hitel, világ, diploma, politika, csupa unalom

A hitelezés körül forog az egész világ, mindent az dönt el, ki kap, s ki nem kap hitelt. Azon gondolkodtam hogy azért olyan ismerős ez a dolog végülis nekünk mert az egész élet is maga egy hitelezés. Kapunk lehetőséget, képességet, és talán még tudjuk is, mit lenne helyes tenni, de ahelyett inkább kölcsönt veszünk fel, és emberi gyengeségünknél fogva mindig később szeretnénk fizetni, mint kellene. Aztán van, aki élete végére egész jól visszafizeti a kölcsönt, más azonban még sokkal jobban eladósodik, mert a helytelen tettek újabb és újabb tartozásokat gyártanak, amikért egyszercsak a semmiből elkezd kopogtatni az égi bank.


Van egy nagy struktúra feletted és tulajdonképp az egyetlen bölcs dolog, amit tehetsz, hogy elfogadod annak létezését. Ez a jelen kor, ezek az alapvetések, ma reggel mindenkinek kakaó van, mint az oviban. Bár ott még talán lehetett választani :) Aki ahelyett, hogy a jelenben élne, azon álmodozik, hogy hogyan lehetne egy egész más világban élni, hogyan kellene a rendszert alapvetően megváltoztatni, az az idejét pocsékolja. Még ha persze sosem teljesen haszontalan is ez. Volt már tógás-ókoros, páncélos-reverendás, barokk-bürokk, fahéjas-vaníliás, és sok egyéb, most van ájfónos-atombombás vagy fészbukos-devizahiteles, most ezt a scenáriót töltöttük be és ezt kell végigjátszani, nem pedig azon nyafogni, hogy miért nem olyan, vagy ilyen van.


A világ ráadásul szükségszerűen érthetetlen, és barátságtalan kell hogy legyen. A lélek fejlődéséhez egy helyzetre van szükség amelyben szembenállás van és feszültség, mert ebből a feszültségből lehet épülni és fejlődni. Amikor az embert első ízbe' a mélyvízbe dobják, akkor mindenképp szenved és az egész élet is egy ilyen mélyvíz végülis, amit aztán valahogy megszokunk, vagy sem. De csak kinn a medenceparton egész nap sétafikálni meg fagyizni az kevés, a lelkünknek kevés, el kell fogadni hogy azért vagyunk itt hogy többként jöhessünk el és hogy a lelkünk ezen mély céljával úgysem tud szembeszállni a tudatunk. Marad hát a tanulás, a vergődés a hideg és mély vízben, és az úszómester sátáni kacajából elcsípett pár foszlány fuldoklásunk közepette.


Tegnap épp tanítani igyekeztem egy félig argentín félig talán török nőhöz, (aki egyébként német, de ezt nehéz elmondani.)
és ott ebben a szutykos esős időben jöttem rá, hogy mit akarok én az elektronikus zenével. Miért érdekel annyira? Attól eltekintve hogy ezzel kezdtem, emögött azt hiszem egy fajta magnum mysterium van, hogy a gépekbe oltott szellem. Vagy hívjuk mesterséges intelligenciának. Az értelemnek az ember által történő teremtése, valami ilyen törekvés van nagyon mélyen az elektronikus zenék mögött, hogy minden géppel szól, és programozott, és tervezett, de a végeredmény mégis organikus legyen, és emberi, és legyen lelke a gépnek. (meg persze a dj-ként a hajógyárin szopatni a bedzsinázott csajokat.. :) Ezt boncolgatta anno a science-fiction irodalom is, a robotokkal és a modern technológiacentrikus világban ez továbbra is egy központi kérdés. Automatizálunk mindent de vajon nem fog önálló akaratra ébredni egy idő után? Az internet nem válik egy hatalmas aggyá, ami már nem csak teljesíti a lekérdezéseket, hanem szándékának megfelelően irányítja is a világot? Erről szóltak a sci-fik. És egész véletlen mesterséges intelligencia szakos voltam az egyetemen.


És akkor elérkeztünk az egyetemre. Sajnálattal kell közölnöm, hogy a tudomány korszaka végetért. Pont az internet kora kezdte relativizálni ezt a módszert, amelyben egymástól független agytrösztök egy hivatkozás-hálót kezdtek építeni, ami elvileg persze mindenki által elfogadott és igazolt volt de már réges-régen a reáltudományok területén is meghaladta az ellenőrizhetőt. A humántudományokról ne is beszéljünk. (vegyük észre jóságosan meghiteleztem ezen jelző létjogosultságát, pedig a bölcsészet mint tudomány sosem élvezett azonos státuszt mondjuk az orvoslással..) Mi például a pszichológia? Rengeteg irányzat, szerteágazó kísérleti eredmény alapján összeválogatott módszergyűjtemény, ami gyakorlatilag semmilyen közös elemet nem tartalmaz. Az egyik így csinálja, a másik úgy, vannak a freudisták meg a jungisták (persze tudom h már rég nem) és azok is eleve egymás ellentétét állítják és ez még az egész tudománynak csak a kezdete. Tulajdonképp egyedül annyi biztos, hogy az a pszichológia, amit a pszichológusok állítanak. Van itt is egy kör, egy brancs, és oda kell tartozni, együtt kell Rohrschach teszteket szipuzni az egyetemen és te is tudományos leszel.
A másik ilyen katasztrófa a közgazdaságtan. Ott még ugye az fokozza a dolgot, hogy az elméletek 99%-t sosem lehet kipróbálni mert a közgazdász mindig egy elméleti tekintély marad akit max. végszükség esetén kérdeznek meg, de akkor is csak azért hogy rá lehessen kenni, illetve megnyugtassák a közvéleményt, hogy nem lesz gáz, konzultáltunk közgazdászokkal.
Az egyik ráadásul azt mondja, hogy csökkentsük. A másik meg azt, hogy növeljük. Na ennyit erről fiúk akkor, mondanám.

És ugyanez igaz az orvoslásra is, hogy van egy beavatkozás, amire az egyik doktor esküszik, a másik soha meg nem kísérelné. Itt már nincs tudományos álláspont, csak hit, dogma, és stílus.

Azt akarom csak kihozni ebből hogy ez az egész egyetemnek meg felsőoktatásnak csúfolt valami egy kiöregedett struktúra, ami már rég nagyon messze van attól, hogy az ember életéhez létszükségletű tudást adjon át. Egyrészt nincs is ilyen tudás, másrészt nem is kell átadni, megvagy te nélküle. Más kérdés hogy szükség van rá a társadalmi struktúrák miatt, de a tudásra, amit ott szerzel, már régesrég semmi szükséged nincs, sőt sokan annyira leegyszerűsítik a dolgot, hogy amit tudni kellett az élethez, azt már az oviban megtanulhattad. Az orvoslásnál is csak megy a misztifikálás. Ha semmit nem tudnék az orvoslásról, de ott lehetnék egy orvos mellett a kórházban 1-2 évig, akkor abszolút mindent megtanulhatnék arról, amit a szakmában tudni kell mint kezdő. És ez igaz minden létező szakmára. Csak ott kell lenni, gyakorolni kell, szokni a légkört meg azt a világot, amiben mozogsz és ha szereted és akarod ezt, akkor meg is tudod majd csinálni.
Az egyetem szerepe egyrészt az időhúzás, mert ennyi emberrel többnek kellene munkát adni, ha nem lenne egyetem, meg tudomány meg minden - ráadásul ezért fizetnek is az emberek - másrészt meg a betörés. Aki egy egyetemet elvégez az legtöbbször bizonyítja hogy képes értelmetlenül nagy mennyiséget melózni, így alkalmas lehet a melós életre, ahol ezt kell majd jó negyven évig művelnie.

De nem is ebbe akarok belemenni, hanem abba, hogy persze gáz egy lopott diploma, még nagyobb gáz, hogy ha ezt az ország kvázi első embere követi el (tudom, doktori) de vegyük észre azt is, hogy gyakorlatilag a diplomát szerzők 99% nem ír tudományos szempontból releváns szakdolgozatot. Tehát tulajdonképpen összeollózza innen-onnan a dolgot módszertanilag, de nem talál fel semmi újat. Ugyanez kvázi igaz kicsit magasabb szinten és a doktori is igazából ollózás csak kicsit feljebbről és kicsit tovább tart az egész, de értelme, haszna ott sincs a dolognak 99%-ban. Azért lesz mindenki doktor mert még nincs kedve dolgozni vagy nem tudna, és inkább marad az egyetemen meg utazgat még 5-10 évig ilyen-olyan tudomány alcímmel. A diplomát be lehet kötni, a polcra tenni, illetve megvenni az Ecserin, ha valakinek nincs kedve ollózni. Erre jó. Már eleve az egész sporttörténelem témakör annyira kicsi és irreleváns, hogy erről az egészről egy dolgozat pont elég. Ezt valszeg az illető bolgár úr remekül megírta, a tökéletest meg minek még fokozni? :)

A politikai képesség meg egy másik született tehetség. Benne van például ez is, hogy az ember gátlástalanul megtesz dolgokat, amik nem teljesen etikusak. De ugyanez sajnos igaz az olyannyira követendő példaként felhozott üzletemberekre is. Ők is úgy lesznek gazdagok, hogy ha nagyon precízen nézzük, folyamatosan mindenkit átvernek maguk körül, azokat, akikkel dolgoznak, ellopják az ötleteiket, kihasználják őket, átverik az ügyfelet, csalnak, hamisítanak, alkukat kötnek, stb. Ezt csinálja egy üzletember, és mégis valahol pozitívan tekintünk rájuk. A politikusra már nem annyira, pedig annak a szakmának is hasonlóan piszkos az eszköztára. Sokan akik kritizálnak, maguk a legelső kiskunmadarasi alapszervezeti gyűlésen sem tudnák megszerezni a többséget. Így soha nem lehetnének politikusok, pláne nem államfők. Sajnos maga ez az egész szakmai struktúra annyira jellemtelen embert kíván, hogy így ne is csodálkozzunk azon, ami kijön belőle, azon, hogy milyen politikusok vannak. Olyanok vannak, akik képesek egy ilyen struktúrában élni, még jól is érzik magukat benne, és képesek feljutni ennek a csúcsára.

Sőt továbbmegyek, az egész a demokrácia következménye. Az a dolog hozza létre ezeket a politikusokat, amit mindig ezerrel védünk és ami állítólag emberi alapjog, a demokrácia, mert így a politikusnak az az egyetlen dolga hogy folyamatosan a többség támogatását kell megnyernie és vegyük észre hogy ez teljesen más mint az etikus vagy erkölcsös értelemben vett jó, vagy a logikus és racionális vagy tudományos. Nem, ez csak a többség. Abból lesz politikus, aki képes mindig a többség irányába mozdulni hosszú távon, és ebből ez lesz. Ilyen emberek lesznek azok, akik erre képesek.
hosszú lett kicsit, bocs.