sunshine people

Vannak ezek az emberek. (Nem, Suginak a név ellenére semmi köze hozzájuk.. :)
Olyanok, mint egy napsütötte délután.
Derűsek, pozitívak, mindig kedvesek. Van egy hanghordozásuk, amikor társaságban beszélnek, kicsit mindent intonálnak. Kínosan figyelnek arra, hogy semmi negatív ne áramoljon tőlük, ne lehessen hozzájuk kötni ilyesmit. Óvatos, de halk kritikus hangon mindig elmondják véleményüket a negatív emberekről, kicsit lesajnálóan, de azért bízva a javulásban.
Mindig jól vannak, ha már annyira rosszul vannak, hogy nem bírják magukat tartani, akkor eltűnnek, nem mutatkoznak.
Ha Veled beszélgetnek, természetesen pozitívak, felszínesen érdeklődőek, lelkesítő vállveregetéseket adnak. Jól érzed magad velük, de nem hiányoznak.
Magukról nem mondanak semmit, igazából őszinte megnyilvánulásra gyakorlatilag képtelenek, bár magukat teljesen őszintének tartják, és másoktól nagyon kényesek a nem őszinte kommunikációra. Igazából soha nem mondanak semmit.
Vajon mitől félnek ennyire?
De azért jó velük, minden társaság kivirul tőlük, a szerencse mindig rájuk mosolyog, igazából gondjuk sosincs, se nekik, se a környezetüknek. Néha úgy sütkéreznénk azon az örökös napsütötte délutánon itt, ahol már hetek óta zuhog az eső, a telefon süket, a múlt szánalmas, a jövő kilátástalan, csak úgy sziszegnek a bazdmegek, doboz cigik és keményebb szeszek, ahol soha semmi nem sikerül úgy igazán, csak a tizennyolc megnyitott ablak mögül kandikál ki egy bostoni háttérkép.. :)