neukölln

Olyan volt az egész, mintha egy ötéves kislány ízlése szerint lenne feldíszítve. Jó, valahol belül éreztem, hogy nem ez a helyem az életben, de közben meg egy másik hang azt mondta, hogy bátorság, az ilyen szitukat végig kell vinni már csak önmagad miatt is. Szóval minden aranyozott, pink, rokokó ülőgarnitúrák. Bevallom őszintén, köröztem a hely körül, majdnem bementem, aztán megmagyaráztam magamnak, hogy ez nem lehet az, mert nem bár, ez nem egy bár, biztos rossz a cím, meg kell nézni újra stb. Persze tudtam hogy az, és aztán miután tettem egy kis kört meg egy nagyobbat, végül becsöngettem. Nos hárman voltunk, illetve a kis pincsikutyát beszámítva négyen. A főnök egy nőnek öltözött kb. 1.90 magas ifjú, aki hát festőnek és énekesnek képzelte magát, meg nőnek. Volt még egy kis csőratyi (sic!) haverja is, aki aranyosan mosolygott és hallgatott végig, hozzá elég perverz videókat társított a képzeletem, amelyeket most nem részleteznék. Cherie, édesem, és töltögetett magának a gin tonicból délután ötkor.
Német nótákat (ott is létezik ez a mulatósnak megfelelő, tájtól függően sramlis vagy egyéb felhangokkal díszített borzalom) próbálsz kottából alátolni egy nő és énekes-imitátornak.
Jó, nyilván nem ez az, de valahogy ilyen vicces szitukba nehéz belecsöppenni máshol, erre van Neukölln.. Nem akartam kihagyni, meg hátha. Hátha mindenki csak nyuszi és különben meg itt van a tuti. Persze nem volt :) Rossz lehet ebben az örök diszharmóniában élni, gondoltam, de udvariasan visszautasítottam különböző egész estés ajánlataikat.

A trópusi eső elkap egy másik bár előtt, ez pont a kedvencem, Yuma, (az egyedül talán itt kapható belga sörök miatt), és itt meg már haverként tárgyaljuk két pultossal a jövőt, hogy lehet helyet nyitni Berlinben, mi lesz az új felkapott környék - súgok, a Tempelhof környéke! - és persze előkerül vagy három café ahol akár zongorázni is kellene. Na meg Rachmaninov, bár igazán mélyen nem tudtam belemerülni, pedig már kezdett elönteni az izgalom, hogy lehet ilyesmiről témázni. Két szót tanítottam meg, az egyik a ropi, a másik a giliszta.

Laura is azt csinálja, amit szeret. Neki a gasztronómia való, ott is van, és nincs is ott, mint a jó bártender. Koktélt csinálni könnyű, csak eladni nehéz, ő sem érti a bajorokat, és a franciák jattolnak, a németekkel ellenben.
Csináljátok azt amit szerettek, és akkor jó lesz ott lenni ahol vagytok, na milyen bölcs vagyok ismét?

Szóval Neukölln, vagy inkább Kreuzkölln most a lehetőségek földje, az ígéret földje berlini léptékben.. Néha csak odakeveredem a város másik végéből..