2011. március 10., csütörtök

panda march

de értsd meg fiam, ez rajtad múlt, mert bármi mást is csinálhattál volna, de
Te voltál az aki gyakorolt,
aki hallgatott (listened - originálban jobb),
aki fejlődött,
aki alkotott,
és nem rajtuk múlott, a többieken, vagy a tanárokon, vagy a körülményeken, hanem csakis rajtad.

Kevin osztja kedélyesen az észt koncertje után a legbarátságosabb berlini jazzklubban, Rico odáig volt,
milyen jó bőgőssel játszott, és nem tudta, hogy ismerlek - Nori-san olvadozik. Fontosak ezek. Kimondani azt
egy próba után, hogy öröm volt ma is veletek játszani. Kimondani azt, hogy jó voltál, hogy tetszett, hogy ilyen vagy olyan volt.
Ez annyira hiányzott nekem itthon, és annyira jó itt - szemtől szembe.

A város legjobb bőgősét szúrtam ki, ez ennyi idő után egyre biztosabban látszik. Mindenki imádja. De az enyém, bibí!
Dobosból nem tudok egyértelmű sorrendet felállítani, de a legjobbak közt van Andrea, inkább úgy mondom, hogy abban, ami nekem fontos, abban jobbat nem hallottam eddig nála. Pl. Ricoval félelmetes játszani, őserő, hihetetlen szving, ritmus, energia, de Andrea meg finom, érzékeny és figyelmes. Nem ésszel figyel, hanem érzéssel. Egyszerűen érzi, mit csinálok, nem is kell figyelnie.

Na hát ennyit a zenéről mára, lehajtom fejem a párnára, míg szegény lakótársam tovább pakolja a kávét a gyárban. Tegnap öt tonnát pakolt el saját bevallása szerint. És utálja a kávét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése