Kedvenc Rob mágusom ismét fantasztikus blogbejegyzésekkel szórakoztat, és persze saját életem eseményei is gondolkodásra sarkallnak.
Sorskérdéseken gondolkodtam a minap, mostanában divatba jött ugyanis egyfajta gondolkodásmód, talán elért ide a new age, talán a fejlődő világ olyan embereket formált, fiatalabbakra gondolok, főleg a most 20-25 éves generáció, akik közül sokan már alapvetően másként indulnak neki, más hozzáállással. (Meg persze én is változtam, de pont erről lesz szó)
Valami olyasmi ez, és erről végtelen könyvet lehet olvasni az édesvíz kiadónál, de akár egy feng shui útmutató vagy egy nők lapja horoszkóp is hasonlóan gondolkodik, hogy a világ csak a te tudatod képzelete. Sok minden melléktermék következik ebből, az is, hogy az embernek tulajdonképp a sorsa meg van írva, csak fel kell azt ismernie, az is, hogy életünk tetszőlegesen változtatható attól függően, hogy a tudatunkat hogyan változtatjuk, egyfajta speciális önzés-szerűség is, hogy törődjön mindenki a saját életével, hisz mindenki a sajátját teremti - de ebből születik meg a pozitív gondolkodás is, hogy ha a dolgokat pozitívan látjuk, és úgy tudunk hozzáállni, akkor az életünk és a világ is folyamatosan javulni fog. Stb. Ennyiből már felismeritek mi ez, akár magatokat is.. :)
Ez olyan egész érdekes dolgokat is magával vonz, hogy nincs szükség a világ konkrét ismeretére, hiszen egyrészt ott a google :), de másrészt meg mert teljesen lényegtelen a világ, csak az a fontos, ami számomra megjelenik belőle. Van az a vimeos videó, ahol egyetemistáknak tesznek fel kérdéseket - mi történik egy tollpihével a holdon, ill. mikor volt a második világháború, - és a megdöbbentő nem az, hogy nem tudják, vagy hogy hülyeséget mondanak, hanem hogy nem érzik úgy, hogy tudniuk kellene. Az én időmben ez még máshogy vóót. :)
Aztán van ez a hétköznapi világunk, érzékelésünk, de bizonyos módszerekkel lehet érzékelni másokat, vagy mondhatom azt, hogy lehet más tudatállapotba kerülni, mert ez nagyjából ugyanaz. Meditációval, drogokkal, zenével, rituáléval, sokféle módon elérhető az, hogy a tudatállapot megváltozzon, és ilyenkor az érzékelt világ is megváltozik. Sőt az emberek már azt is mondják, hogy más energiaszinten vagyok, más rezgésen nyomom, stb. És valóban, a különböző energiaszintekhez más-más világot érzékelünk.
De az a más érzékelt világ attól még ugyanaz, csak mi látjuk máshogy. És azért is olyan könnyű elhinni, hogy csak az van, amit mi teremtünk, mert hát nem tudunk saját magunkból kikerülni, és mindig csak azt láthatjuk, vagy hát erre is van mód, de azért az ritka.
Minden lélek más. Mások az alapvető összetevő, mások az érzelmei, és ebből következően az energiái is. Az életünkkel kapcsolatos dolgokat érzelmeken keresztül éljük meg, és az emberek számára az érzelmekhez kapcsolódnak bizonyos energiák. Egy empatikus ember igazából egy finom energiákra érzékeny ember, a másik emberből kiáramló finom energiákat képes érzékelni, elemezni, és a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket beazonosítani. A bennünk levő energiák által kapcsolódunk a világhoz, mivel ezek vonzzák egymást. Ha tele vagyunk aggresszív energiákkal, akkor aggressziót keltünk magunk körül, és a világot egy harctérnek látjuk. Ha tele vagyunk a szomorúság érzelmével, akkor magunk körül szomorúságot sugárzunk, és a világot szürkében látjuk, stb.
A lélek képes arra, hogy bizonyos érzelmeket felerősítsen, másokat átvegyen, elnyomjon, stb. de fontos tudni, hogy alapvetően van egy alapképlete. És ez minden embernél más. Viszont szerencsére képes a fejlődésre, a hosszú távú változásra, képesek vagyunk a megfelelő élettel megváltoztatni a bennünk levő dolgokat. Elvileg pont ezért is akarunk megszületni.
De a fontos az, hogy a világ valóban létezik, és benne mi is. A tudatunkat bizonyos keretek között - saját akaraterőnk és a lelkünk alapvető típusának függvényében - tudjuk változtatni, ezáltal változnak a bennünk levő érzelmek, amik a belőlünk kiáramló energiákat meghatározzák. Ezek az energiák változtatják meg körülöttünk a világot a vonzásukon keresztül, mivel a hasonló a hasonlót vonzza. De ez nem jelenti azt, hogy más ember ne lehetne hatással a mi életünkre. Ha közel vagyunk valakihez, akkor az ő energiái is hatnak egyrészt ránk is, érzelmeket keltenek bennünk, másrészt hatnak az életünkre is, mert ugyanabban a térben dolgoznak, mint a mi energiánk. És attól, hogy magunk körül átalakul a világ érzékelése, attól még a többi ember számára nem változik semmi. Hiába sugárzunk magunkról erősen bizonyos érzelmeket, ezáltal egyrészt magunk számára megteremte egyfajta valóságot, attól még eleinte a külvilág csak annyit fog érzékelni, hogy valaki nagyon szeretne valamilyen lenni. Időnek kell eltelnie, hogy a sugárzott érzelem általi energiák ténylegesen átformálják körülöttünk a dolgokat. De ekkor fel kell arra készülnünk, hogy a körülöttünk levő embereknek esetleg nem tetszik az az irány, amibe formálódnak a dolgok, mert az ő lelkük képlete számára rossz irányt mutatnak, és elkezdenek ellenünk dolgozni, ellen-érzelmeik és ellen-energiáik lesznek.
Szóval hogy egy akváriumban játszunk, na.
folyt. köv.
2010. július 3., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése