Két koncert egy héten, ahol a végén több pénzt kapok, mint amiben megállapodtunk, a főnök rádob még egy keveset, hogy kifejezze tetszését, ill. természetesen legközelebb is várnak stb.
Hogyan keveredtem egy múzeumból kialakított kávézó színpadára, ahol a zsetonnal teli echte német kultúrfejek villognak, hirtelen nem is tudom. Ülünk ott a kanapén a "backstage"-ben, hozzák a különféle vörösborokat, ugye megfelelő lesz?! Interkulturális eszmecsere Európa jövöjéről és a jazzbőgőzésről spanyol, japán, portugál és magyar résztvevőkkel.
Szóval hogy ez pont olyan, amilyennek az ember egy jazzklubot elképzel. Éneklik a számokat, érted, jazz-sztenderdeket. Szeretik, értékelik, és ki is fizetik.
Agymosás a Flying Lotuson, utána, mondjuk az nekem csalódás volt, de lehet h csak én voltam túl fáradt már, de most nem szólt olyan jól minden, ahogy errefelé szokott, meg a zene is inkább szeletelés volt, mint az album zseniális világa.
Valamiért csomóan azt hiszik, hogy élőben nagyon oda kell csapni, pedig az ember inkább az albumot hallaná élőben is kicsit megvariálva esetleg.
Meg fura jazz után a diszkó, azért nagyon máshogy kell hallgatni. Dehát amúgy is ez a két pólus van, vagy hát ez is van.
Google hirdetésekkel elárasztottam Berlint, két nap alatt két itteni ismerősöm is szólt, hogy látta a neten, hogy tanítok, hát vicces, én sosem csináltam még ezt üzletszerűen, de itt már például a marketing is létezik, befektetsz valamennyi pénzt reklámra, és akkor kalkulálhatsz valamennyi haszonnal. Amúgy amit én tudok, az itt Berlinben is kuriózum, mert klasszikus zenetanár van egy raklap, meg még jazz-tanárt is csakcsak találsz, de belőlem csak egy van :) egy hét alatt hetvenezer megjelenés, az milyen?
Meg ami érdekes, hogy transzparens lett a város, már nem veszem észre, hogy itt vagyok, csak itt vagyok, és néha rájövök rövid gondolkodás után, hogy a boltban németül kell kérni, de amúgy meg már barátságos minden. Persze közben egyre több a munka, feladat, lassan befelé telik a naptár, nincs is idő filózni, mert menni kell. Milyen lesz, ha még zongorám is lesz? Két hónapja hangszerhez se nyúltam tulképp. Mondjuk a tegnap este az jó volt, jó voltam, otthon egy ideje már nem is játszottam jazzt, és hát ez kezd egyre durvább lenni..
2010. október 23., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Emelem kalapom Önre!
VálaszTörlésLike!:)
VálaszTörlésTegnap néztem x-faktort. Jobb hogy nem láttad:) Katasztrófa, ami itt megy. De nem mennék bele mélyebben...:)