városok

A városoknak is van egy rezgése, ahogy az embereknek meg mindennek (vigyázat, ezo-on következik.. :)
Ha az emberé magasabb, akkor nem köti le a város, nem izgatja, nem töri meg gondolatait, nem érdekli. Ha a város az erősebb, akkor magával ragadja, lenyűgözi, minden apróságával valami élményt ad, és szépen feltölti saját magához.

Én is sétáltam a minap (szoktam ilyet délelőttönként, olyankor van szabadidőm), és meglepődve vettem észre, hogy nem nyűgöz le a város, se a gyönyörű dunaparti panoráma, se semmi. A város alattam rezeg, és ennek ez a következménye. Pár éve még milyen meghitt spirituális élmény volt egy zöld pardonban töltött est (nem röhög, tényleg volt ilyen.. :) Vagy csak kiülni a rakpartra (belső poén on:) és ott elnézelődni estefelé. Most meg csak vágyakozunk valahova máshova.

Anna panaszkodik, hogy Bécs mennyivel gagyibb város, mint Párizs. Nincs egy normális kávézó.. Bécsben.. Eszem a szívét a problémákért, de közben meg érthető biza, mintha Pestről költöznél LE Debrecenbe.

Bécsben pihenni lehet igazán jól, megmaradt a monarchista pompa, a csönd, a szecesszió, a dunapart meg a nagy dunasziget, a nagy sétányok és a vasárnapi teljes nyugi, amikor végre a megfáradt osztrákok kipihenik az egész heti pihenést.

Párizs, mint egy rossz kamaszfiú, rohan, udvariatlankodik, röhögcsél, lehúz pénzzel, de aztán meg mégis hiányzik. Mintha egy Rejtő-könyv elevenedne meg, az antikpiacon nyúlik be a város igazán a Földközi-tengerbe, Marokkóba, Nyugat-Afrikába. A Montmartre is olyan, mintha egy mediterrán tengerparti várost cipeltek volna fel a Szajna fölé.

London egyszerre nagyon élhető, nagyon zegzugos, forgatagos és nagyon megbízható. Hagyományőrző és modern, egy természetesen kifejlődött sok évszázados példány. Rendszer van és mégis elragadó, a régi pubok, házak, buszok, parkok, és a rossz Beatles dalok még mindig.

Berlin meg a legjobb, maga a város jutott művészi szintre, a galériák, klubok olyan mennyiségben jelentkeztek, hogy egyszerűen átvették az irányítást, a művészet becserkészte, aláaknázta, és teljesen birtokba vette a várost. Minden fal lélegzik, önállóan él, az emberek meg mint megszabadult kis buddhák rázzák az elektróra.

Milyen lehet New York? A tengerentúl, vajon van-e még 52th street, és mit jelent az, ha valahol nagy a rohanás mondjuk Londonhoz képest? Aki azon hisztizik, hogy Budapest rohanós város, az teljesen el van tájolva. Ez itt kéremszépen egy idült elmekórtani intézet, ahol a kataton betegeket gyűjtik össze, akikben energia már rég nincs a szökésre, ezért bekeríteni sem kell, csak mondják a saját rögeszméjüket, amíg el nem fáradnak benne. Van hozzá egy szép, de már megkopott díszlet, olcsó sör, és lehet szépen jelmezeket kölcsönözni, ki mit szeretne eljátszani.

Na meg Tokyo, azt is megnézném, majd öcsi szervez oda koncertet..