generations

Vagy talán sosem volt, csak visszatekintve tűnik úgy.
Itt vannak ezek a Sonar Kollektiv lassan már 10 éves dolgai, és mintha egy soha meg nem valósult jövő letéteményesei lettek volna.
Meitz, Micatone, Jazzanova, Forss, régi Ben mono, stb, mintha egy olyan világot kezdtek volna építeni, amire még nem volt
kész még Berlin sem. Mert azóta ez elhalványult, de talán nem is lehetett volna folytatni, mondjuk szerintem igen.

Sokszor érezni azt, hogy egy-egy lemez megelőlegez egy stílust, ami aztán nem teljesedik ki. Miles Davisnek több ilyen
is van főleg a hetvenes években, amikor a zene elkezdett már nagyon gyorsan fejlődni. Előtte volt még mindig vagy tíz év arra, hogy szépen kialakuljon minden, azután már csak 1-2 évig tartott egy stílus, manapság meg szinte csak 1-2 hónapig. Már legalábbis a post-dubstep különböző vállfajaival valami ilyesmi helyzet van :)

Aztán sokkal később néha mégis folytatódik. Milesnak az In a Silent Way-je majd negyven évvel később visszaköszönt Bill Frisellnél,de az is csak egy rövid kis ágacska.

Vagy ilyen az egész sci-fi irodalom is, meg tulképp maga a gondolat. Egy ideig nagyon az űrbe akarunk menni, meg azon fantáziálunk, hogy ott milyen lenne, aztán meg dobjuk az egészet. Talán mert kiderül, hogy tényleg nincs ott semmi.

Nekem viszont hiányoznak ezek a zenék, mintha az élet mégsem lenne képes összességében arra a szintre eljutni. Az egy sokkal szellemibb szint lenne, ehelyett valahol mégis ugyanaz marad mint mindig, csak folyton összetömörödve, amitől olyan
visszafejlődésnek is tűnhet.

Vajon száz év múlva hány klasszikus zeneszerző nevet tud felsorolni egy húszéves? Talán Mozart lesz az a szó, mint a Xerox, ami egy tulajdonnévből kiindulva ezt az egész műfajt,korszakot takarja majd. Vagy már ő sem. De ma hányat tudtok? Elhelyezni korban, esetleg néhány dallammal, művel párosítani, stb. ? De kérdezhetném ugyanezt bármilyen művészeti ággal kapcsolatban. Ki az, aki egyáltalán valamennyire művelt? És miért kellene műveltnek lenni? Ki az, aki a szaporodáson kívül mással is tervez foglalkozni az életben, és erről esetleg tudomása is van?

Persze na ez, mindig is így volt, csak régebben talán határozottabban és hivatalosabban el volt választva. A Kádár-korban úgy hívták, értelmiség, ma ilyen már nincs, de hogy van-e valami, azt hiszem nemleges a válasz. Egy halvány aranysárgán derengő folt van, átszűrődik a picasa albumokon, last.fm playlisteken és facebook linkeléseken. Egy közös összeborult támolygás.
Mutassatok egy, csak egy igazán őrült és igazán tehetséges embert. Aki átlép a szabályokon, aki direkt, aki valami magasabb cél miatt teszi. Hát ha valami, akkor ez hiányzik. Ez a 21.ik, ez a folytonos derengés, egyre homályosabban és egyre kellemesebb életben.