sün

Egyszer kitaláltam hogy gombostűket szurkálok egy Berlin-térképbe, mármint metrósba, azokhoz a megállókhoz, ahol már volt valami dolgom, ahol valamiért leszálltam, vagy valamit csináltam. Mostanra egész kis sündisznóvá nőtt volna, ha. Van az a megálló, a Westhafen, a régi kikötő, a maga értelmetlen formájú épületóriásaival, meg egy falra rejtvényekbe írt Heine verseskötettel. Lehet hogy a Heine nem ott van hanem máshol, nem kell beokoskodni, ez így kerek. Ja, nincs tovább, ennyi a sztori, csak ma épp ott kötöttem ki - értitek, Westhafen, és kikötöttem, érzékenyen pendítem húrjait az magyar nyelvnek.
Lehetnék például német zeneiskola tanára köpenickben, ez milyen már. Ahova már senkinek nincs kedve kiutazni, oda már a magyar is jó. Blankenburg, Köpenick, és a Möckernbrücke, ez utóbbihoz semmi közöm, csak ritka hülye egy szó. (Hogy mondod azt, hogy Bivalybasznád németül?) De én nem sértődöm meg, különösebben nem tartom magam kiemelkedő képességű pedagógusnak, úgyis azon múlik, hogy ráflessel-e valaki vagy sem. Meg az igazán izgalmas részeket nem lehet elmondani, illetve el lehet, de nem mondom el úgyse, haha. :) A legjobb tanárom meg egy tök rossz tanár volt igazából, és jelentősége talán abban rejlik, hogy nem tudott eltántorítani, hát ennyi a tanár dolga, valahogy ne tudja elvenni teljesen a kedved.
Borokból újra kell értékelni az ember ízlését, mert más a sztenderd. Minden majdnem ugyanannyiba kerül, és hűséges fogyasztóként a fehér irányból a rajnai rizlingek felé húz a szívem, meg a dél-afrikai cuccok is igencsak ígéretesek voltak. Ha lenne friss olasz fehérbor, mint abban a hatalmas buliban ott Udine mellett, na akkor lenne esély Pinot Grigiora. (lásd még hogyan kommunikáljuk, hogy három különféle fehérbort szeretnénk egy csak olaszul tudó falusi partiban).
Vörösből igen erős verseny van Francia és Spanyolhon közt, nehéz a döntés, sőt nincs is döntés, én inkább franciapárti vagyok, ahogy minden másban, az ízlésem itt is inkább a komoly, tartalmas, nehéz dolgok felé hajlik, jó példa erre a barátnőm. Szóval bordói a nyerő, de spanyol zenészek társaságában természetesen meg sem próbál az ember nem spanyolt inni.
Idén nyáron viszont az ital az Aperol spritz, ezt csak halkan súgom meg, hogy legyen ideje mindenkinek lépést tartani a divattal, ilyen szép narancsszínű fröccs-remix, Aperol és Prosecco keverék, az olasz tengerpartokról gyűrűzik a civilizáció belső bugyrai felé, és már elérte a Mauerpark műstrandjait is, ahol vasárnaponta az mdma-val tuningolt partiarcok (chilloutolnak - dehogy, melegítenek, mielőtt lemennek a Berghainba) Kellemesen picit kesernyés, picit édes, picit fröccs, igazából nagyon bejövős.
Meg voltam egy irodaház 11-ik emeletén az Alexanderplatzon és lehet hogy még leszek. Na ennyi elég is most. :)