Narancsszín nyílvessző suhan a berlini éjszakában. Igen, kitaláltátok, első ízben bicikliháton. Egy teljesen béna, kontrafékes (csepel) bicikli, ami zörög mint az állat, főleg a macskakövön, és még csengője sincs. Gábor ad kölcsön egy lámpát, hogy legalább valami villogjon, az persze leborul egyből.
Ló és lovasa közt van valami transzcendentális kapcsolat, ezt azonnal érzem. Kell ez a bicikli, meg is szerzem Herberttől majd.
Hát igen. Hat fokban három sör után feltépni a Prenzlauer Bergre, aztán lefelé az Obernbaumbrückéig, és haza, önmagában is élmény.
(Végül be sem mentünk a diszkóba a hosszú sor miatt, pofátlanul, de mert: Jazzanova és Mr.Scruff? Majd legközelebb, úgyis van minden hónapban.. :)
Előtte kezet fog velem egy német, és gratulál, hogy annó 1989-ben megnyitottuk a határt, ezek tényleg hálásak érte. Elhárítom a bókokat mondván még csak nyolc éves voltam, viszonylag kevés közvetlen befolyással a törvényhozásban. Aztán később a megszeppent németekkel próbáljuk megérintetni a lábujjukat nyújtott térddel a zsúfolásig tele levő kommunista díszkocsmában.
Valami van körülöttem, ez a társaság meg van győződve róla, hogy én jól zongorázom, pedig még nem is hallották. Legalábbis el tudom hitetni.. Egyébként észrevétlen bekerültem ebbe a baráti társaságba. Megyek is jövő héten a kortárs képzőművészeti kiállításra Chris bemutatójára, ha már látom mindennap hogy készülnek a három méteres vásznak, száradás közben meg hogyan gitározgat fel-s alá különböző fríg skálákon.
És akkor még két aranyköpés idegennyelvből erősebb olvasóinknak:
"Hinter jeder erfolgreichen Frau steht ein Mann, der ihr auf den Arsch glotzt"
"Being a sportsman means a lot of dedication, the same with arts, but with arts at least you can smoke and drink.."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése