Akármennyit hallgatom akár a 19 évesen feltolt Lisztjét vagy a későbbi Vatikán-koncertet vagy a Bach-Busonit, egyszerűen nem tudok betelni. Ez maga a tökéletesség. És az is tetszik hogy csak kicsi repertoárja volt, de az pár darab egyszerűen utolérhetetlen. Az maga aminek a zeneszerző megálmodta, egyszerűen nincs tovább. Valahogy az a spiritualitás, az a különbség. Buta fejű másik olasz megpróbálja ugyanazt, de baromira nem megy. Pedig ugyanolyan gyorsan ugyanazokat a hangokat játssza, de mégis, bennemarad a hangfalban, ez meg kijön, beléd jön, megráz mint a kettőhúsz.
A technika mint szó hülyeség. Olyan mintha nem lenne technikája. Cziffránál meg még egykét favágónál azt érzem, hogy baromi jó a technikája, de ABM-nél azt, hogy nincs is. Ez nem érzelem, vagy valami felfokozott emberi nekiveselkedés. Ez a tökéletesség.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése