Az események titkos története. Sokat elmélkedünk mostanában akár hajnalban még németóra előtt a kávét kortyolgatva vagy egy lassan induló szombat délelőttön kicsiny hazánkról meg európáról és erről az egészről ami itt a híreken keresztül egyre gyorsuló tempóban ér utól. Minden eddiginél furább a helyzet mert nem látható hatalmak, emberek, hadseregek és birodalmak alakítják a szálakat, hanem az egész láthatatlan. Én azt gondolom, hogy nincs is igazán a végén mögötte senki, ez csak a rendszer következménye, ilyen az ember, így viselkedik, ilyen rendszert alkot.
Innen persze könnyű, bármi is történjen. És annyi is, hogy innen máshogy látszik minden. Az is, hogy az ország rendkívül optimista volt akkor, amikor úgy gondolta, hogy a szovjetek lelépésével vége a török hódoltság óta tartó folyamatos kényszerpályának, végre Európa független és egyenrangú tagjai lettünk, pont úgy mint mondjuk Franciaország vagy Németland. Mekkora tévedés volt ez! Jelenlegi helyünk pontos folytatása annak a szériának amit a Török - Habsburg hódoltság, Trianon és a szovjet uralom fémjelez. Csak most nem látható a rabiga, hanem láthatatlan, nem egyszerre jön az ellenség, hanem külön-külön, mindenkiért külön, mindenkiért a saját életében, és mindenkinek egyedül kell vele szembenéznie. Egyedül viszont nem lehet legyőzni, csak együtt lehetne. Ehelyett az otthonról érkező üzenetek rendkívüli zavarodottságot mutatnak. Elképesztő negatív energiával van tele minden, még itt is érezni a kiszivárgó magyarokon, de hazamenni sokszor egész abszurd. Nem érted, hogy miért gondolkodik mindenki ilyen korlátoltan, öncélúan és aggresszívan? Illetve a legjobb szó a tompa. Tompán, elnagyoltan, színek helyett csak fekete-fehérben, végletekben és túlfűtött érzelmekben. Persze belülről más ez, valahogy a húsodig ér az egész és nem lehet kiszakadni belőle.
A helyzet azonban fokozódik, lassan úgy tűnik, hogy a demokrácia kezd már névlegesen is megszűnni Európa bizonyos országaiban. Nem mintha olyan sokat láttunk volna belőle eddig. Olyan érzésem van mintha nemsokára alapvető dolgokat kell majd újragondolni, újra kell definiálni a következő évszázad alapképletét, mert ez így ebben a formában nem nagyon fog működni. Legalábbis nekünk nem. És most Magyarországra gondoltam. Mert itt, a Vinetán elég jók a kilátások. Egyelőre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
na ja, még sosem éreztem ennyire közelinek és fenyegetőnek és negatívnak a közhangulatot, nem lehet elmenni mellette, főzésre, olvasásra gondolni, gondtalanul csacsogni, mert közben jönnek a dolgok, amiket kezdünk a bőrünkön érezni, és még nagyobb a félelem attól, amit még csak sejtünk, de nem érzünk. érteni végképp nem lehet. talán túl sok dolog történik itt, egyszerre. ezt senki nem tudja feldolgozni, túllátni a napi híreken, mert jön a következő, és egyre lehangolóbb. személy szerint bennem elég nagy a félelem, hogy irtóra elcsesződnek az országban az alapok is.
VálaszTörlés