Vannak még ilyen oldskool blogok, ahol az emberek mindenféle értelmetlen napi dolgaikról írnak teljesen személyes stílusban, szerelmekről meg vágyakról meg minden hülyeségről, ami igazából mást nem érdekel?
A blog mint forma olyan kedvesen személyes volt amikor kitalálták, és azóta meg mi lett belőle, ilyen álszakmai okoskodás, megmondás, trolltanya, idézőjeles profizmus.
Ugyanez igaz egy kicsit az egész internetre. Mert persze, mondhatjuk, hogy most sok site profi, meg dizájnos, meg mittomén, de azzal hogy mindenki előregyártott sablonokat használ, egy kicsit elvész a személyesség. Elvész az egyéniség. A nagy közösségi siteok is olyan tömegesek, ahol mindenkinek egyforma mindene. Mindenki csak egy sor egy falon.
Nekem egy kicsit jobban érdekes volt a régebbi, béna internet. Az irc volt a legjobb, de még a msn-n ben is több volt a személyiség mint a google chatben. Nem beszélve arról, hogy annó c64-en noter programmal üzentek az emberek egymásnak, ami olyan volt, hogy szépen kirajzolta neked az összes oldalt, tudtál zenéket választani, grafikát, stílust, tulajdonképpen kis prezentációkat küldözgettek egymásnak az emberek, floppyn (és postán, mert net az nem volt)
Nekem ez is hiányzott a PC-n, és senki nem csinálta meg a mai napig. Az email olyan személytelen, ahogy azokat a pársoros nyúlfarknyi dolgokat írjuk. Eltűnt a szöveg az internetről, és talán a jövőben a világból is ki fog szorulni, mert fárasztó az olvasás, fárasztóbb mint képeket, videókat nézni. Ma már egy bekezdésnél hosszabb szöveget gyakorlatilag senki nem olvas.
A szövegből is kivész a stílus, marad ez a profinak szánt egyenduma.
Na mindegy, kár a netért, jobb is lehetett volna. Meg mindenhol ez a tömegirányítás erőltetése, hogy abban bízunk, hogy ebből valami új nagy megfejtés kijön, ha mindenhol a tömeget szavaztatjuk. Abban bízunk, hogy ha sok szubjektív véleményt összeadunk, akkor kijön az igazság, az objektív. De nem jön ki. Nem tudjuk meg, hogy mi a legjobb zene, a wikipedia soha nem lesz egy teljes és megbízható forrás, max. arra jó, hogy az ember pár életrajzi adatot gyorsan leellenőrizzen. De nem élnek a cikkei, és soha nem is fognak élni. (max. azok, amiket egy ember szerkeszt, ha az éppen megfelelő)
Egy nagy átlagolás az egész, amiben nem az univerzális embert kapjuk meg, hanem az átlagembert. Az meg kit érdekel? Nem az alapján kellene szervezni az egészet, hogy mindig mindenkit megkérdezünk, és átlagolunk, hanem egyes területeket az ahhoz legjobban értő, leginkább szakembereknek kellene összedolgozva, technikai segítséggel megcsinálni. Egy ilyen internet világbajnok lenne, mert lenne rajta tudás. Azt az élményt kapnád, mint amikor egy jó könyvet olvasol.
A mostani meg arra jó, hogy lehet szervezni a napodat olcsóbban mint a telefon, le lehet tölteni ingyen zenét, programot, pornót, megnézni a híreket hamarabb mint az újság, röhögni azon, hogy a világ valamely pontján mekkora hülyék vannak. Lehet reklámozni dolgokat weboldalakkal, megmondósat játszani blogokban, kb. ennyi.
És a nagy baj nem az, hogy így nem érsz el egy bizonyos fajta tudást, vagy gondolkodásmódot, a baj az, hogy az internet lassan feleslegessé is teszi azt, mert az emberek gondolkodásmódját, szükségleteit teljesen átprogramozza. Olyan emberek lesznek, akik csak az újdonságért akarnak klikkelgetni egész nap. Minek kéne neked mondjuk elmélyedned Goethében?
Na, szóval ez lesz, én szóltam. :)
2011. március 11., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése