csak intuitívan

Kora reggel simogatja a szemét törölgető napfény a tűzoltóság és a Gesobau irodája közötti fákat, amiken megmaradt még néhány sárga levél. Ébredés után már csak kopár ágak látszanak, amikre már a tízcentis havat is odaképzelem, bár az még sehol. Néhány dallamtöredék a fülemben, meg csipa a szememben, ez marad az éjszakai álomországbeli kóborlás után. Sikerül beazonosítani, hogy a dallamok innen : http://www.youtube.com/watch?v=7RoJLy-RN48 származnak, hát kellemes hallgatást kívánok egy távoli balerina felé úriember módjára szállingózó hangokhoz.
Van remény? Vagy mindent legyőz a távolság? Kitart a szerelem? :)

Kíváncsi vagyok arra, hogy ki mennyire intuitív, amit lehet méregetni ezen a teszten: http://www.psychicguild.com/esptest/index.php

Ha elsőre nem megy, ne adjátok fel, a tapasztalat szerint a második, harmadik, stb. menetek javuló tendenciát hoztak.

Richard Bona új albuma nagyon fülbemászik, és beragadni látszik a lejátszóba. Igazából ez a flac formátum sokkal jobb mint az mp3, csak nem jöttem még rá, hogy az itunes hogyan tudná megemészteni. Az almamalmok :) néha lassan őrölnek.

A másik meg Art Tatum. 1949 - Piano starts here az album címe. Az a baj, hogy inkább azt a címet kellett volna adni, hogy Piano ends here - így a rohadt életbe nem fog senki megint játszani. Állítólag Charlie Parker azért vállalt abban a klubban mosogatást, hogy hallhassa Tatumot játszani, amikor New Yorkba érkezett.. Nem tudom igaz-e, de lehet igaz is. :) Milesnak meg Parker volt az isten, stb.

Képeket keresek a szobámhoz, találtam egy best of Helmut Newton válogatást torrenten, hát ez a fickó értett a nőkhöz, mit mondjak.



Mondjuk ez a kép pont nem a tipikus stílusa.

De hát csak nem fogok meztelen nőket kirakni a blogba, nemde? :)