kabbaloid szkeccs

Kether. A zene egy és oszthatatlan, nincs még mű sem, sem művész, csak van ének és tánc és dob és síp és az ember hangja a természetben vagy a természet az emberben. Ős-zene, pre-zene, mai fellelhetősége a zuhany alatti éneklés. Az ágyban egymásnak morgás. Ásítás és füttyentés a miniszoknya után meg a sóhajok, a sóhajok.

Chokmah. Kérdezz - felelek! A verze és a refrén. Az énekes és a kórus. A gitáros a tábortűz körül és a többiek. Egy ember birtokolja közvetlenül a zenét, a többiek rajta keresztül. Előbb halk, aztán hangos. Megjelenik a szerkezet. Van amit így csinálunk, van amit úgy. Szétszedjük, elkülönítjük. Piano - Forte, kívül - belül. Modális zene. Worldmusic.

Binah. A szonáta. A tökéletes. Három tétel, mindig három, gyors - lassú - gyors. A trió, tonika-szubdomináns-domináns, a három funkció, már nem csak szerkezet van, hanem a lehetőségeket megpróbáljuk a végletekig kibontani. Nem csak halk és hangos, hanem Crescendo és Diminuendo, szándékos hatáskeltés. Feszültségkeltés. Hangszerelés, most csak egy játszik, aztán kettő, aztán három és így tovább. Színdarab, két felvonás vagy három? (vagy öt? akkor az Wagner lesz.. :)

Chesed. A szimfónia. Négy tétel. A teljes. Nem csak a legerősebb hatást keltjük, hanem a négy tételben az egész világot bemutatjuk. Az összes hangszert használjuk ami létezik a nagyzenekarban. Istentől emberig, Makótól Jeruzsálemig minden. Cintányér, üstdob és triangulum.

Geburah. Na itt jön tényleg Wagner. Öt. Leteszünk arról, hogy minden benne legyen. Illetve kiderül hogy a mindenhez kevés a négy és az öt is és tulajdonképpen minden kevés, de azért ötnél eleinte megállunk. Öt óra, öt felvonás. Ez a monstrum. Amíg a négy pont jó és kellemes, addig az öt már sok és hosszú és rádnehezedik, és eltompít és megváltoztatja a tudatod. Na ez a lényeg. A zene elkezd szándékosan tudatot módosítani. Nem elég az, hogy mindent kifejezünk, az egész világot megfejtjük és hangokba öntjük mert mire megtesszük, már át is értelmeződik a jelentés, és pont ez az átértelmeződés, ez a módosulás, a befogadó változása, a tudatállapot-módosítása, na ez a következő fejezet. Késő romantika, kora modern. Drogok és a művészet. A négy még tisztán és őszintén játszik, az öt viszont nem követ szabályokat s törvénykönyvet. Védd magad!

6-7 Kérdezzétek Hamvas Béla bácsit.

8, Hod, A nagylemezen átlag oldalanként 4 szám van. Azt is mondhatnám 2x4, A és B oldal, Egy lemezre kerül a világ, van hozzá kép meg szöveg a hátulján. Megjelenik a töltelék. Az elején vannak a jobbak, a végén a fillerek, a B oldal már csak a maradék. Megjelenik a művészet mint puszta áru, mint ballaszt a térben, amit el kell viselnünk. A reklám, a spam, a holtidő, a modern élet velejárói. 40 perc, 8 dal, van akinek sikerül, van akinek nem. Dark side of the moon.

9, Yesod lásd 6-7

10, Malkuth A CD lemez. 10 szám 74 perc vagy ki tudja mennyi pontosan - állítólag azért annyi mert erre pont ráfért az akkori létező leghosszabb felvétel a kilencedik szimfóniából vagy ezt már írtam itt? Ki figyelt? :) Minden ujjamra egy szám, Ismét egy óra hosszú lesz az élmény, de ez már megint egy kicsit sok. Lehet az egész egy szám, vagy harmincöt különböző, lehet átkötés és visszatérés - tovább szabdalódik, kikerülünk a konceptből, visszakerülünk, már rég nem tudatot módosítunk hanem koncepteket találunk ki, képzeletbeli szerepeket veszünk fel és dobunk le, visszautalunk és parodizálunk, soha nem ismert stílusokat nevetünk ki és alakítunk át. A 8-nak még stílusa volt, a cdnek már két stílusa van, itt már minden két valamiből áll össze, vagy elektro-pop, vagy jazz-funk, vagy punk-rock.

11+
A soundcloud. A stílusok legalább háromszorosan ötvöződnek, de inkább négyszeresen. Reális meghatározás az, hogy folk-pop-postdubstep (Jamie Woon) szinti-pop-chip-metál - (c64 feldolgozás-zenekarok), forest-techno (Trentemoller) vagy akár a gyerektronika. Most egy nagyon jó trance-parody-jazz-fusion-popot hallotam Sugi által, Dirty Loopsra kell ehhez keresni a kládon. Olyan ez mint egy indiai étel, 42 féle fűszerrel. Vagy a minimál, de az is ezerfelől van behatva. Egymás behatásaiből szövünk szőnyeget, de a szőnyegnek csak kockái vannak, mindegyik egy picit más színű és ezek vannak a felhőben, a hangfelhőben. Egy sláger már csak egy hétig tart, egy stílus két hónapig, nincs már értelme videóklipnek, csak nickek, aliasok vannak, a legnagyobb sztár egy maszk, egy arc, amit cserélhetsz. Kollektívvé válik a zene a másik oldalról. Az elején mindenki egy zenét érzett, most mindenki a sajátját érzi, ami viszont egyre inkább megint ugyanaz lesz. Most vagyunk az alján, és innen párolgunk fel újra kis hat-hét millárd színű buborékokban ami távolról nézve ugyanolyan fehér..