Norah Jones és a fincsi kávém.. Így már valahogy el lehet kezdeni egy hetet.
Kezembe veszem a Berliner Zeitungot, nem mintha érdekelnének az itteni hülyeségek, helyi politikusok, médiasztárok, focisták. A foci jobb, mint a magyar, csóró berlini csapat a Hertha most csak másodosztályú, ennek ellenére töretlenül drukkol nekik a város a legkülönbözőbb médiafelületeken.
Most volt újraegyesülési buli, harmadikán, otthon választás, ezúttal kihagytam a külképviseleti szavazás örömét, de hát mondták is már, hogy aki elhúzott, az ne ossza az észt. És ebben van is valami.
Valszeg max. két éjszaka múlva lépek tovább, és igaz, hogy csak három hét, de mégis megszerettem a Friedrichshaint. Olyan kis koherens kerületke ez (kerületnél jóval kisebb, Kiez, itt úgy hívják az ilyen környékeket, mint mondjuk nálunk a zsidónegyed), otthonos, élhető, hamar jól érzi magát az ember itt. Persze már nem annyira menő, mint volt mondjuk tíz éve, most már kevesebb az izgalom, és több a divat, meg a külföldi (lásd én :), de a helyek, boltok, a Boxi-platz hangulata eltéveszthetetlen. Az igazi berlini életérzés, az egyik, mert mondjuk a tegnapi Mauerpark az is nagyon az. Na meg a hatalmas diszkósor a Revaler strassén, de azt most hagyjuk.
Szóval egyelőre pár nap Neukölln, aztán meg letelepszünk a kisvárosi hangulatú Pankow-ban.
Itt szép napsütéssel jön az ősz, igazán Lichtenbergben a vízmű mellett végigsétálva kapott el a hangulata, a füstökbe burkolózó naplemente, meg ahogy csípőssé válik este a szél, körülötted a nagy csend, panelek, parkok, ipari létesítmények a végtelenségig. Most már alkotni fogok amúgy, vége lesz ennek a szervezős, élet-átalakítós pár hónapnak. Visszapattanunk egy szörfdeszkára, s irány a lélek óceánjának hullámai.. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése