetszőlegesen változtatható attól függően, hogy a tudatunkat hogyan változtatjuk, egyfajta speciális önzés-szerűség is, hogy törődjön mindenki a saját életével, hisz mindenki a sajátját teremti - de ebből születik meg a pozitív gondolkodás is, hogy ha a dolgokat pozitívan látjuk, és úgy tudunk hozzáállni, akkor az életünk és a világ is folyamatosan javulni fog. Stb. Ennyiből már felismeritek mi ez, akár magatokat is.. :)

Ez olyan egész érdekes dolgokat is magával vonz, hogy nincs szükség a világ konkrét ismeretére, hiszen egyrészt ott a google :), de másrészt meg mert teljesen lényegtelen a világ, csak az a fontos, ami számomra megjelenik belőle. Van az a vimeos videó, ahol egyetemistáknak tesznek fel kérdéseket - mi történik egy tollpihével a holdon, ill. mikor volt a második világháború, - és a megdöbbentő nem az, hogy nem tudják, vagy hogy hülyeséget mondanak, hanem hogy nem érzik úgy, hogy tudniuk kellene. Az én időmben ez még máshogy vóót. :)
Aztán van ez a hétköznapi világunk, érzékelésünk, de bizonyos módszerekkel lehet érzékelni másokat, vagy mondhatom azt, hogy lehet más tudatállapotba kerülni, mert ez nagyjából ugyanaz. Meditációval, drogokkal, zenével, rituáléval, sokféle módon elérhető az, hogy a tudatállapot megváltozzon, és ilyenkor az érzékelt világ is megváltozik. Sőt az emberek már azt is mondják, hogy más energiaszinten vagyok, más rezgésen nyomom, stb. És valóban, a különböző energiaszintekhez más-más világot érzékelünk.

De az a más érzékelt világ attól még ugyanaz, csak mi látjuk máshogy. És azért is olyan könnyű elhinni, hogy csak az van, amit mi teremtünk, mert hát nem tudunk saját magunkból kikerülni, és mindig csak azt láthatjuk, vagy hát erre is van mód, de azért az ritka.

Minden lélek más. Mások az alapvető összetevő, mások az érzelmei, és ebből következően az energiái is. Az életünkkel kapcsolatos dolgokat érzelmeken keresztül éljük meg, és az emberek számára az érzelmekhez kapcsolódnak bizonyos energiák. Egy empatikus ember igazából egy finom energiákra érzékeny ember, a másik emberből kiáramló finom energiákat képes érzékelni, elemezni, és a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket beazonosítani. A bennünk levő energiák által kapcsolódunk a világhoz, mivel ezek vonzzák egymást. Ha tele vagyunk aggresszív energiákkal, akkor aggressziót keltünk magunk körül, és a világot egy harctérnek látjuk. Ha tele vagyunk a szomorúság érzelmével, akkor magunk körül szomorúságot sugárzunk, és a világot szürkében látjuk, stb.

A lélek képes arra, hogy bizonyos érzelmeket felerősítsen, másokat átvegyen, elnyomjon, stb. de fontos tudni, hogy alapvetően van egy alapképlete. És ez minden embernél más. Viszont szerencsére képes a fejlődésre, a hosszú távú változásra, képesek vagyunk a megfelelő élettel megváltoztatni a bennünk levő dolgokat. Elvileg pont ezért is akarunk megszületni.
De a fontos az, hogy a világ valóban létezik, és benne mi is. A tudatunkat bizonyos keretek között - saját akaraterőnk és a lelkünk alapvető típusának függvényében - tudjuk változtatni, ezáltal változnak a bennünk levő érzelmek, amik a belőlünk kiáramló energiákat meghatározzák. Ezek az energiák változtatják meg körülöttünk a világot a vonzásukon keresztül, mivel a hasonló a hasonlót vonzza. De ez nem jelenti azt, hogy más ember ne lehetne hatással a mi életünkre. Ha közel vagyunk valakihez, akkor az ő energiái is hatnak egyrészt ránk is, érzelmeket keltenek bennünk, másrészt hatnak az életünkre is, mert ugyanabban a térben dolgoznak, mint a mi energiánk. És attól, hogy magunk körül átalakul a világ érzékelése, attól még a többi ember számára nem változik semmi. Hiába sugárzunk magunkról erősen bizonyos érzelmeket, ezáltal egyrészt magunk számára megteremte egyfajta valóságot, attól még eleinte a külvilág csak annyit fog érzékelni, hogy valaki nagyon szeretne valamilyen lenni. Időnek kell eltelnie, hogy a sugárzott érzelem általi energiák ténylegesen átformálják körülöttünk a dolgokat. De ekkor fel kell arra készülnünk, hogy a körülöttünk levő embereknek esetleg nem tetszik az az irány, amibe formálódnak a dolgok, mert az ő lelkük képlete számára rossz irányt mutatnak, és elkezdenek ellenünk dolgozni, ellen-érzelmeik és ellen-energiáik lesznek.
Szóval hogy egy akváriumban játszunk, na.
folyt. köv.

álmaim

Álmaimban Amerika visszainteget,
Álmaimban Amerika nem mondhat nemet,
Pimaszul, mint egy lány.. :)

börk

Fair dolog zeneszerzési ösztöndíjat nyerni lekottázott improvizációval? :)

üü

megfigyelésem van öcsipókok, figyuka.

Biztos ismeritek azt az érzést, hogy találkoztok egy emberrel, és úgy érzitek, hogy bár nagyon sok idő eltelt, ez az illető még ugyanott tart, ugyanazokat a dolgokat csinálja, ugyanúgy gondolkodik, ugyanaz lesz a közös témátok stb. Az élet így jelzi, hogy ez az ember már a múltad része, nem kell erőltetni. Akik a jövő részei, azok mindig valahogy izgalmasnak, mozgalmasnak tűnnek, mindig mást, újat hoznak. Amint valahol az ember kezdi ugyanazt érezni mindig, ott lassan it's time to change. Pedig közben meg végülis mindenki nagyjából ugyanolyan mindig, de mégis, annyira sokfélének tud tűnni attól függően, hogy épp merre járunk.
Persze azért van aki tényleg változik, és az osztálytalálkozóra vörösen jön, pedig mindig is barna volt, vagy hirtelen pált fordul a damaszkuszi úton és ez százezerből egy vagy egyse.

És aztán ott van az is, hogy lehet valaki még mindig ugyanott tart, ugyanazokat csinálja és gondolkodik, de mégis izgalmasnak, mozgalmasnak tűnik az élete. Ez meg azért lehet, mert szeretjük.

a jövő

és öt év múlva remélem ezt a blogot olvasva fogom ugyanezt érezni... :)

a múlt

jézus ereje, hogy a klasszikust idézzem :) Ma megtaláltam a régi blogomat - blogjaimat, illetve ez nem akkor megtalálás, mert azért tudtam hol vannak, de ijesztő olvasni, vagy inkább fordítva, talán azért történt némi fejlődés öt év alatt, alig bírtam időben megnyomni az altf4et, hát ez lettem volna én, hogy bírtátok?? :)