music

Amikor a picit elhangolt zongorán próbálod a tercakkordokat mutogatni egy angol szobrásznak, amikor Rachmaninovot hallgatsz majd könnycsordulva vagy Raveltől a La Valse-ből keresed azt a verziót (s nem találod) amit hallottál egyszer vagy nyolc éve és amit senki nem bír azóta sem úgy eljátszani, amikor a Café Lyrikben Paloma mögött rázol a Bye-Bye Blackbirdre, amikor a Tresspasserben valami ős-soul, aztán a László Attila band szól a metrón Oláh Kálcsi zongorázásával meg a The way home-al, és amikor a nap végén hajnali háromkor a pankowi villamosmegállóban léggitározol és ugrálsz a lakótelep előtt egy Alpakka számra, akkor bátran kijelenthetjük: szereted a zenét.