Hűséges fegyverhordozótok beleüti orrát ma is az univerzum sárga sipkás rakosgatóinak műhelytitkaiba. Előhozza azt, amire vágytok, azt amit kerestek, kibontja mint egy ajándékot szülinapkor, lerakja az asztalra mint egy friss, ropogós falusi kenyeret, nektek más dolgotok sincs már mint felvenni a szemüveg (olvasáshoz), felhúzni a szemöldököt, majd puszta kézzel magatokba gyömöszölni (hogy a nyakatokon is csurogjon!) a szent grál tartalmát, a bölcsek kövét.
Igen, ilyen hely ez a blog, ahova szökőévente minden igazhitű elzarándokol, (ha nem aznapra esik az el classico! - akkor csak négy év múlva) most is körülöttem ugrálnak, izegnek-mozognak a kis tarka gondolatbogarak, gondolatbogábor.
Szabadidőtökben készítsetek nekem szonettkoszorút, tudjátok a szabályokat? Minden szonett utsó sora lesz a következő kezdősora, és az utolsó szonett pedig az összes kezdősor egybeolvasva. Pofonegyszerű. A legszebbet szeretném a fejemre tűzni, (a többit egyszerűen kidobom, vagy eladom az ebayen), és abban peckesen feszítve készíteni magamról egy profilképet a facebookra.
Egy zimankós téli estén majd a mauerparkba megyek éjjel háromkor, és az amfiteátrumba kidobott zongorán lepötyögöm a világ legjobb dallamát, amit kizárólag egy csapat angol indie-rock szakújságíró fog nyomon követni, akik a performance után meggyőződnek róla, hogy mostantól engem kell tolni ezerháromszázzal.
A csúcs természetesen az lesz, amikor lenyomom a Gödör szervezőjének bejövő hívását. Vagy felvegyem? Na ez még egy hajszálon ringadozó kényes kérdés.
A héten jövök haza, szerda-vas, péntek este sörözős-beszélgetős publikus este, privát időpontok korlátozott számban még rendelkezésre állnak!
(a címben szereplő reklámszó annyira hosszú, hogy a helyi békávé kénytelen volt hozzátoldani a buszokhoz egy másfél métert, hogy kiférjen a reklám az oldalára.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése