hardcore

pályafutásom talán legnehezebb fejezetéhez érkeztem: zongoratanítás egy ötéves kislánynak. németül.

zongiról má megin

azon gondolkodtam, hogy mennyire könnyű úgy megtanulni zongorázni, ha az ember nem akar semmit kifejezni.
Minél kevésbé van az emberben a belső késztetés a kifejezésre, a művészi inspiráció, vagy hívjuk akárhogy, annál
kevesebb akadály áll előtte. Ugyanis akkor, egyszerűen csak másol. Lemásolja mások mozdulatait. A hangok maguk
üresek maradnak, mert nem kötődnek semmihez belül, csak a puszta lehetőségek szintjén érdekesek.

Épp ezért oly veszélyes a korai sikereket a zenében, vagy más művészetben azonnal készpénznek venni. Akiben tényleg
van valami, annak az útja korántsem oly könnyű. (és persze minden évtizedben születik egy kimagasló zseni, aki már
gyerekként is tényleg elképesztő. De rajta kívül van még tengernyi gyerek-tehetség, kisebb-nagyobb, akik aztán
felnőttkorban már egyáltalán nem tudnak kitűnni.)

Korántsem oly könnyű, mert minden pillanat átértékelés. Minden pillanat tanulás. Minden pillanatban az egész univerzumot át kell rendezni újra és újra. Minden hanghoz tartozik belül valami. Vagy inkább mindenhez belül tartozik egy hang. A művész és a stílus összetartozik, épp ezért az igazi művész azonnal felismerhető. Ha nincs stílus, nincs művészet sem. Csak utánzás.
Olcsó és tartalmatlan másolás.
Ezért a művész számára nem mozdulatokat kell begyakorolni, hanem az egész életet kell megtanulni kifejezni mozdulatokban.

Épp ezért a művész nem is tud bármit, bármikor, bárhogyan eljátszani, vagy megírni akár. Igazából az igazi művész szöges
ellentéte a profi művésznek. A művészet nem úgy foglalkozás, mint a többi. Nem lehet futószalag mellett csinálni. Bizonyos
napokon, bizonyos szituációkban, bizonyos hangokat, az lehetséges. Persze közben a művész is abból él, ami hasonlít a művészetre, megrendelésre, adott stílusban. De olyankor ő szenved a legjobban.

spir

a lélek akkor született, amikor Isten megpillantotta magát

truffaz

Ezeket igen szeretem, hajnal hatkor az Ostbahnhofon partiról hazaigyekvő franciáról kiderül, hogy Erik Truffaz videóit szokta forgatni.. Full kómásan bepötyögünk valami elérhetőséget, azt szevasz.

50

Miért ne tartsunk néha egy 4 napos 50 dj-s bulit, az tök jó dolog, nemde?

the best

eddig minden berklee évfolyam amely elkezdett velem levelezni a legerősebb volt a történelem folyamán. Jó tudni ezt a töretlen fejlődést.. :)

csibesztár

És igen, elindult a csibesztár, ill. csibefaktor néven ismert tehetségkutató verseny!
A sors jóvoltából épp időben értesültem róla, s így talán nem maradok le róla!
A csibesztárban kérlek szépen nem találjátok ki, de a legjobb ifjú magyar jazz-zongoristát keresik, ezért éreztem úgy, hogy talán nekem címezték a kiírást.
Megasztár, X-faktor, Csillag születik, Társulat, ki tudja micsoda tévés cucc évente van több is, Jazz-zongora tehetségkutató pedig, nem találjátok ki, utoljára 1998-ban volt.
És pont elég is volt ez a gyakoriság, legyünk őszinték.
A versenyben sajnos magyar zongoristák darabjait kell nagyrészt játszogatni, amiből kiderül, hogy miért nem lettek szegény tehetségek nemzetközi szinten is ismertek, mert hát nem elég jók. Másrészt az is, hogy bizony kb. 1970 óta sikerült 18 zongoristát összegyűjteni, aki mondhatni a magyar jazz életben tevékenykedett, és hát ez se sok. És még ennyit sem tud kis hazánk igazából eltartani, szóval ez meg szomorú.
Nem tudom, nehéz lesz, mert sok a gipsy king, a zsűri 2/3-a is tezsvír, tehát eleve _lényegesen_ jobbnak kell lenni azt hiszem, ha nyerni akarok, de hát közben meg úgy érzem, hogy a legjobb magyar szintjét hozom. Persze a zene nem lóverseny, szóval valahol meg nincs értelme pontozgatni, meg ilyen eredményekből következtetéseket levonni. De talán segít egy picit otthonra szervezni.
Lőlap:
Kamuzások száma:
Előre begyakorolt futamok:
"Pecek", "Plútó", "Füsti", "Csibe" , etc. becenevek száma:
Filhallásból utánzott Jarrett-fordulatok száma:

Szóval, tough thing maaaan..

sz

a legalattomosabb bűnt akkor követjük el, amikor visszaélünk azzal, hogy valaki szeret.

noone is 100% hetero

hát azért mennyi ratyi van itt..

drugz

nemtom, a zenével létrehozunk valamit, valami olyan igazságot mondunk ki, amit még senki sem. Amit még előttünk soha senki.. ettől leszel annyira függő..

a blogok

Vannak még ilyen oldskool blogok, ahol az emberek mindenféle értelmetlen napi dolgaikról írnak teljesen személyes stílusban, szerelmekről meg vágyakról meg minden hülyeségről, ami igazából mást nem érdekel?

A blog mint forma olyan kedvesen személyes volt amikor kitalálták, és azóta meg mi lett belőle, ilyen álszakmai okoskodás, megmondás, trolltanya, idézőjeles profizmus.

Ugyanez igaz egy kicsit az egész internetre. Mert persze, mondhatjuk, hogy most sok site profi, meg dizájnos, meg mittomén, de azzal hogy mindenki előregyártott sablonokat használ, egy kicsit elvész a személyesség. Elvész az egyéniség. A nagy közösségi siteok is olyan tömegesek, ahol mindenkinek egyforma mindene. Mindenki csak egy sor egy falon.

Nekem egy kicsit jobban érdekes volt a régebbi, béna internet. Az irc volt a legjobb, de még a msn-n ben is több volt a személyiség mint a google chatben. Nem beszélve arról, hogy annó c64-en noter programmal üzentek az emberek egymásnak, ami olyan volt, hogy szépen kirajzolta neked az összes oldalt, tudtál zenéket választani, grafikát, stílust, tulajdonképpen kis prezentációkat küldözgettek egymásnak az emberek, floppyn (és postán, mert net az nem volt)

Nekem ez is hiányzott a PC-n, és senki nem csinálta meg a mai napig. Az email olyan személytelen, ahogy azokat a pársoros nyúlfarknyi dolgokat írjuk. Eltűnt a szöveg az internetről, és talán a jövőben a világból is ki fog szorulni, mert fárasztó az olvasás, fárasztóbb mint képeket, videókat nézni. Ma már egy bekezdésnél hosszabb szöveget gyakorlatilag senki nem olvas.

A szövegből is kivész a stílus, marad ez a profinak szánt egyenduma.

Na mindegy, kár a netért, jobb is lehetett volna. Meg mindenhol ez a tömegirányítás erőltetése, hogy abban bízunk, hogy ebből valami új nagy megfejtés kijön, ha mindenhol a tömeget szavaztatjuk. Abban bízunk, hogy ha sok szubjektív véleményt összeadunk, akkor kijön az igazság, az objektív. De nem jön ki. Nem tudjuk meg, hogy mi a legjobb zene, a wikipedia soha nem lesz egy teljes és megbízható forrás, max. arra jó, hogy az ember pár életrajzi adatot gyorsan leellenőrizzen. De nem élnek a cikkei, és soha nem is fognak élni. (max. azok, amiket egy ember szerkeszt, ha az éppen megfelelő)

Egy nagy átlagolás az egész, amiben nem az univerzális embert kapjuk meg, hanem az átlagembert. Az meg kit érdekel? Nem az alapján kellene szervezni az egészet, hogy mindig mindenkit megkérdezünk, és átlagolunk, hanem egyes területeket az ahhoz legjobban értő, leginkább szakembereknek kellene összedolgozva, technikai segítséggel megcsinálni. Egy ilyen internet világbajnok lenne, mert lenne rajta tudás. Azt az élményt kapnád, mint amikor egy jó könyvet olvasol.

A mostani meg arra jó, hogy lehet szervezni a napodat olcsóbban mint a telefon, le lehet tölteni ingyen zenét, programot, pornót, megnézni a híreket hamarabb mint az újság, röhögni azon, hogy a világ valamely pontján mekkora hülyék vannak. Lehet reklámozni dolgokat weboldalakkal, megmondósat játszani blogokban, kb. ennyi.

És a nagy baj nem az, hogy így nem érsz el egy bizonyos fajta tudást, vagy gondolkodásmódot, a baj az, hogy az internet lassan feleslegessé is teszi azt, mert az emberek gondolkodásmódját, szükségleteit teljesen átprogramozza. Olyan emberek lesznek, akik csak az újdonságért akarnak klikkelgetni egész nap. Minek kéne neked mondjuk elmélyedned Goethében?

Na, szóval ez lesz, én szóltam. :)

panda march

de értsd meg fiam, ez rajtad múlt, mert bármi mást is csinálhattál volna, de
Te voltál az aki gyakorolt,
aki hallgatott (listened - originálban jobb),
aki fejlődött,
aki alkotott,
és nem rajtuk múlott, a többieken, vagy a tanárokon, vagy a körülményeken, hanem csakis rajtad.

Kevin osztja kedélyesen az észt koncertje után a legbarátságosabb berlini jazzklubban, Rico odáig volt,
milyen jó bőgőssel játszott, és nem tudta, hogy ismerlek - Nori-san olvadozik. Fontosak ezek. Kimondani azt
egy próba után, hogy öröm volt ma is veletek játszani. Kimondani azt, hogy jó voltál, hogy tetszett, hogy ilyen vagy olyan volt.
Ez annyira hiányzott nekem itthon, és annyira jó itt - szemtől szembe.

A város legjobb bőgősét szúrtam ki, ez ennyi idő után egyre biztosabban látszik. Mindenki imádja. De az enyém, bibí!
Dobosból nem tudok egyértelmű sorrendet felállítani, de a legjobbak közt van Andrea, inkább úgy mondom, hogy abban, ami nekem fontos, abban jobbat nem hallottam eddig nála. Pl. Ricoval félelmetes játszani, őserő, hihetetlen szving, ritmus, energia, de Andrea meg finom, érzékeny és figyelmes. Nem ésszel figyel, hanem érzéssel. Egyszerűen érzi, mit csinálok, nem is kell figyelnie.

Na hát ennyit a zenéről mára, lehajtom fejem a párnára, míg szegény lakótársam tovább pakolja a kávét a gyárban. Tegnap öt tonnát pakolt el saját bevallása szerint. És utálja a kávét.

szavazás

legyen egy gospel kórusom?

kívül-belül

írj harminc másodpercben izlandi vagy skandináv hatásokkal átitatott zenét, mely a kezdeti felfedezés mély örömétől és izgalmától eljut a megvalósítás eufóriájáig.

De az is jó volt, amikor fürdőt kellett reklámozni laid-back premium hangulatú zenével, ahol egy fokozás után átélhetjük az újjászületést.

Ilyesmikkel játszom most, apró egy délutános kihívások, aztán előbb-utóbb nyerni fogok, ez tuti. Igazából akkor lesz profi az ember, ha bármilyen zenét megrendelésre azonnal meg tud írni. Ez persze művészileg nem feltétlen jelent előrelépést, de azért hasznos gyakorlat, szerintem nagyon sokat lehet ezekből a random stílusgyakorlatokból felszedni.

Néha jól jönne egy gitáros a szomszéd szobában, ezek a populárisabb zenék mind tele vannak gitárral, és nem lehet igazán értelmesen szintikkel megoldani, egy vérbeli húrbuzi kéne. Persze csak akkor, ha épp szükségem van rá.. :) Felfújható, vagy instant gitáros-por? vmi kreatív megoldás kéne erre a tömegigényre.

Közben készül egy világbajnok funk remix, talán pont az én kedvemért írták ki a Tokyodawn-nál ezt a remix versenyt, hogy ezáltal bekerüljek a kiadóhoz. Az is jól látszik, hogy sok különbség nincs hallgató és artist közt - a remixek is rohadt jók. Az artist talán egy kicsit koncentráltabb, többet dolgozik egy számon, meg több pénzt és energiát áldoz az egészre. Meg ő belül van bakker mi meg kívül.. :) Na EZ a lényeg.. Mint mindig..

klub kvartett

hát most mi legyen. egy este játszik a ninja tune legénysége az iconban, caribou és four tet a hrst kreuzbergben, carl craig meg berghainban. És ez még csak a pénteki melegítés az igazi parti napra. Meg kell nézni a boxenleistungot, és természetesen a frauenanteilt. Ez alapján pedig biztosan lehet majd dönteni. (gy.k. berlini klubokkal megvalósított autóskártya..)

tancsi

új dimenziót nyitott világnézetemben a tegnapelőtti tanítvány - penthouse az oranienburger strasse tetején, csak dizájn bútorok, nordok, minimoog, millás hangfalak, minden. Mondom jól rákészült a tanulásra, mert végülis pl. egy esz-dúr akkordot egész gyorsan megtaláltunk, egy percen belül volt. A sokk az, hogy a csávó house producer, és nem mertem belegondolni, hogy esetleg zeneírásból szerezte a pénzét, de egyelőre úgy tűnt, hogy igen.. Mindenesetre kollaborálni fogunk természetesen, és Clara Hill lesz a vokál, vagy valami másik Jazzanovásat megveszünk kilóra, yeah.

springü

spring is here - mondja Harima-kun, és mi csak egyetérteni tudunk vele. Két napja izmos napsütés a szobában, újra árnyékok, csillagok, meg minden ilyen bónusz izgalom. Fél éve Berlinben. Bár ez lányoknak való dolog talán, mint pl. a két és fél hónapfordulósak vagyunk, stb. Szóval tegnap volt fél éve Berlinben, egy ősz, egy tél, és most itt az ideje a napsütötte két félnek.
Írtam egy hosszút a múlt hétről a vonaton visszafelé, de most meg már nincs kedvem belinkelni, itt valahogy teljesen más. Ez egy másik vágány. Na mindegy, a lényeg, hogy életkedv ON, kell is, mert közben meg annyi minden van..