2010. október 30., szombat

M

Néha a válaszok a múltban vannak elrejtve. Néha amikor az egész olyan szervezetlen és képlékeny és megfoghatatlan, akkor a múltba tekintve szép lassan helyre rázódik minden. Fényképek, naplóbejegyzések, vagy régi naptárak, hogy mikor mit csináltunk, hol voltunk, mivel foglalkoztunk. Az embernek saját magával kapcsolatban a legnehezebb felismerni dolgokat, ezért is jó kívülről nézni, ezért kell a tükör, meg az idő, hogy látszódjon, miből mi lett, és mi miért történt. Már amiről látszik, mert ugye nem mindenről, de milyen unalmas is lenne, ha mindenről tudnánk miért? Sok az M.

Szóval legyen csak meg a múlt, az épp csak megtörtént, a nagyjából már feltárt múlt, és a régmúlt, ősmúlt, megamúlt.
Kell ugye a történelemnek is legalább húsz év, de inkább száz, hogy tudjon beszélni róla, hogy már azt mondhassuk, ez megtörtént. Ugye amíg még a szálak a jelenbe, s jövőbe nyúlnak-múlnak, addig még nem történt meg teljesen. Amíg még érdekek fűződnek valamihez, addig ugye ráadásul annyiféleképpen történt, ahány érintett, és ahány sebzett hiúság.

De azért, ami már mondhatni biztos, azt tessék beköttetni, szépen feltenni évszámokkal-jegyzetekkel a polcra, vagy a padlásra. Időnként úgyis mindent újra kell értelmezni, és ugyanazon a fényképen, ugyanazon a mosolyon megint észreveszünk egy új árnyalatot, amit csak most értünk már meg.

Ide kapcsolódik egy rejtély. Miért álmodok a mai napig folyton a gimis osztálytársaimmal? Ráadásul nem is ugyanazokkal, kb. az osztály fele szerepelt már, és egy héten egyszer biztos, hogy valamilyen formában előjönnek. Namost 11 éve érettségiztem, szóval ezt ideje lenne már feldolgozni.. És egyetemről meg azóta ismerősök közül szervezett formában senki sem garázdálkodik álmaimban. Csak olykor-olykor persze.. Annyira persze nem zavaró, sőt, csak akkor is fura.

Jó hír, megmenekült az Icon club, ennek örömére le is mentem tegnap, ha majd jöttök látogatni, és jók lesztek, akkor oda is elmehetünk.. :) Bár a berghain eddig a csúcs, csak onnan meg kidobják aki nem elég buzi kinézetű, engem eddig szerencsére beengedtek. :) Már csak kettőt alszunk, és lesz zongorám. Ezt mondjuk elmondani nem tudom, hogy milyen érzés volt két hónapig. Úh. ének-tánc-fúvósszekció, tust kérünk a szemközti tűzoltóság épületében szombat hajnalban tech-housera táncoló pankowi nyugalmazott tűzoltóbrigád tagjaitól. Ezt a kifejezést a német nyelv minden bizonnyal képes lenne egy szóba tömöríteni, de nem szeretném ezzel elvenni kedveteket Berlintől és a német nyelvterülettől, igenis megszokható, ha meg nem is szerethető?

A világ egyik legjobb dolga a berlini technóra táncolni egész éjszaka. Ezt eddig nem tudtam ilyen egyértelműen. De az a zene aztán végképp olyan, hogy kis hangfalon, otthon meg ne próbáld. Teljesen röhejesen primitív. De nagyban meg egyszerűen beszippant. Már mennél haza, de aztán még ottragadsz egy 3-4 órát. Mint egy jó djn a könyvtár klubban, najó, ezt nem lehetett kihagyni..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése