a rakparton

wáóó á fííl gud.

A feleségét és a basszusgitárját az ember nem adja kölcsön.. A feleségét esetleg.

Igen, egy érzékileg kényeztethető "bika" vagyok, meg érzelmes és erotikus. Ér, Érz, Er, ilyesmik. És katica volt a jelem az oviban.

Nekem igen jó volt a kékkanapé koncertek első előadása, rengeteg dolog kiderült, például hogy Ligeti mennyire népszerű a mai fiatalság körében, főleg enyhe horkolással kísérve :), majd felteszem a dalokat is ha lesz kedvem.

A jazz azért más mint a többi zene, mert fordított. A normális zene abból indul ki, hogy mit akarunk csinálni, szépen megtervezzük, és annál jobb lesz az eredmény, minél jobb a tervünk, és minél jobban képesek az előadók egy tervet, egy programot, egy kottát előadni. A jazz azonban fordítva működik, a szabadságot próbáljuk mindig egy kicsit korlátozni, mindig annyira, hogy legyen valami, ami összeköti a pillanatokat, de a jazz nem azért improvizál, hogy kiszínezze a dallamokat, hanem azért játszik dallamokat, hogy néha leegyszerűsítse az improvizációt.
A jól képzett klasszikus zenész mindent el tud játszani, a jó jazz-zenész pedig bármit.

Ezért sincs igazán átjárás a kettő között, mert ellentétes a gondolkodás. Vagy ez van a fejedben, vagy az. Vagy annál jobb vagy, minél szilárdabb tudsz követni egy koncepciót, vagy annál jobb vagy, minél több lehetőséget látsz folyamatosan.

Az egyik oldalról nézve a jazz értelmetlen öncélú játszogatás, mert a zene lényege megfogható lenne sokkal egyszerűbben, a jazz oldaláról nézve a klasszikus meg unalmas, korlátolt komolykodás, mert nem enged az egyéniségnek, a pillanatnak, a kommunikációnak.

Meg mert nem halljátok hogy mit csinálnak na azért, mert kéne hozzá fül is meg ilyesmi. :) Najó nem gonoszkodok.

Végül pedig mindenkit meghívok a rakpartra, ahol már gyűlnek a horgászok, kinyílt egy üveg bor, és a Duna sodorja a bánatot.. :)