antikotta front

Ezennel bejegyezném a zenészek a zenészekért a kottázás ellen nevű egyesületet. - rövidítve ZEZEKO.
Hogy ez a kottázás hogy kaphatott ekkora teret a nyugati zenében, az érthetetlen. Eleve az ember figyelme játék közben nem irányulhat egy kottára, milyen lenne már a Without You Mariah Careytől egy olyan verzióban, ahol kottából énekli? Vagy Jack deJohnette kottából dobolna Miles mellett? Bármilyen zenei pillanathoz a teljes emberre van szükség, nem lehet kiszakadni azzal, hogy figyelni kell valami kódolt jeleket egy papíron.

Az egy dolog, hogy csomó ember csak így tud zenélni, hogy ott a mankó a papíron, sőt sokan, tanárok, kifejezetten élvezik, hogy alsós ofő módjára rácsaphatnak a kezedre, ha mást merészelsz gondolni, mint ami le van írva. Nincs ennek semmi megalapozott oka, csak az, hogy ezáltal megnyugtatják magukat, hogy nem baj, hogy ők soha egy önálló gondolatot nem tettek a zenében, ennek így kell lennie. És ha elég ilyen ember gyűlik össze, akkor klasszikus zeneiskola alakul, szolfézsórával, czerny etűddel, mindennel.

Egy idő után annyian lesznek, hogy övék a többségi szó, a zeneakadémia, a müpa, minden. Ők a hivatalos autoritás, más kérdés, hogy mikor is voltatok utoljára klasszikus koncerten? Szóval hogy a kutyát nem érdekli. De ne csapongjunk ennyire, a klasszikus zene, az Artisjus meg egy pár téma el tudja venni az erőforrásaimat hamar, nem szabad hagynom magam!! :)

A kotta. A kotta rossz. Addig még nincs nagy baj, hogy a hangmagasságot próbálja jelölni, és ha feltesszük, hogy minden darab dúrban van, akkor még egész lehet követni is. Mármint egy szólamot, egy dallamot. A gond a ritmussal van, pont az a gond vele, amit írtam nem is olyan rég, hogy a ritmus nem kettőhatványokkal leírható dolog. Legfeljebb közelíteni lehet vele, és odaírni, hogy milyen érzésre gondoltál, de ha már ráéreztél, addigra már tudod, hogy mit kell játszani, ha meg nem éreztél rá, akkor meg valami szörnyszülöttet fogsz nyomni.
A másik fő probléma, hogy felesleges leírni a zenét, ez még nagyobb baj ugye. Eleve szinte lehetetlen két kézre lapról olvasni - persze meg lehet tanulni egész ufó szinten is, de akkor is lehetetlen - de nagyobb baj, hogy minek leírni? A dallamból, harmóniákból meg stílusból úgyis következik minden, és ha az ember lehetőségekben gondolkodik, akkor sose lesz kétszer ugyanaz, és bárhol, bárkikkel, bármikor élő marad a zene. Beszélni se úgy tanultunk meg, hogy a nyelvtankönyvben levő mondatokat használjuk csak, hanem sajátokat gyártunk. Na ugye! :)

Tehát igen, egy hete kottába próbálom visszaírni különféle szerzeményeimet, agybaj, hisztiroham, minden.

(p.s. apróhirdetés: szerelmes számok írását, hangszerelését vállalom. a szívedtől az empéháromig.
szereted? szeretnéd elmondani neki, de nem tudod? megbántottad? megcsaltad, elhagytad, de megbántad? Alkalomhoz illő ellenállhatatlan dalt készítünk, a Te hangoddal! Ennek nem fog tudni ellenállni! )