transportatio - transformatio
Mint az álom és ébrenlét határán vadul felnyerítő paripa a breclavi vasútállomás tizenhetes peronján..
Néha el lehet kapni a fonalat, máskor el lehet veszíteni azt. Néha minden pont jól következik, kézből-kézbe, csatárlánc, adja a vödröt máskor meg semmi, minden keresztbeáll, le van zárva, megszűnt, elmaradt. Hogy találjon vissza egy hullám és lemezlovas az elvesztett magaslatba, mikor csak csalódottan csordogál szörfdeszkáján a balatonakarattyai szabadstrand felé (a postás üdülő mellett) és a kalandok felvillanyzó illata helyett csak a lángos meg az aperol spritz - majd ha divatba jön - borzolja orrát?
Hogy kapd el a fonalat ha elveszítetted, hogy fújd a buborékot ha feltámadt a szellő vagy lehet-e szivarozni és sárkányt eregetni egyszerre?
Tele van debilekkel ez a világ, néha eszem megáll, dehát ez is a lélek egy állomása, nem is főpályaudvar hanem zsákfalu és vakvágány és bzmot, de ez is megy, mert valaki odarakta. Respect minden sötétnek, butának, hülyének. Csak ne itt, vagy néha, néha ne itt.
Van az a játék, hogy az ember becsukja a szemét, és hátradől, és valaki másik aki mögötte van az meg elkapja mielőtt hanyattesne. Jó lenne tudni így hanyatt esni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése