2011. augusztus 9., kedd
hitel, világ
Úgy tűnik hogy lassan elfogyott a hitel, nem lehet már tovább élvezni a jövőből érkező javakat, elköltöttünk előre mindent. Amerika leminősítve, svájcifrank az egekben, görögök a padlón. És nem, nem lehet mindenkinek nyugati életszínvonala. Aki elhitte, az még azt a keveset is bebukja, amit összekuporgatott. Nem, itt nincs semmi értünk, értetek. Végetér szépen a tőzsde, és kiderül hogy bizony, a valóságban úgy lettek egyesek gazdagok, hogy az másoknak igen sokba került. Nem azonnal, hanem később, egész pontosan kábé most. Lehet, hogy még lehet hátráltatni, mert valameddig mindig lehet. Mást a politika lényénél fogva nem tud tenni. Lassú araszolás, hitegetés, kitolódás egyre távolabbra és távolabbra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nekem azt magyarázza el valaki, hogy ha minden ország a felvett hitelekkel küzd, akkor kinek tartoznak? És ha egymásnak, akkor mért nem nullázzák ki? :)
VálaszTörlésGondolom nem országoknak tartoznak hanem bankoknak.. De nem vagyok az az akut pénzügyi szakember :)
VálaszTörlésA bankok mögött meg végül emberek vannak, kisebb-nagyobb befektetésekkel...
VálaszTörlésA tőzsdének meg nincs vége, ott ugyanis mindkét irányra játszanak, nem csak a felfelére.
Van egy pár szerencsétlen multi-billi-milliárdos, akik Transport Tycoont játszanak az egész föld bolygón, akik egy kávézóban néha összegyűlnek, nem is puccos, nem is különleges, néha Londonban máskor New Yorkban és akkor dobnak egy kockával hogy most válság legyen vagy akármi. Nevetséges módon rángatják az embereket a hitelminősítők blöffjei, országokat tudnak bedönteni, a kormányok már csak annyit érnek mint a szellemvasút sofőrje, egyetlen feladatuk van, a nép viszonylagos megnyugatatása, akármi is történjen felülről, akárhogy is döntsön a kávéházi klikk. Az egész ráadásul zseniális módon láthatatlan, megfoghatatlan, lekövethetetlen. Nincsenek arcok, nevek, hadvezérek, csak maszkok, és azok mögött újabb maszkok. Plusz ott van még a sajtó, a hisztériakeltés és befolyásolás legmágikusabb képviselője. Az asztalnál mindig van egy újságíró. A valóságra többszáz szinten felépített virtuális tákolmány, amely egyre ingatagabb és befolyásolhatóbb. Merthogy nap mint nap ugyanaz történik, vagy csak kicsit más, de közben meg minden úgy hullámzik mire visszajut hozzád, egyik nap növekedés, másik nap recesszió, egyik nap 200 másik nap 280 egyik nap élet, a másik nap halál. Teremtett pénzek csilliárdjai és a többszáz évre előre kalkulált bevételek már tavalyelőtt elköltése. Az asztalnál pedig csak annyi, hogy egy grafikon van, amin ott áll hogy tavaly hatszáztrilliómilliárd volt a haszon, idén meg csak ötszázkilencvenkilenc, így aztán tenni kell valamit! Csökken a profit!! Kérek három országot! Vagy amennyi marad. Meg egy capuccinot.
VálaszTörlés