A múltkor úgy tűnik hanyagul próbáltam meghatározni a bulik/koncertek sikerességét szimplán a buli utáni héten bekövetkezett randik számával. A legutóbbi cökis buli óta muszáj pontosítani, tehát a randik, szakítások, és egyéjszakás dugások összesített száma adja az úgynevezett párosodási kvócienst, amely mintegy számszerűsíteni hivatott az esemény rezgésének intenzitását.
A cél az, hogy minden alkalommal legalább egy jó 2-3-as kvócienst tudjunk hozni, ezzel is hozzájárulva a vérfrissítéshez, a magyar nemzet fennmaradásához és sokasodásához, a pletykaszint tartásához, stb.
Kicsit a szakma.
Többféleképpen is lehet zenét hallgatni, mind jó, és az igazán jó zenét minden irányból meg lehet közelíteni.
Hallgathatsz zenét a fejeddel, figyelheted a motívumok ismétlődését, változását, fejlődését. Keresheted a rendszert a zenében, vagy a rendszertelenséget, kibontakozást és visszatérést, a jelentést és a kontextust.
Hallgathatsz zenét a füleddel, figyelheted a hangokat, a hangok színét, textúráját, finomságát vagy érdességét, lágyságát vagy durvaságát, a hangszerek különálló egyéniségét, a különleges és újszerű hangzásokat, a jól megkomponált mixeket, ötvözeteket.
Hallgathatsz zenét a szíveddel, figyelheted az érzéseket, amit kifejez, a hangulatokat amit megfest, a kitörő örömtől a sátánista depresszióig, átveheted a zene hangulatát, elutazhatsz képzeletben messzi érzések, tájak, világok közé.
De hallgathatsz zenét a gyomroddal is, átvéve a zene lüktetését, ritmusát, elkábultan vagy révülten feloldódva.
Ezek mind helyes módjai a zenehallgatásnak. (ókínai bölcsességek vol.4)
Sugárkánk ragyogott tegnap, csak valamiért a you-t hajlamos jü-nek énekelni, bár ez valszeg pont a kínai dobozos dvd kiadásban előny lesz. Előtte Németh Juci is hasonló tévutakra mászkált, mondták is neki, hogy You, mint JU-ci!
És persze elég egy hosszú szőke hajszálon megakadni a szemnek ahhoz, hogy egy pillanat alatt minden elboruljon, tessék alaposan takarítani hát a stúdióban, autóban, magánéletben, senki nem kíváncsi rá, hogy ki volt előtte, utána. ok?
2010. január 30., szombat
2010. január 29., péntek
under pressure
Van ez a fura nyomás, ami felülről ér.
Mi ad erőt a hajó gyomrában, mikor a krumplit hámozod? Látod magad előtt, milyen tempóban tudsz haladni, látod, hogy egy tonnával ott van a sarokban, és tudod, hogy meg kell hámozni.
Van valami távoli, homályba vesző cél, de minden cél igazából csak önmagunknak egy mérce.
Ha magasugró lennék, feltennék egy lécet a kertbe a világcsúcs magasságára, hogy minden nap lássam. Bele kell szeretni a lehetetlenbe, muszáj erotikus viszonyban lenni a határaiddal. mert csak a szerelem adja meg azt a többet, azt a pluszt, amivel át lehet ugrani.
Tessék hát a szerelmet gyakorolni - különben reménytelenül soknak fog tűnni a krumpli.
Mi ad erőt a hajó gyomrában, mikor a krumplit hámozod? Látod magad előtt, milyen tempóban tudsz haladni, látod, hogy egy tonnával ott van a sarokban, és tudod, hogy meg kell hámozni.
Van valami távoli, homályba vesző cél, de minden cél igazából csak önmagunknak egy mérce.
Ha magasugró lennék, feltennék egy lécet a kertbe a világcsúcs magasságára, hogy minden nap lássam. Bele kell szeretni a lehetetlenbe, muszáj erotikus viszonyban lenni a határaiddal. mert csak a szerelem adja meg azt a többet, azt a pluszt, amivel át lehet ugrani.
Tessék hát a szerelmet gyakorolni - különben reménytelenül soknak fog tűnni a krumpli.
2010. január 28., csütörtök
2010. január 26., kedd
karmikus isiász
Elért a végzet, negatív gondolataim, tetteim következménye elkapott egy karmikus hátfájás formájában. Feküdni nem tudok, főleg hason, viszont szerencsére járni sem, tulajdonképp egyetlen kellemes póz van, a fürdőkádban lebegés.
A szülés még ennél is rosszabb? Kérdem Szilvit, aki csak legyintve annyit szól: pasibetegség.
Most már megértem a Lukács fürdőben kiállított gyógyulásomért - emléktáblákat, hisz abban az időben még a Richtofit sportkrém sem nyújtott alternatívát.
Igénybe veszem a gondűző masszázsbérletemet, kedves húgom ösztönös mozdulatai hoznak némi időleges enyhülést, a négyből a hármas fokozatot választom, az "érett kapcsolati izomlazító" - nevű masszázst, Bugge Wesseltoft ötletes harmóniái is segítenek a gyógyulás felé vezető úton, remények, Lillák, hátha elmúlt?
Este újabb mélypont, nem bírok megfordulni, kikelni az ágyból, azonnal visszavonok minden gúnyos gondolatot, amit valaha a hetes buszon nyomuló mamikákkal szemben éreztem. Itt már csak a placebo-kenőcs segít, utolsó erőmmel elkúszok a hűtőig, és magamra nyomok a tubusból egy jó fél kilót, mozdulatlanul szenderülök álomba, minden apró mocorgás görcsöt okoz. Álmaim a távolba vesző gyógyító szimbólumok és az állatövi jegyekkel ábrázolt szerelmi képek között éber félálomban telik.
Reggel megint szar, viszont felkelek bátran, és az a lendület egészen a Vodafone-ig kitart, egy jó tanács az életben minden gyengélkedőnek: SOHA ne legyen közöd a Vodafonehoz. Garanciális javításra a cserekészülék napi 500 forintos bérleti díjjal, de mindezt az eladó nem említi, csak a már aláírt papíron veszem észre véletlenük, miközben a metróba menet a táskámba gyűröm, aztakurva.
Annyit mondanék, mint sokat látott vén bölcs, kerüljétek a rossz karmát, vagy vegyetek be ellene antikarmát. Karmikus radír, vegyen szeretteinek ajándékba antikarmát, ez lesz a következő nagysikerű biznisszem. Persze csakis a Mari-masszázs beindítása után.. :)
A szülés még ennél is rosszabb? Kérdem Szilvit, aki csak legyintve annyit szól: pasibetegség.
Most már megértem a Lukács fürdőben kiállított gyógyulásomért - emléktáblákat, hisz abban az időben még a Richtofit sportkrém sem nyújtott alternatívát.
Igénybe veszem a gondűző masszázsbérletemet, kedves húgom ösztönös mozdulatai hoznak némi időleges enyhülést, a négyből a hármas fokozatot választom, az "érett kapcsolati izomlazító" - nevű masszázst, Bugge Wesseltoft ötletes harmóniái is segítenek a gyógyulás felé vezető úton, remények, Lillák, hátha elmúlt?
Este újabb mélypont, nem bírok megfordulni, kikelni az ágyból, azonnal visszavonok minden gúnyos gondolatot, amit valaha a hetes buszon nyomuló mamikákkal szemben éreztem. Itt már csak a placebo-kenőcs segít, utolsó erőmmel elkúszok a hűtőig, és magamra nyomok a tubusból egy jó fél kilót, mozdulatlanul szenderülök álomba, minden apró mocorgás görcsöt okoz. Álmaim a távolba vesző gyógyító szimbólumok és az állatövi jegyekkel ábrázolt szerelmi képek között éber félálomban telik.
Reggel megint szar, viszont felkelek bátran, és az a lendület egészen a Vodafone-ig kitart, egy jó tanács az életben minden gyengélkedőnek: SOHA ne legyen közöd a Vodafonehoz. Garanciális javításra a cserekészülék napi 500 forintos bérleti díjjal, de mindezt az eladó nem említi, csak a már aláírt papíron veszem észre véletlenük, miközben a metróba menet a táskámba gyűröm, aztakurva.
Annyit mondanék, mint sokat látott vén bölcs, kerüljétek a rossz karmát, vagy vegyetek be ellene antikarmát. Karmikus radír, vegyen szeretteinek ajándékba antikarmát, ez lesz a következő nagysikerű biznisszem. Persze csakis a Mari-masszázs beindítása után.. :)
2010. január 25., hétfő
r33
Most egy kicsit szakmázásba fog hajlani a blog, készítjük az SF lemezt, ha nagyon unatkoztok, akkor küldhetek időnként random verseket meg Hamvas idézeteket.. :)
Az alaphelyzet, hogy van 8-9 szám gyakorlatilag hangszerelésileg készen az utolsó cintányérig, van egy rohadt jó énekesnő, nagyjából végig kitalált énektémákkal, szövegekkel, vokálokkal, és nulla forint. Ebből kellene valami letisztult, dinamikus, odacsapós hangzás, meg egy olyan éneksound, hogy Aguilera mama beálljon bkv-ellenőrnek Sugi hallatán.
Tervezgettük, hogy lemegyünk Miskolcra, aminek van egy kockázatos oldala - ismeretlen a hely, és esetleg ha rosszul sül el valami, akkor nem nagyon lehet menekülni, és pénz az ablakban. Mi sülhet el rosszul? Bár a honlapra kiírt Brauner VMX és a neve 1073 tényleg a világ talán legjobb mikrofon+előfok kombinációja, mégis nagyon is sok minden. A legfontosabb, hogy az énekes jól érezze magát, főleg egy ilyen csaj, mert neki elég egy negatív hang a rossz pillanatban, és csomagolhatunk. Meg az egész kisugárzás, hogy alkotunk, nem pedig az órabér kettyenéseit számolgatja egy unott hangú technikus.
Aztán a hangmérnök. Egyszemélyben technikus és pszichológus, na meg zenész! Nem könnyű poszt. Bár az énekfelvétel technikailag nem egy nagy dolog, pszichésen annál inkább, és zeneileg meg pláne. Nagyon sokat tud segíteni egy "tiszta" harmadik fül, aki még nem hallotta százhetvenszer a számot, és ha esetleg ez az ember még énekes is, akkor igazán nyerő a helyzet. És hát ugyanígy fontos lenne a stílus-ismeret. Nálunk sajnos rock-szakértőből Dunát lehetne rekeszteni, de kb. egy kezemen meg lehetne számolni, hány ember került egyáltalán valaha abba a helyzetbe, hogy egy klasszikus R'n'B jellegű lemezt felvegyen annak a teljes vokális követelményeivel együtt - iszonyat sokféle lehetőség van az emberi hang használatára, és annak rögzítésére is.
És igazából csak ezután jön maga a technika. Ezért is, keveredtünk a véletlen folyamán az R33-ba, ami a Vágóhídon van, ahol próbálni is szoktunk, meg tulképp egy egész kis underground scene kialakulóban van. Sugi brekegett fel pár dalt a készülő Korai Öröm lemezre, és az ottani a kellemes tapasztalatai alapján mentem el én is a Biotonnal szemközti helyre.
Egész kis kommuna van itt, többen itt laknak, egymás melletti szobában a zenészek, lent próbatermek, fenn a stúdió, mindenkinek a szobája tele gitárokkal, szintikkel, hangfalakkal, terjeng a klasszikus nagchampa füstölő és a félelem illata.
És nagyon kedvesek! Meglepő nyíltsággal vezetnek körbe mindenhol, egyből azt érzem, hogy tesó vagyok, mert ugyanazt csinálom valahol mint ők, hogy itt egyetlen kis épületben, de elindult valami nagyon pozitív szellemiség, valami, ami Berlinben például mindenhol érezhető. A dürerkert tetején a Metropol stúdió is ilyesmi, mindkettő hatalmas feljátszóval, de nem is a méretek, hanem a barátságos hangulat, és nem is a berendezéstől, hanem attól, hogy rengeteg ember fordul meg ott, mind zenész, vagy ilyesmi, és bekerülsz egy közösségbe.
Akartam egy posztot írni régebben a közösség iszonyatos fontosságáról, és pont emiatt iszonyatos hiányáról, na végre itt megnyugodtam, hogy nincs minden veszve. Egyből meg is invitálnak látatlanba, hogy majd a projectem tartson a lenti klubban egy koncertet, persze-persze. Korai, Nemjuci, Óperentzia, Bérczesi Robi, a torony túloldalán meg a Colorstar, Erik Sumo, Mantra Porno, meg még sokan, akik nem jutnak eszembe. 52th street kicsiben.. :)
Szóval úgy döntöttünk, adunk egy számnyi esélyt az at4050 és akg c414 + focusrite isa828 mikrofon/előfok kombónak, ami a Miskolcinál egy picivel lejjebb van, nem csúcsminőség, hanem csak rohadt jó, és meglátjuk mi sül ki belőle..
Szeretnék majd legközelebb fotózni is, mert érdemes beleszagolni (sic! :) a hangulatba.. :)
Az alaphelyzet, hogy van 8-9 szám gyakorlatilag hangszerelésileg készen az utolsó cintányérig, van egy rohadt jó énekesnő, nagyjából végig kitalált énektémákkal, szövegekkel, vokálokkal, és nulla forint. Ebből kellene valami letisztult, dinamikus, odacsapós hangzás, meg egy olyan éneksound, hogy Aguilera mama beálljon bkv-ellenőrnek Sugi hallatán.
Tervezgettük, hogy lemegyünk Miskolcra, aminek van egy kockázatos oldala - ismeretlen a hely, és esetleg ha rosszul sül el valami, akkor nem nagyon lehet menekülni, és pénz az ablakban. Mi sülhet el rosszul? Bár a honlapra kiírt Brauner VMX és a neve 1073 tényleg a világ talán legjobb mikrofon+előfok kombinációja, mégis nagyon is sok minden. A legfontosabb, hogy az énekes jól érezze magát, főleg egy ilyen csaj, mert neki elég egy negatív hang a rossz pillanatban, és csomagolhatunk. Meg az egész kisugárzás, hogy alkotunk, nem pedig az órabér kettyenéseit számolgatja egy unott hangú technikus.
Aztán a hangmérnök. Egyszemélyben technikus és pszichológus, na meg zenész! Nem könnyű poszt. Bár az énekfelvétel technikailag nem egy nagy dolog, pszichésen annál inkább, és zeneileg meg pláne. Nagyon sokat tud segíteni egy "tiszta" harmadik fül, aki még nem hallotta százhetvenszer a számot, és ha esetleg ez az ember még énekes is, akkor igazán nyerő a helyzet. És hát ugyanígy fontos lenne a stílus-ismeret. Nálunk sajnos rock-szakértőből Dunát lehetne rekeszteni, de kb. egy kezemen meg lehetne számolni, hány ember került egyáltalán valaha abba a helyzetbe, hogy egy klasszikus R'n'B jellegű lemezt felvegyen annak a teljes vokális követelményeivel együtt - iszonyat sokféle lehetőség van az emberi hang használatára, és annak rögzítésére is.
És igazából csak ezután jön maga a technika. Ezért is, keveredtünk a véletlen folyamán az R33-ba, ami a Vágóhídon van, ahol próbálni is szoktunk, meg tulképp egy egész kis underground scene kialakulóban van. Sugi brekegett fel pár dalt a készülő Korai Öröm lemezre, és az ottani a kellemes tapasztalatai alapján mentem el én is a Biotonnal szemközti helyre.
Egész kis kommuna van itt, többen itt laknak, egymás melletti szobában a zenészek, lent próbatermek, fenn a stúdió, mindenkinek a szobája tele gitárokkal, szintikkel, hangfalakkal, terjeng a klasszikus nagchampa füstölő és a félelem illata.
És nagyon kedvesek! Meglepő nyíltsággal vezetnek körbe mindenhol, egyből azt érzem, hogy tesó vagyok, mert ugyanazt csinálom valahol mint ők, hogy itt egyetlen kis épületben, de elindult valami nagyon pozitív szellemiség, valami, ami Berlinben például mindenhol érezhető. A dürerkert tetején a Metropol stúdió is ilyesmi, mindkettő hatalmas feljátszóval, de nem is a méretek, hanem a barátságos hangulat, és nem is a berendezéstől, hanem attól, hogy rengeteg ember fordul meg ott, mind zenész, vagy ilyesmi, és bekerülsz egy közösségbe.
Akartam egy posztot írni régebben a közösség iszonyatos fontosságáról, és pont emiatt iszonyatos hiányáról, na végre itt megnyugodtam, hogy nincs minden veszve. Egyből meg is invitálnak látatlanba, hogy majd a projectem tartson a lenti klubban egy koncertet, persze-persze. Korai, Nemjuci, Óperentzia, Bérczesi Robi, a torony túloldalán meg a Colorstar, Erik Sumo, Mantra Porno, meg még sokan, akik nem jutnak eszembe. 52th street kicsiben.. :)
Szóval úgy döntöttünk, adunk egy számnyi esélyt az at4050 és akg c414 + focusrite isa828 mikrofon/előfok kombónak, ami a Miskolcinál egy picivel lejjebb van, nem csúcsminőség, hanem csak rohadt jó, és meglátjuk mi sül ki belőle..
Szeretnék majd legközelebb fotózni is, mert érdemes beleszagolni (sic! :) a hangulatba.. :)
2010. január 23., szombat
personal mountains
pluszpont, aki ismeri a címadó dalt.
A forma, amit Rod gyakorol Tai Chin, akkor tekinthető elsajátítottnak, ha 10.000-szer megcsináltad. Ez normál esetben tíz évet vesz igénybe. Mesélt egy ismerőséről, aki meditál, és egy gyakorlatot 111.111-szer kell elvégeznie, hogy továbbléphessen, megszakítás nélkül. Most nemrég bukott le több hónap után harmincezerről, ha jól emlékszem.
Ildi mesélt most egy felmérésről, ahol főiskolára járó zenészeket vizsgáltak. Három csoportra osztották őket. Az elsőbe tartoztak a kiemelkedő zsenik, akik majd válogatnak a zenekarok közül, akik szólamvezetők lesznek, stb. A másodikba a magas szinten játszók, akik majd valszeg zenekari töltelékek lesznek, a harmadikba pedig a kicsit bénábbak, ők maradnak valszeg a zenetanárok. :)
Megkérdezték a csoportok tagjait, hogy ki mennyit gyakorolt,játszott a hangszerén életében, és totálisan elkülöníthető volt a három csoport eszerint. A zenetanár csoport tagjai életükben 6000 óra körül gyakoroltak, a zenekaritöltelékek 8000 óra körül, a zsenik pedig 10.000 óra felett. Senki nem volt a zsenik között, aki ennél kevesebbet foglalkozott volna a hangszerével, és senki nem volt a zenetanárok között, aki mondjuk 12.000 óra gyakorlás után is még csak azon a szinten lenne.
Ennyit a tehetségről.
10.000 óra az az idő, ami bármilyen tevékenységnél egy olyan határt jelent, amikor a dolog elkezdi elérni a kiemelkedő szintet, nevezzük művészinek, zseniálisnak, akárminek.
Mindenkinek kell hogy legyen valamit, amit egész életében csiszol. Én a zongorát, van, aki hegyet mászik, van aki nyelvet, nyelveket, van aki mozdulatokat, vagy tárgyakat. Sőt még a gondolatokat is lehet. A hegyre magunkért mászunk.
A zongora az én hegyem, az én sajátom, és arra is rájöttem, hogy nem igazán tudom megérteni magam mással, csak azzal, aki valahol szintén mászik egy hegyen - nem is akarok másokat magam körül, csak átizzadt, csillogó tekintetű hegymászókat.
Szóval hajrá, koccintunk a csúcson!
A forma, amit Rod gyakorol Tai Chin, akkor tekinthető elsajátítottnak, ha 10.000-szer megcsináltad. Ez normál esetben tíz évet vesz igénybe. Mesélt egy ismerőséről, aki meditál, és egy gyakorlatot 111.111-szer kell elvégeznie, hogy továbbléphessen, megszakítás nélkül. Most nemrég bukott le több hónap után harmincezerről, ha jól emlékszem.
Ildi mesélt most egy felmérésről, ahol főiskolára járó zenészeket vizsgáltak. Három csoportra osztották őket. Az elsőbe tartoztak a kiemelkedő zsenik, akik majd válogatnak a zenekarok közül, akik szólamvezetők lesznek, stb. A másodikba a magas szinten játszók, akik majd valszeg zenekari töltelékek lesznek, a harmadikba pedig a kicsit bénábbak, ők maradnak valszeg a zenetanárok. :)
Megkérdezték a csoportok tagjait, hogy ki mennyit gyakorolt,játszott a hangszerén életében, és totálisan elkülöníthető volt a három csoport eszerint. A zenetanár csoport tagjai életükben 6000 óra körül gyakoroltak, a zenekaritöltelékek 8000 óra körül, a zsenik pedig 10.000 óra felett. Senki nem volt a zsenik között, aki ennél kevesebbet foglalkozott volna a hangszerével, és senki nem volt a zenetanárok között, aki mondjuk 12.000 óra gyakorlás után is még csak azon a szinten lenne.
Ennyit a tehetségről.
10.000 óra az az idő, ami bármilyen tevékenységnél egy olyan határt jelent, amikor a dolog elkezdi elérni a kiemelkedő szintet, nevezzük művészinek, zseniálisnak, akárminek.
Mindenkinek kell hogy legyen valamit, amit egész életében csiszol. Én a zongorát, van, aki hegyet mászik, van aki nyelvet, nyelveket, van aki mozdulatokat, vagy tárgyakat. Sőt még a gondolatokat is lehet. A hegyre magunkért mászunk.
A zongora az én hegyem, az én sajátom, és arra is rájöttem, hogy nem igazán tudom megérteni magam mással, csak azzal, aki valahol szintén mászik egy hegyen - nem is akarok másokat magam körül, csak átizzadt, csillogó tekintetű hegymászókat.
Szóval hajrá, koccintunk a csúcson!
2010. január 21., csütörtök
something hot
Természetesen megnéztem, hátha van még két euró a számlámon, s így:
dont make me wait on a callback
i just want to give you something hot,
something real,
something non-stop!
a cruel, virtual love attack
now it's time to get on top
to give you something HOT!
Elég rég volt már házibuli, nem?
dont make me wait on a callback
i just want to give you something hot,
something real,
something non-stop!
a cruel, virtual love attack
now it's time to get on top
to give you something HOT!
Elég rég volt már házibuli, nem?
2010. január 20., szerda
Berlin 2010
ó bazzeg, Lorenz Rhode és Ben Mono 2010-ben is tartják a sebességet, vagy talán még magasabb fokozatba kapcsoltak, nagyon fel kell kötni a gatyát, hogy követni tudd őket.. Minden pénzem eltoltam a jelentkezésre, de különben már venném is beatportról az új Rhode releaset, hát ez a srác most kb. a diszkócsászár, és persze itt van az új technopápa I:Cube is, hát az is bekulázás.
Idén viszont én is ringbe szállok, vigyázz Schumi, Baumgartner jobbról előz! :)
Idén viszont én is ringbe szállok, vigyázz Schumi, Baumgartner jobbról előz! :)
Berklee
Hallgatók: 4054
Hallgatói koncertek száma évente: 1000
Gyakorlótermek: 306
Zongorák: 271
Számítógépes munkaállomások: 250
Teljesen felszerelt hangstúdiók: 13
Film-editáló stúdiók: 6
Hangszintézis laborok: 9
Grammy díjak: 176
Tegnap jelentkeztem.
Hallgatói koncertek száma évente: 1000
Gyakorlótermek: 306
Zongorák: 271
Számítógépes munkaállomások: 250
Teljesen felszerelt hangstúdiók: 13
Film-editáló stúdiók: 6
Hangszintézis laborok: 9
Grammy díjak: 176
Tegnap jelentkeztem.
2010. január 19., kedd
hálók
Utálom az emberi kapcsolatoknak ezt a ragadós hálóját, így beterít az egész, tehetetlen vagy, mindenfelől húzza valaki egy másik irányba, cibálják, mindenki szeretné a maga kis igazát s boldogságát, én most erre baromira nem érek rá!!
2010. január 18., hétfő
fürdőkalauz
Ez egy régóta halogatott közérdekű post, hasonlóan a szexhez, itt is próbálunk egy izgalmas és fontos területet felölelni, tapasztalatunkat vagy érdeklődésünket átadva a nyájas olvasónak stb.stb.
Röviden a fürdőzésről, mert azt tapasztaltam hogy sok fiatal nem ismeri ezt az alapvető fontosságú élményt, értetlenül áll a szauna előtt, a hideg vízbe meg semmi pénzért nem tenné lábujját sem. És itt muszáj az öreg rókáknak stb. stb.
A legjobb egy pár napos, 4-5 öt napos intenzív kúrával kezdeni. Amolyan, wellness, foodness, szexness jellegű rekreációs terápiával, mi családilag ezt mindig karácsony után, a két ünnep között tartjuk. Napközben termálvíz, szauna, úszkálás, pihenés, könnyű ebéd, este kőkemény vacsora, társasjáték, borozás, egyéb örömök, ha van még energia.
Három nap után az ember azon veszi magát, hogy újjászületett, nem is jár, hanem lebeg a föld fölött, érzékei élesebbek, gondolatai derűsek és nyugodtak, minden olyan kerek, és teljes. Nem haragszik senkire, nem aggódik semmin, nem fáj semmije, stb. stb.
Évközben a fürdőzés pedig ez kicsiben. Ha egyszer rákaptál, akkor a szervezet követelni fogja a magáét, kéthetente, de legkésőbb három, muszáj vagy maradék pénzedet is zsebedbe gyűrni, és kiolvadni valamelyik csodás fürdőben. Nézzük a választékot!
Rudas
A legkompaktabb, talán leghangulatosabb fürdő. Egy gyönyörű kupola alatt a hatszögletű főmedence, a kupola tetején színes üvegablakokon szűrődik be a fény, a nap járása folyamatosan arrébb festi a színes foltokat a medence hullámain. A négy sarokban négy különböző hőmérsékletű apróbb medence, az egész hűvöstől a brutál 42 fokosig. Fokozatosan melegedő három szaunakamra, és a híres gőz. Ma a hideg víz hat fokos volt, elképesztő hideg, legutóbb 10-11, már az is elég hűvös. Ahol nincs elég kemény törzsközönség, ott a szauna általában hűvös, a hideg víz meg langyos - bizonyára gazdasági okokból. Itt ilyesmi elképzelhetetlen. Van még egy pihenő, ágyakkal, nagyon szép nyugis, meg egy csomó masszázs-szoba. Még nem próbáltam.
Az egésznek olyan középkori, félhomályos, sötét hangulata van, ahogy a gőz terjeng a sötét terekben, a várfal szerű belsőn.
A Rudas férfifürdő, ami azt jelenti, hogy nőnap és szombat kivételével a férfiak egy kis kötényben, fürdőruha nélkül, gyakorlatilag meztelenül fürdőznek. A közönség kialakult, szinte mindenki bérletes délelőttönként, mindenki ismeri a másikat. Főleg idősebbek, vállalkozók, üzletemberek. A gőzben megtudhatjuk az aktuális politikai fejlemények hátterét, gazdasági tippeket, amiket az újság nem ír meg. Van az egésznek olyan vének tanácsa feelingje. Meg ha az ember a férfiakat érteni akarja, akkor érdemes ezt megnézni.
Sok buzi is van, benne van a pakliban, hogy megstírölnek, elkezdenek utánad mászkálni, adott esetben megfogdossák a segged. Legalább lehet egy kis szolidaritást tanulni, hogy szegény lányoknak mit kell átélniük.. :)
víz: 8/10
szauna: 7/10
gőz: 8/10
hangulat: 8/10
felszereltség, szolgáltatások: 6/10
ár: 2500 (de ez folyton változik, és vannak kedvezményes napok is)
Gellért
Ez a hivatalosan csúcsfürdő, a legelitebb környezetben, szép magas csarnok, emeletes beltér. Az öltöző még felújitásra szorulna, de a belső tér összehasonlíthatatlanul nagyobb. Nyáron a kültér meg a legszebb, amit valaha láttam, a hullámfürdővel, szobrokkal külső medencékkel, mindez a Gellérthegy lábánál, legjobb tavasszal és ősszel, amikor már kevesen vannak, de még ki lehet szárazon feküdni, süt a nap, és kész. Nagy hibája, hogy bár fürdőruhás fürdő, de a férfi és a női termál külön van szedve, így párok nem tudnak együtt izzadni rendesen. Ráadásul a két szárny bár szimmetrikus, de a férfi rész sokkal szebb - fürdők éjszakáján volt szerencsém átmenni a nőibe is, és tényleg csalódást keltő. A férfi rész viszont fenséges, türkizkék csempe, szobrok, olyan görög - mitológiai feeling van, nagyon szép magas, világos medencékkel. A szauna nagyon rossz, gyenge, a gőz viszont csodás, hangulatában és érzésre is a legtutibb.
A közönség főleg külföldiekből áll, mivel ez már nekünk drága, és nincs meg az az fenékdörgölős intimitás sem, mint a Rudasban. Általában hétközben nincsenek túl sokan, szellős, kellemes a hely, de főleg akkor jó, ha nyitva van a kinti rész is.
víz: 8/10
szauna: 4/10
gőz: 9/10
hangulat: télen: 7/10 nyáron 10/10
felszereltség, szolgáltatások: 8/10
ár: 3900
Széchenyi
A felújítás óta a legnagyobb fürdő pesten, csomó medence, csomó szauna, kinti medencék télen is nyitva. Itt a csúcs a hatalmas kültéri melegvizes medence, főleg hóesésben vicces, nyáron az ember értelemszerűen inkább a hidegvizes uszodára vágyik. Itt az a jó, hogy van viszonylag rendes, talán 33-as de lehet h 50-es úszómedence is, a többi fürdőben vagy kicsi a medence, vagy külön van. A szaunák sokfélék, van egész jó, van gyenge is, olyan nagyon igazán jó nincs, ráadásul a hidegvizes medence sem túl hideg, vagy mindig le van zárva. A gőz jó, de elég tömött, általánosságban itt mindig elég sokan vannak.
A hangulat leginkább egy nagypolgári, monarchista feelinget hoz, a csúcs az volt, amikor a bigband játszott decemberben éjszaka a medence partján, na olyasmi, olyan nagyestélyis érzés, vajon milyen lehet nagyestélyiben fürdőzni? :) Elég sokan vannak mindig, rengeteg külföldi, az egész szépen fel van újítva, de annyira nincs egy határozott hangulata.
víz: 9/10
szauna: 7/10
gőz: 7/10
hangulat: 7/10
felszereltség, szolgáltatások: 9/10
ár: 3100
Lukács
Itt csak egyszer voltunk nemrég, egy kicsit távolabb eső, de barátságos hangulatú félig kórház - félig fürdő. Két részre is van szakadva a fürdő, van egy új wellness kezdemény, és egy régi fürdőrész. Olyan kedves Kádár-kori hangulat vegyül a vidéki wellness-centrumok életérzésével, mintha egy bérház repkényszőtte belső udvara lenne medencévé alakítva. A régi fürdőrész hangulatos, bár kicsit zsúfolt, ez is kicsit törökfürdős akar lenni, az új szauna és merülő az nagyon király, de kicsit messze vannak egymástól a dolgok. Gőzben talán nem is voltunk, viszont van tört jég a szaunához, ha már a merülő nem túl hideg.
Állítólag ez volt a költők és értelmiségiek fürdője, az állapotából ítélve elképzelhető, de mi semmi ilyesmit nem tapasztaltunk, egyedül a fürdőmesterrel sikerült vicces beszélgetésbe keveredni, ugyanis akkor látott először iphonet, és nagyon tetszett neki.. :)
Meg még a szatyrok. Milyen már az, ha valaki harminc évvel ezelőtti reklámszatyorral jár? Lehaltam ezen is. Összességében kedves, de elég rendezetlen és kevéssé hangulatos hely.
víz: 6/10
szauna: 8/10
gőz: n.a.
hangulat: 5/10
felszereltség, szolgáltatások: 7/10
ár: 2500
Röviden a vidéki konkurenciáról, ill. előbb még a pesti strandokról, ahol voltunk:
Római:
Hatalmas zöldterület, fákkal, csúszdával, római kori szauna, nagyon szép állapot, de rengeteg vidéki és városi suttyó látogatj, a négyzetméterre jutó tetoválások számában világelső.
Pünkösdfürdő:
Lepukkant poszt-kádári hangulat, gyengén felszerelt, rosszul megközelíthető, de a legolcsóbb.
Százhalombatta:
Nagy terület, sok kiegészítő szolgáltatás a pingpongtól a strandfoci/röpiig , jó hangulat, nagy úszómedence, sajnos nincs szauna.
Komárom:
Az ország leghidegebb négyfokos merülője, egész hangulatos kinti medencék, ahol a házirend szerint tilos énekelni. Kedves, nem túl hangulatos vidéki fürdő.
Zalakaros:
Termálvízben Hévíz és Szoboszló mellett a legkirályabb a klasszikus "krokodilos" medencék ütnek, sokféle szauna, nagy wellness medencével, elég oldschool hangulat, de rengeteg hely, rengetegféle medence,sóbarlang, szauna, csúzda főleg nyáron, mi mindig csak télen voltunk. Zene a szaunában, Gyula már több számot leszedett és remixelt az évek óta forgó 5 számból.
Pápa:
Kompakt wellness és nagyon hangulatos szauna-részleg, jakuzzik, csúszda, kinti medencék, uszoda, szép állapot.
Sárvár:
Az aquaworld mellett a legjobb szauna részleg, meztelenül kell tolni, a hegyi pataktól kezdve a gőzön át a színszaunáig minden, nagyon szép állapotú medencék, szokásos wellness dolgok.
Lipót:
Óriási terület, inkább strand, mint fürdő, bár van két melegvizes medence is, vizimalmos speckó szauna, csúszdák.
Aquaworld:
Igazi európai színvonalú létesítmény, rengeteg nagy csúszda, szaunavilágban vagy 8 féle szaunakamra, jég, merülő, nagy terek, kicsit eklektikus inka-buddhista dizájn. Sajnos lényegesen drágább is,meg néha egy-egy gyereket bedarál a vízcserélő..
Eger, Szoboszló:
Már túl rég voltam, hogy részleteset tudnék írni, de mindkettő pozitív élmény volt, Szoboszló talán a legnagyobb komplexum Zalakaros mellett, itt is nagyon kemény termálvíz van.
Szóval fürdésre fel, áztassátok szépen az üdülési csekkeket, mert boldogok lesztek tőle, és az jó! :)
Röviden a fürdőzésről, mert azt tapasztaltam hogy sok fiatal nem ismeri ezt az alapvető fontosságú élményt, értetlenül áll a szauna előtt, a hideg vízbe meg semmi pénzért nem tenné lábujját sem. És itt muszáj az öreg rókáknak stb. stb.
A legjobb egy pár napos, 4-5 öt napos intenzív kúrával kezdeni. Amolyan, wellness, foodness, szexness jellegű rekreációs terápiával, mi családilag ezt mindig karácsony után, a két ünnep között tartjuk. Napközben termálvíz, szauna, úszkálás, pihenés, könnyű ebéd, este kőkemény vacsora, társasjáték, borozás, egyéb örömök, ha van még energia.
Három nap után az ember azon veszi magát, hogy újjászületett, nem is jár, hanem lebeg a föld fölött, érzékei élesebbek, gondolatai derűsek és nyugodtak, minden olyan kerek, és teljes. Nem haragszik senkire, nem aggódik semmin, nem fáj semmije, stb. stb.
Évközben a fürdőzés pedig ez kicsiben. Ha egyszer rákaptál, akkor a szervezet követelni fogja a magáét, kéthetente, de legkésőbb három, muszáj vagy maradék pénzedet is zsebedbe gyűrni, és kiolvadni valamelyik csodás fürdőben. Nézzük a választékot!
Rudas
A legkompaktabb, talán leghangulatosabb fürdő. Egy gyönyörű kupola alatt a hatszögletű főmedence, a kupola tetején színes üvegablakokon szűrődik be a fény, a nap járása folyamatosan arrébb festi a színes foltokat a medence hullámain. A négy sarokban négy különböző hőmérsékletű apróbb medence, az egész hűvöstől a brutál 42 fokosig. Fokozatosan melegedő három szaunakamra, és a híres gőz. Ma a hideg víz hat fokos volt, elképesztő hideg, legutóbb 10-11, már az is elég hűvös. Ahol nincs elég kemény törzsközönség, ott a szauna általában hűvös, a hideg víz meg langyos - bizonyára gazdasági okokból. Itt ilyesmi elképzelhetetlen. Van még egy pihenő, ágyakkal, nagyon szép nyugis, meg egy csomó masszázs-szoba. Még nem próbáltam.
Az egésznek olyan középkori, félhomályos, sötét hangulata van, ahogy a gőz terjeng a sötét terekben, a várfal szerű belsőn.
A Rudas férfifürdő, ami azt jelenti, hogy nőnap és szombat kivételével a férfiak egy kis kötényben, fürdőruha nélkül, gyakorlatilag meztelenül fürdőznek. A közönség kialakult, szinte mindenki bérletes délelőttönként, mindenki ismeri a másikat. Főleg idősebbek, vállalkozók, üzletemberek. A gőzben megtudhatjuk az aktuális politikai fejlemények hátterét, gazdasági tippeket, amiket az újság nem ír meg. Van az egésznek olyan vének tanácsa feelingje. Meg ha az ember a férfiakat érteni akarja, akkor érdemes ezt megnézni.
Sok buzi is van, benne van a pakliban, hogy megstírölnek, elkezdenek utánad mászkálni, adott esetben megfogdossák a segged. Legalább lehet egy kis szolidaritást tanulni, hogy szegény lányoknak mit kell átélniük.. :)
víz: 8/10
szauna: 7/10
gőz: 8/10
hangulat: 8/10
felszereltség, szolgáltatások: 6/10
ár: 2500 (de ez folyton változik, és vannak kedvezményes napok is)
Gellért
Ez a hivatalosan csúcsfürdő, a legelitebb környezetben, szép magas csarnok, emeletes beltér. Az öltöző még felújitásra szorulna, de a belső tér összehasonlíthatatlanul nagyobb. Nyáron a kültér meg a legszebb, amit valaha láttam, a hullámfürdővel, szobrokkal külső medencékkel, mindez a Gellérthegy lábánál, legjobb tavasszal és ősszel, amikor már kevesen vannak, de még ki lehet szárazon feküdni, süt a nap, és kész. Nagy hibája, hogy bár fürdőruhás fürdő, de a férfi és a női termál külön van szedve, így párok nem tudnak együtt izzadni rendesen. Ráadásul a két szárny bár szimmetrikus, de a férfi rész sokkal szebb - fürdők éjszakáján volt szerencsém átmenni a nőibe is, és tényleg csalódást keltő. A férfi rész viszont fenséges, türkizkék csempe, szobrok, olyan görög - mitológiai feeling van, nagyon szép magas, világos medencékkel. A szauna nagyon rossz, gyenge, a gőz viszont csodás, hangulatában és érzésre is a legtutibb.
A közönség főleg külföldiekből áll, mivel ez már nekünk drága, és nincs meg az az fenékdörgölős intimitás sem, mint a Rudasban. Általában hétközben nincsenek túl sokan, szellős, kellemes a hely, de főleg akkor jó, ha nyitva van a kinti rész is.
víz: 8/10
szauna: 4/10
gőz: 9/10
hangulat: télen: 7/10 nyáron 10/10
felszereltség, szolgáltatások: 8/10
ár: 3900
Széchenyi
A felújítás óta a legnagyobb fürdő pesten, csomó medence, csomó szauna, kinti medencék télen is nyitva. Itt a csúcs a hatalmas kültéri melegvizes medence, főleg hóesésben vicces, nyáron az ember értelemszerűen inkább a hidegvizes uszodára vágyik. Itt az a jó, hogy van viszonylag rendes, talán 33-as de lehet h 50-es úszómedence is, a többi fürdőben vagy kicsi a medence, vagy külön van. A szaunák sokfélék, van egész jó, van gyenge is, olyan nagyon igazán jó nincs, ráadásul a hidegvizes medence sem túl hideg, vagy mindig le van zárva. A gőz jó, de elég tömött, általánosságban itt mindig elég sokan vannak.
A hangulat leginkább egy nagypolgári, monarchista feelinget hoz, a csúcs az volt, amikor a bigband játszott decemberben éjszaka a medence partján, na olyasmi, olyan nagyestélyis érzés, vajon milyen lehet nagyestélyiben fürdőzni? :) Elég sokan vannak mindig, rengeteg külföldi, az egész szépen fel van újítva, de annyira nincs egy határozott hangulata.
víz: 9/10
szauna: 7/10
gőz: 7/10
hangulat: 7/10
felszereltség, szolgáltatások: 9/10
ár: 3100
Lukács
Itt csak egyszer voltunk nemrég, egy kicsit távolabb eső, de barátságos hangulatú félig kórház - félig fürdő. Két részre is van szakadva a fürdő, van egy új wellness kezdemény, és egy régi fürdőrész. Olyan kedves Kádár-kori hangulat vegyül a vidéki wellness-centrumok életérzésével, mintha egy bérház repkényszőtte belső udvara lenne medencévé alakítva. A régi fürdőrész hangulatos, bár kicsit zsúfolt, ez is kicsit törökfürdős akar lenni, az új szauna és merülő az nagyon király, de kicsit messze vannak egymástól a dolgok. Gőzben talán nem is voltunk, viszont van tört jég a szaunához, ha már a merülő nem túl hideg.
Állítólag ez volt a költők és értelmiségiek fürdője, az állapotából ítélve elképzelhető, de mi semmi ilyesmit nem tapasztaltunk, egyedül a fürdőmesterrel sikerült vicces beszélgetésbe keveredni, ugyanis akkor látott először iphonet, és nagyon tetszett neki.. :)
Meg még a szatyrok. Milyen már az, ha valaki harminc évvel ezelőtti reklámszatyorral jár? Lehaltam ezen is. Összességében kedves, de elég rendezetlen és kevéssé hangulatos hely.
víz: 6/10
szauna: 8/10
gőz: n.a.
hangulat: 5/10
felszereltség, szolgáltatások: 7/10
ár: 2500
Röviden a vidéki konkurenciáról, ill. előbb még a pesti strandokról, ahol voltunk:
Római:
Hatalmas zöldterület, fákkal, csúszdával, római kori szauna, nagyon szép állapot, de rengeteg vidéki és városi suttyó látogatj, a négyzetméterre jutó tetoválások számában világelső.
Pünkösdfürdő:
Lepukkant poszt-kádári hangulat, gyengén felszerelt, rosszul megközelíthető, de a legolcsóbb.
Százhalombatta:
Nagy terület, sok kiegészítő szolgáltatás a pingpongtól a strandfoci/röpiig , jó hangulat, nagy úszómedence, sajnos nincs szauna.
Komárom:
Az ország leghidegebb négyfokos merülője, egész hangulatos kinti medencék, ahol a házirend szerint tilos énekelni. Kedves, nem túl hangulatos vidéki fürdő.
Zalakaros:
Termálvízben Hévíz és Szoboszló mellett a legkirályabb a klasszikus "krokodilos" medencék ütnek, sokféle szauna, nagy wellness medencével, elég oldschool hangulat, de rengeteg hely, rengetegféle medence,sóbarlang, szauna, csúzda főleg nyáron, mi mindig csak télen voltunk. Zene a szaunában, Gyula már több számot leszedett és remixelt az évek óta forgó 5 számból.
Pápa:
Kompakt wellness és nagyon hangulatos szauna-részleg, jakuzzik, csúszda, kinti medencék, uszoda, szép állapot.
Sárvár:
Az aquaworld mellett a legjobb szauna részleg, meztelenül kell tolni, a hegyi pataktól kezdve a gőzön át a színszaunáig minden, nagyon szép állapotú medencék, szokásos wellness dolgok.
Lipót:
Óriási terület, inkább strand, mint fürdő, bár van két melegvizes medence is, vizimalmos speckó szauna, csúszdák.
Aquaworld:
Igazi európai színvonalú létesítmény, rengeteg nagy csúszda, szaunavilágban vagy 8 féle szaunakamra, jég, merülő, nagy terek, kicsit eklektikus inka-buddhista dizájn. Sajnos lényegesen drágább is,meg néha egy-egy gyereket bedarál a vízcserélő..
Eger, Szoboszló:
Már túl rég voltam, hogy részleteset tudnék írni, de mindkettő pozitív élmény volt, Szoboszló talán a legnagyobb komplexum Zalakaros mellett, itt is nagyon kemény termálvíz van.
Szóval fürdésre fel, áztassátok szépen az üdülési csekkeket, mert boldogok lesztek tőle, és az jó! :)
2010. január 15., péntek
promóciós tízperc
Elindult újra a csordasgabor.hu
Fellépésekkel meg egyebekkel, személyi kultusszal kapcsolatos dolgokkal foglalkozik, lehet zenét is hallgatni a most megjelent ill. készülő lemezekről, még 1-2 régi gyöngyszemet. Feltettem pár c64-es őskori számot, meg 1996-ben íródott szerelmi balladát. Jó szórakozást! :)
Igen, a lejátszó mindig újratöltődik, nem lehet másképp, próbálok egy linket csinálni, hogy külön ablakban is tudjon futni.
Fellépésekkel meg egyebekkel, személyi kultusszal kapcsolatos dolgokkal foglalkozik, lehet zenét is hallgatni a most megjelent ill. készülő lemezekről, még 1-2 régi gyöngyszemet. Feltettem pár c64-es őskori számot, meg 1996-ben íródott szerelmi balladát. Jó szórakozást! :)
Igen, a lejátszó mindig újratöltődik, nem lehet másképp, próbálok egy linket csinálni, hogy külön ablakban is tudjon futni.
2010. január 14., csütörtök
boldogság
IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!
működik a gépem!!
Potom hétezer forintért belenézett egy szakadtpólós srác, félórája kerül ennyibe.
- például a Mantra Pornóban, meg ilyesmi..
- hűű..
ha, ez itt a celebrity élet, ezek ott el se tudják képzelni, milyen!
Milyen lehet például a Mantrapornóval fellépni Kecskeméten?? El sem tudnátok képzelni!
Nembaj, fogok én még az artisjustól kapott milliókból röhögni amikor a nyugdíjpénztáron dilemmáznak.. Azt a mindenit. :)
Mindezt természetesen egy nyugodt, internettel jól ellátott Csendes-óceáni korallzátonyon.
Most ez egy szentimentális vallomás lesz, aki nem bírja, forduljon el:
Azt hiszem, én boldog vagyok.
Csak néha azért tűnik úgy, hogy nem, mert olyan jó lenne, ha ti is.. :)
működik a gépem!!
Potom hétezer forintért belenézett egy szakadtpólós srác, félórája kerül ennyibe.
- például a Mantra Pornóban, meg ilyesmi..
- hűű..
ha, ez itt a celebrity élet, ezek ott el se tudják képzelni, milyen!
Milyen lehet például a Mantrapornóval fellépni Kecskeméten?? El sem tudnátok képzelni!
Nembaj, fogok én még az artisjustól kapott milliókból röhögni amikor a nyugdíjpénztáron dilemmáznak.. Azt a mindenit. :)
Mindezt természetesen egy nyugodt, internettel jól ellátott Csendes-óceáni korallzátonyon.
Most ez egy szentimentális vallomás lesz, aki nem bírja, forduljon el:
Azt hiszem, én boldog vagyok.
Csak néha azért tűnik úgy, hogy nem, mert olyan jó lenne, ha ti is.. :)
2010. január 13., szerda
vászon
Van a világnak egy nagyon kis kellemes tulajdonsága. A megfelelés. Ami fenn, az lenn, hogy végülis minden elérhető. Semmi nincs igazából elzárva, és ez nagyon megnyugtató gondolat.
És aztán már nem is kell más, csak egy vászon, és bármit megteremthetsz. Egy vászon, ahova festhetsz, minden lehetőség előtted. A zongora is úgy áll a szobában, hogy világokat teremthetsz rajta.
Egy terített asztal, ahol beszélgetni fogsz a barátaiddal - csupa lehetőség, bármi elhangozhat, bármi történhet.
Az újonnan felhúzott ágynemű az ágyon, ahova kedvese(i)ddel hemperedsz - nem volt még olyan forró éjszaka a világon, amit ne szárnyalhatnátok túl..
És ha lehunyod szemed, előtted a mámorító képzelet, amikor minden álmod valóra válhat, világokat teremthetsz, életeket élhetsz, bárhogy láthatod a világot, minden fátyolon innen s túl.
S mi az, amiért nem vagyunk boldogok pusztán a lehetőségtől?
Miért olyan nehéz tényleg festeni?
Miért akarjuk a lehetőségeket folyton beváltani, tudásunkat gyarapítani, újra és újra jobbat, és szebbet megvalósítani?
És ha a vászonra tudjuk tenni, vajon mi magunk is részesülünk a bölcsek kövéből?
Fiam, ha blogolásra emeled kezed, mindig lásd az isteni mércét!
És aztán már nem is kell más, csak egy vászon, és bármit megteremthetsz. Egy vászon, ahova festhetsz, minden lehetőség előtted. A zongora is úgy áll a szobában, hogy világokat teremthetsz rajta.
Egy terített asztal, ahol beszélgetni fogsz a barátaiddal - csupa lehetőség, bármi elhangozhat, bármi történhet.
Az újonnan felhúzott ágynemű az ágyon, ahova kedvese(i)ddel hemperedsz - nem volt még olyan forró éjszaka a világon, amit ne szárnyalhatnátok túl..
És ha lehunyod szemed, előtted a mámorító képzelet, amikor minden álmod valóra válhat, világokat teremthetsz, életeket élhetsz, bárhogy láthatod a világot, minden fátyolon innen s túl.
S mi az, amiért nem vagyunk boldogok pusztán a lehetőségtől?
Miért olyan nehéz tényleg festeni?
Miért akarjuk a lehetőségeket folyton beváltani, tudásunkat gyarapítani, újra és újra jobbat, és szebbet megvalósítani?
És ha a vászonra tudjuk tenni, vajon mi magunk is részesülünk a bölcsek kövéből?
Fiam, ha blogolásra emeled kezed, mindig lásd az isteni mércét!
2010. január 12., kedd
Tanulságok
Lyle Maysnél nem nagyon lehet jobban zongorázni
Ha nincs BKV, egy lélek nincs a belvárosban este
De-Phazzre jó(l) lehet szexelni
agyilag nagyon elöl van, időgörbület
nincs tele minden a feltörekvő külvárosi pszeudo-értelmiséggel
körvonalakban érintesz
Ha nincs BKV, egy lélek nincs a belvárosban este
De-Phazzre jó(l) lehet szexelni
agyilag nagyon elöl van, időgörbület
nincs tele minden a feltörekvő külvárosi pszeudo-értelmiséggel
körvonalakban érintesz
2010. január 10., vasárnap
the old photograph
Most tök lenne kedvem angolul megírni ezt, olyan angol gondolatok vannak épp a fejemben.
Régi fotókat böngésztem otthon, előkerült egy csomó régi album, nemsokára be lesz digizve a java, és ezeket nézegettem.
Saját egyedfejlődésem remekül nyomonkövethető, bár van egy katasztrofális időszak kb. 12-17 éves korig, botrányos frizura, értelmetlen fej, valami kiskamasz világfájdalom lehetett, de elgondolkodni sem szeretnék rajta.
Fénykoromat szemlátomást 1 évesen, illetve később 6-8 évesen éltem, azóta nem nagyon sikerült visszatalálni az akkori tökéletes harmóniához. Ildinek kicsit nehézkes az indulása, Gyula viszont eszméletlen aranyos minden fotón.
A régi képek természetes módon emberekről szólnak, legfőképp gyerekekről, nálunk jellemző módon minden arra járó öregemberről is, ismerve szüleim enyhe gerontofíliáját, de ritkán van egy ember a képeken, legtöbbje vegyes fotó, épp arrajáró rokonokkal, vagy valami családi bulin, egyszóval süt a pétót ágról, hogy a lényeg a család.
Fura látni, hogy azok a rokonok, nagybácsik, unokatesók, meg ki tudja már honnan ismert emberek vannak állandóan körülöttünk, akiknek tulajdonképp semmi köze hozzánk. Vagy hozzám legalábbis. Hogy az egész család egy nagy illúzió, aminek nevében évente kétszer találkozunk, jól érezzük egymást, de utána semmi, de semmi. Még annyi se, mint egy love-lista.. :)
És hogy szüleimnek mégis szemlátomást ez a család illúzió jelentette a mindent. Többet, mint a saját pár-életük, majdnem annyit, mint maguk a gyerekek.
Talán pont akkoriban múlt el, ez lehet a titok, hogy akkor változott át a modern életbe itthon is minden - nagymamám még kertesházban nevelte öt gyerekét Gödöllőn, és ott élt minden idősebb, magára maradó rokon is. Azóta meg, már a gyerekek is albérletbe mennek húszévesen, hát mivé lett a világ :)
Szóval a régi képek. Megnézném bélyegezve ezeket a régi képeket, annyi minden átjöhet újra.. Aztán nem is csak az emberek, hanem a terek is. Van valami ezekben a régi terekben, az egyik képen a keresztúri házat nem ismertem fel hirtelen, pedig ugye nem lehet sokkal több tíz évnél. Mintha aki fényképezte, annak a világa rajtamaradna a fényképen, az ő szemével látjuk már örökre azt a pillanatot.
A régi Blahán levő lakás is, ahol születtem, s felnőttem, szinte misztikus fényben világít a régi képeken. Valahogy annyira ott az a hangulat, ami már elmúlt, pedig tulajdonképpen semmi különös nincs rajta, csak az egész.
Vagy a régi frankhegy, azon is hirtelen beugrik, hogy milyen is volt akkor régen, beugrik, amit már elfelejtettünk volna, mert most is csodás a frankhegy, ugyanazokkal az emberekkel, tulajdonképpen ugyanúgy, de mégis, valami más, valahogy más.
Nadisok talán úgy mondanák, magasabb energiaszinten voltunk, talán valahogy úgy. Hogy valami elveszett szép lassan, abban a húsz évben, az a bensőség, az a család érzés, az az egymásra figyelés, hangolódás. Ami valahol kényszerű ellenpont is volt, de a szív megteremtette a maga terét, és ez most elaprózódott. Magunkat fotózzuk az iphone-al, újra és újra, nézzük, mi változott, hogy néztünk tegnap, ma, kik voltunk tegnap, kik vagyunk ma, de csak pár pillanat érdekes, a többi keresgélés.
Régi fotókat böngésztem otthon, előkerült egy csomó régi album, nemsokára be lesz digizve a java, és ezeket nézegettem.
Saját egyedfejlődésem remekül nyomonkövethető, bár van egy katasztrofális időszak kb. 12-17 éves korig, botrányos frizura, értelmetlen fej, valami kiskamasz világfájdalom lehetett, de elgondolkodni sem szeretnék rajta.
Fénykoromat szemlátomást 1 évesen, illetve később 6-8 évesen éltem, azóta nem nagyon sikerült visszatalálni az akkori tökéletes harmóniához. Ildinek kicsit nehézkes az indulása, Gyula viszont eszméletlen aranyos minden fotón.
A régi képek természetes módon emberekről szólnak, legfőképp gyerekekről, nálunk jellemző módon minden arra járó öregemberről is, ismerve szüleim enyhe gerontofíliáját, de ritkán van egy ember a képeken, legtöbbje vegyes fotó, épp arrajáró rokonokkal, vagy valami családi bulin, egyszóval süt a pétót ágról, hogy a lényeg a család.
Fura látni, hogy azok a rokonok, nagybácsik, unokatesók, meg ki tudja már honnan ismert emberek vannak állandóan körülöttünk, akiknek tulajdonképp semmi köze hozzánk. Vagy hozzám legalábbis. Hogy az egész család egy nagy illúzió, aminek nevében évente kétszer találkozunk, jól érezzük egymást, de utána semmi, de semmi. Még annyi se, mint egy love-lista.. :)
És hogy szüleimnek mégis szemlátomást ez a család illúzió jelentette a mindent. Többet, mint a saját pár-életük, majdnem annyit, mint maguk a gyerekek.
Talán pont akkoriban múlt el, ez lehet a titok, hogy akkor változott át a modern életbe itthon is minden - nagymamám még kertesházban nevelte öt gyerekét Gödöllőn, és ott élt minden idősebb, magára maradó rokon is. Azóta meg, már a gyerekek is albérletbe mennek húszévesen, hát mivé lett a világ :)
Szóval a régi képek. Megnézném bélyegezve ezeket a régi képeket, annyi minden átjöhet újra.. Aztán nem is csak az emberek, hanem a terek is. Van valami ezekben a régi terekben, az egyik képen a keresztúri házat nem ismertem fel hirtelen, pedig ugye nem lehet sokkal több tíz évnél. Mintha aki fényképezte, annak a világa rajtamaradna a fényképen, az ő szemével látjuk már örökre azt a pillanatot.
A régi Blahán levő lakás is, ahol születtem, s felnőttem, szinte misztikus fényben világít a régi képeken. Valahogy annyira ott az a hangulat, ami már elmúlt, pedig tulajdonképpen semmi különös nincs rajta, csak az egész.
Vagy a régi frankhegy, azon is hirtelen beugrik, hogy milyen is volt akkor régen, beugrik, amit már elfelejtettünk volna, mert most is csodás a frankhegy, ugyanazokkal az emberekkel, tulajdonképpen ugyanúgy, de mégis, valami más, valahogy más.
Nadisok talán úgy mondanák, magasabb energiaszinten voltunk, talán valahogy úgy. Hogy valami elveszett szép lassan, abban a húsz évben, az a bensőség, az a család érzés, az az egymásra figyelés, hangolódás. Ami valahol kényszerű ellenpont is volt, de a szív megteremtette a maga terét, és ez most elaprózódott. Magunkat fotózzuk az iphone-al, újra és újra, nézzük, mi változott, hogy néztünk tegnap, ma, kik voltunk tegnap, kik vagyunk ma, de csak pár pillanat érdekes, a többi keresgélés.
2010. január 9., szombat
tarot gyakorlat
Nézzük csak a kelyheket levezetésképpen:
Kelyhek ász:
A szerelem csírája, gyökere, kezdete, lehetősége. A tény, hogy képesek vagyunk szerelmesek lenni. Még minden tárgy nélkül, csak önmagáért. Elképzelni a kedvesünket, ideális, meg nem nyilvánult formában. Ha eseményről van szó, akkor az első randiig, vagy addig, amíg el nem kezdődik az egész. Szeretlek, bárki is legyél majd!
Kelyhek kettes:
Az igaz szerelem. Első látásra. Minden szándék, cél, romlott gondolat, kompromisszum nélkül. A lelki társak egymásra találása, a pillanat. Két ember, gondtalanul, egy lakatlan trópusi szigeten. Nem mondom, nem gondolom, csak érzem, és vagyom a szerelmet.
Kelyhej hármas:
A szerelem tudatosul. Kimondon, hogy szeretlek. Tudom, hogy szeretlek, örökké szeretni foglak, megértem, mi mindent jelent ez az életemben. Elkezdek viszonyulni a szerelemhez. Megjelenik egy külső pont is, ahonnan nézni lehet. Az első fotó. Richard Clayderman.
Kelyhek négyes:
A szerelem megerősödik, de még önmagában áll, semmi sem fenyegeti. Saját ideáljait állítja fel, mert nem ismer semmit kívülről. Tudjuk hogy szerelmesek vagyunk, és ez a szerelem a legszebb a világtörténelemben. Szeretlek, kurvajó! Ez az igazi szerelem, amit annyira kevesen tudnak átélni..
.. amíg ki nem húzzák az ötöst! :)
Kelyhek ötös:
A külvilág fenyegetései. A gondolat, hogy mással is élhetnénk. A külső nehézségek, körülmények, másfelé vezető életpályák. Minden, ami az életben a szerelmen kívül van, és azt fenyegeti. Csábító alternatívák. Megcsalás. Mozgás, változás. Utállak!
Kelyhek hatos:
A harmonikus szerelem, ami kiállta a külvilág próbáját, legyőzte a nehézségeket, ez a nyugodt, megalapozott szerelem, ami örökké is tarthat. Amikor nem kell mondani, hogy szeretlek.
Kelyhek hetes:
De az is lehet, hogy a kapcsolat túlnő saját magán, és unalomba fullad. Mivel nincs, ami fenyegesse, összetartsa a feleket, önmagában, ha nem elég szilárd, akkor szépen lassan, magától elmúlik. Mikor mondtad ki utoljára, hogy szeretlek?
Kelyhek nyolcas:
Ez a kétségbeesett próbálkozás a szerelem megmentésére. Megmagyarázzuk, tornyot építünk, megpróbáljuk helyrehozni, pszichológushoz járunk, másik partnerrel akarjuk kicsikarni a változást, fűszerezzük, idealizáljuk. Megpróbáljuk erőszakkal a másik felé fordítani magunkat, elzárni minden más alternatívát. Ha beledöglök is, szeretlek!
Kelyhek kilences:
Ez a kompromisszum pillanata. A hetes unalmából a nyolcas erőszakos rendszere létrehozza az egyensúlyt. Nem te vagy a legtökéletesebb társ, mint a hatos, vagy a szavak nélküli tökéletes pillanat, a kettes, de egy olyan ember vagy, akivel jó nekem, és akié lehet a szerelem az életemben. Feladom az ideálokat, a holdbéli csónakost és a végtelen meghódítását, és a föld felett egy picivel boldogan szállok veled egy léghajóban. Még a végén tényleg szeretlek?!
Kelyhek tízes:
Vége.. Elvesznek az ideák, elvész a szépség, leszáll az egész a földre, nincs tovább. Elfogy, ami a tüzet táplálná. Végigjátszottuk. A másik csak egy ember lesz, elmúlik. Már nem szeretlek.
Még szerencse, hogy a tízes után, igaz nincs tizenegyes, de a következő egyes kihajt, ami azt jelenti, hogy az előző tapasztalatokon újra sarjadhat egy új szerelem, ami már más alapokon áll mint az előző!
Természetesen bárhol ki lehet szállni, meg lehet állni, sőt talán vissza is lehet fordulni. Ki milyen ügyesen tud vezetni, csak rajtatok múlik! :)
Kelyhek ász:
A szerelem csírája, gyökere, kezdete, lehetősége. A tény, hogy képesek vagyunk szerelmesek lenni. Még minden tárgy nélkül, csak önmagáért. Elképzelni a kedvesünket, ideális, meg nem nyilvánult formában. Ha eseményről van szó, akkor az első randiig, vagy addig, amíg el nem kezdődik az egész. Szeretlek, bárki is legyél majd!
Kelyhek kettes:
Az igaz szerelem. Első látásra. Minden szándék, cél, romlott gondolat, kompromisszum nélkül. A lelki társak egymásra találása, a pillanat. Két ember, gondtalanul, egy lakatlan trópusi szigeten. Nem mondom, nem gondolom, csak érzem, és vagyom a szerelmet.
Kelyhej hármas:
A szerelem tudatosul. Kimondon, hogy szeretlek. Tudom, hogy szeretlek, örökké szeretni foglak, megértem, mi mindent jelent ez az életemben. Elkezdek viszonyulni a szerelemhez. Megjelenik egy külső pont is, ahonnan nézni lehet. Az első fotó. Richard Clayderman.
Kelyhek négyes:
A szerelem megerősödik, de még önmagában áll, semmi sem fenyegeti. Saját ideáljait állítja fel, mert nem ismer semmit kívülről. Tudjuk hogy szerelmesek vagyunk, és ez a szerelem a legszebb a világtörténelemben. Szeretlek, kurvajó! Ez az igazi szerelem, amit annyira kevesen tudnak átélni..
.. amíg ki nem húzzák az ötöst! :)
Kelyhek ötös:
A külvilág fenyegetései. A gondolat, hogy mással is élhetnénk. A külső nehézségek, körülmények, másfelé vezető életpályák. Minden, ami az életben a szerelmen kívül van, és azt fenyegeti. Csábító alternatívák. Megcsalás. Mozgás, változás. Utállak!
Kelyhek hatos:
A harmonikus szerelem, ami kiállta a külvilág próbáját, legyőzte a nehézségeket, ez a nyugodt, megalapozott szerelem, ami örökké is tarthat. Amikor nem kell mondani, hogy szeretlek.
Kelyhek hetes:
De az is lehet, hogy a kapcsolat túlnő saját magán, és unalomba fullad. Mivel nincs, ami fenyegesse, összetartsa a feleket, önmagában, ha nem elég szilárd, akkor szépen lassan, magától elmúlik. Mikor mondtad ki utoljára, hogy szeretlek?
Kelyhek nyolcas:
Ez a kétségbeesett próbálkozás a szerelem megmentésére. Megmagyarázzuk, tornyot építünk, megpróbáljuk helyrehozni, pszichológushoz járunk, másik partnerrel akarjuk kicsikarni a változást, fűszerezzük, idealizáljuk. Megpróbáljuk erőszakkal a másik felé fordítani magunkat, elzárni minden más alternatívát. Ha beledöglök is, szeretlek!
Kelyhek kilences:
Ez a kompromisszum pillanata. A hetes unalmából a nyolcas erőszakos rendszere létrehozza az egyensúlyt. Nem te vagy a legtökéletesebb társ, mint a hatos, vagy a szavak nélküli tökéletes pillanat, a kettes, de egy olyan ember vagy, akivel jó nekem, és akié lehet a szerelem az életemben. Feladom az ideálokat, a holdbéli csónakost és a végtelen meghódítását, és a föld felett egy picivel boldogan szállok veled egy léghajóban. Még a végén tényleg szeretlek?!
Kelyhek tízes:
Vége.. Elvesznek az ideák, elvész a szépség, leszáll az egész a földre, nincs tovább. Elfogy, ami a tüzet táplálná. Végigjátszottuk. A másik csak egy ember lesz, elmúlik. Már nem szeretlek.
Még szerencse, hogy a tízes után, igaz nincs tizenegyes, de a következő egyes kihajt, ami azt jelenti, hogy az előző tapasztalatokon újra sarjadhat egy új szerelem, ami már más alapokon áll mint az előző!
Természetesen bárhol ki lehet szállni, meg lehet állni, sőt talán vissza is lehet fordulni. Ki milyen ügyesen tud vezetni, csak rajtatok múlik! :)
kámeháme!!
Nemtom. Valami elkattant tegnap. Megittam 4 felest, hátha jobb lesz, másnap nem sok minden változott, csak még betegen töltöttem az időt mindenféle zenekarozós pótcselekvésen, hisztifaktor a köbön.
Viszont a düh valahol pozitív hatás is. Elegem van ebből a pöcsölésből, amit én magam is folytatok, ezekből az átlébecolt napokból, hónapokból, ahol majd, majd, majd.
Eddig csak szerelmi ügyek tudták felkelteni igazán a zeneszerzési aktivitást, de most, a nyers düh, valami olyasmi ellen érzett tiltakozás, amit úgy hívnak, a magyar valóság. Szép munka volt, sikerült, pár év alatt sikerült felbaszni az agyamat véglegesen, amilyen kis birkatürelmű hülye vagyok, hogy eddig vártam, reménykedtem, halogattam, türelmes voltam az összes balfasszal.
Vége van, tényleg vége.
És aki rosszul szól be, arra ez vér:
Viszont a düh valahol pozitív hatás is. Elegem van ebből a pöcsölésből, amit én magam is folytatok, ezekből az átlébecolt napokból, hónapokból, ahol majd, majd, majd.
Eddig csak szerelmi ügyek tudták felkelteni igazán a zeneszerzési aktivitást, de most, a nyers düh, valami olyasmi ellen érzett tiltakozás, amit úgy hívnak, a magyar valóság. Szép munka volt, sikerült, pár év alatt sikerült felbaszni az agyamat véglegesen, amilyen kis birkatürelmű hülye vagyok, hogy eddig vártam, reménykedtem, halogattam, türelmes voltam az összes balfasszal.
Vége van, tényleg vége.
És aki rosszul szól be, arra ez vér:
2010. január 8., péntek
b+
elegem van az egész rohadt szenvedésből, hogy nem lehet egyről a kettőre menni, mert egy elbaszott anyagi és mentális szemétdombon fetrengünk, hogy négy órán keresztül kell a faszságokat hallgatnom mire tíz percet lehet dolgozni, hogy szarrá ment a gépem, és hogy kurvára nincs pénzem semmire.
Ehhez képest leszarok minden lelki problémát, hogy ki kire hogy nézett, meg mit mondott neki, ami szegény lelkét bántotta. Fcuk.
Ehhez képest leszarok minden lelki problémát, hogy ki kire hogy nézett, meg mit mondott neki, ami szegény lelkét bántotta. Fcuk.
2010. január 7., csütörtök
kislányok a zongoránál
Az jutott most eszembe Patricia Barbert hallgatva, hogy mennyire női ez a zene - hogy a zene egészen sokáig, a többi művészettel egyetemben a férfiak kezében volt, és milyen jó ezért az, hogy végre nők is alkotnak.
Nincs egy aggresszív hang sem az egész lemezen, minden olyan szépen folyik egymás után, függetlenül attól, hogy mennyire disszonáns egy akkord - mert attól még a női világban is megvan mindennek a helye - csak kevesebb a hirtelen váltás, tagoltság, az egész kedvesebben folyik.
Például csekkáut Kaltenecker trio: Speed c. számát, na azt három nő sose játszhatta volna.. :) Totál maszkulin zene.
A másik meg, hogy azt hiszem pont ebben a pillanatban tudtam megfogalmazni azt, hogy hol húzódik a határ nálam az igazán jó zenék felé. Lehet úgy is zenét csinálni, hogy ki akarsz fejezni dolgokat a zenével, ez a Barber lemez például ilyen, nagyon szép, széles szótárral fest le hangulatokat, minden teljesen tudatos, megszerkesztettek a részek, de valami hiányzik nekem belőle, és nem tudom megfogni egész sokáig, hogy mi. Hát az, hogy az igazán jó zenénél a zene használja a zenészeket arra, hogy elmondjon valamit. Nem tudom ezt most sokkal érthetőbben mondani, mert ezt meg kell tapasztalni, de ahogy elveszítesz minden tudatosságot, csak a zeneiség marad, és abból lesz valami pillanatnyi csoda. Nem kötöd meg a zenét, hogy a saját képzeted szerint szólaljon meg, hanem ló és lovasa vagytok, együtt vágtáztok, kell irányítás is, de odaadás is, és a kettő aránya bármilyen lehet. Steve Reich az egyik oldalon, a másikon meg mondjuk a Magyar Királyi Udvari Zenekar Szabados Gyuri bácsival..
Nincs egy aggresszív hang sem az egész lemezen, minden olyan szépen folyik egymás után, függetlenül attól, hogy mennyire disszonáns egy akkord - mert attól még a női világban is megvan mindennek a helye - csak kevesebb a hirtelen váltás, tagoltság, az egész kedvesebben folyik.
Például csekkáut Kaltenecker trio: Speed c. számát, na azt három nő sose játszhatta volna.. :) Totál maszkulin zene.
A másik meg, hogy azt hiszem pont ebben a pillanatban tudtam megfogalmazni azt, hogy hol húzódik a határ nálam az igazán jó zenék felé. Lehet úgy is zenét csinálni, hogy ki akarsz fejezni dolgokat a zenével, ez a Barber lemez például ilyen, nagyon szép, széles szótárral fest le hangulatokat, minden teljesen tudatos, megszerkesztettek a részek, de valami hiányzik nekem belőle, és nem tudom megfogni egész sokáig, hogy mi. Hát az, hogy az igazán jó zenénél a zene használja a zenészeket arra, hogy elmondjon valamit. Nem tudom ezt most sokkal érthetőbben mondani, mert ezt meg kell tapasztalni, de ahogy elveszítesz minden tudatosságot, csak a zeneiség marad, és abból lesz valami pillanatnyi csoda. Nem kötöd meg a zenét, hogy a saját képzeted szerint szólaljon meg, hanem ló és lovasa vagytok, együtt vágtáztok, kell irányítás is, de odaadás is, és a kettő aránya bármilyen lehet. Steve Reich az egyik oldalon, a másikon meg mondjuk a Magyar Királyi Udvari Zenekar Szabados Gyuri bácsival..
2010. január 6., szerda
XVII: The Star
Bebunkereztem magam a kanapére egy bazi nagy gyertya, füstölő, és valami szupernek hirdetett sencha-tea társaságába, ilyenkor gyakran kinyílik egy-két Crowley könyv is véletlenül..
"Nemcsak a remények kínálnak határtalan lehetőségeket, hanem az illúziók is, és a feltámadó víziók hullámaiban minden képzet valósággá válhat. Úgy tűnik, mintha a Szűz, akin eluralkodott a saját isteni voltáról alkotott képzet, és beleőrült az ideális isten iránt érzett szeretetbe, nem a Föld (az anyag) felé közeledne, hanem az univerzummal akarna egyesülni.."
---
"Ha az éjszakai égbolt csillagai alatt meggyújtod a tömjénemet, és közben tiszta szívvel hívsz, és ég benned a kígyó-láng, akkor a keblemen fogsz nyugodni. Akkor mindent odaadnál egy csókért, de aki akkor egy szem port is ad, azonnal elveszít mindent. Sápadtan vagy bíborszínűen, lepelbe burkolózottan vagy sóvárgón, én aki csupa gyönyör és csupa bíbor vagyok, a rejtett lét kábulata, énrám vágytok mindannyian. Adjátok át magatokat a rezgéseknek, és ébresszétek fel magatokban a fenséges, sebzett kígyót: Gyertek hozzám! Bárhol találkozunk a Főpapnő szólni fog - és a szemei égnek majd a sóvárgástól, amikor meztelenül és ujjongva áll a titkos templomomban - és szerelmi énekével felszítja mindenki szívében a lángot. Énekeljétek nekem az elragadtatás szerelmi énekét! Gyújtsatok nekem illatos olajokat! Díszítsétek magatokat ékszereitekkel! Igyatok rám, mert szeretlek benneteket. Szeretlek benneteket! Én vagyok a naplemente kék szemhéjú lánya, én vagyok a meztelen csillogás a buja éjszakai égen. Hozzám! Hozzám! "
---
Abszurd, ahogy a tél néha egy-egy napra beköszön. Mintha a város tudatállapota is olyan gyorsasággal változna, ahogy az enyém. Egyik nap még húsz fok, a másikon meg megint mintha az első hó esne az évben, pedig ez már harmadszor történik. A tömegközlekedés megszűnt, szerencse, hogy innen gyalog mindenhova elérek pár perc alatt, így nem zavar. Meg azon gondolkodtunk Ildivel, hogyha egyszer elkezdenének az emberek nem menni dolgozni, okozna-e ez bármi zavart az életben. A boltok persze nyitva lennének, majd ha a Tesco sztrájkol, na akkor! :) Szóval hogy nyugodtan el lehetne küldeni 1-2 hónap szabadságra az országot.
Megdöbbentően sok dolog történik 1-2 hét alatt, vagy inkább megdöbbentően sokféle tudok lenni ennyi idő alatt. Ez már a modern rohanó világ? Vagy csak a hűtőben lapuló kis bélyegek tehetnek mindenről? :)
"Nemcsak a remények kínálnak határtalan lehetőségeket, hanem az illúziók is, és a feltámadó víziók hullámaiban minden képzet valósággá válhat. Úgy tűnik, mintha a Szűz, akin eluralkodott a saját isteni voltáról alkotott képzet, és beleőrült az ideális isten iránt érzett szeretetbe, nem a Föld (az anyag) felé közeledne, hanem az univerzummal akarna egyesülni.."
---
"Ha az éjszakai égbolt csillagai alatt meggyújtod a tömjénemet, és közben tiszta szívvel hívsz, és ég benned a kígyó-láng, akkor a keblemen fogsz nyugodni. Akkor mindent odaadnál egy csókért, de aki akkor egy szem port is ad, azonnal elveszít mindent. Sápadtan vagy bíborszínűen, lepelbe burkolózottan vagy sóvárgón, én aki csupa gyönyör és csupa bíbor vagyok, a rejtett lét kábulata, énrám vágytok mindannyian. Adjátok át magatokat a rezgéseknek, és ébresszétek fel magatokban a fenséges, sebzett kígyót: Gyertek hozzám! Bárhol találkozunk a Főpapnő szólni fog - és a szemei égnek majd a sóvárgástól, amikor meztelenül és ujjongva áll a titkos templomomban - és szerelmi énekével felszítja mindenki szívében a lángot. Énekeljétek nekem az elragadtatás szerelmi énekét! Gyújtsatok nekem illatos olajokat! Díszítsétek magatokat ékszereitekkel! Igyatok rám, mert szeretlek benneteket. Szeretlek benneteket! Én vagyok a naplemente kék szemhéjú lánya, én vagyok a meztelen csillogás a buja éjszakai égen. Hozzám! Hozzám! "
---
Abszurd, ahogy a tél néha egy-egy napra beköszön. Mintha a város tudatállapota is olyan gyorsasággal változna, ahogy az enyém. Egyik nap még húsz fok, a másikon meg megint mintha az első hó esne az évben, pedig ez már harmadszor történik. A tömegközlekedés megszűnt, szerencse, hogy innen gyalog mindenhova elérek pár perc alatt, így nem zavar. Meg azon gondolkodtunk Ildivel, hogyha egyszer elkezdenének az emberek nem menni dolgozni, okozna-e ez bármi zavart az életben. A boltok persze nyitva lennének, majd ha a Tesco sztrájkol, na akkor! :) Szóval hogy nyugodtan el lehetne küldeni 1-2 hónap szabadságra az országot.
Megdöbbentően sok dolog történik 1-2 hét alatt, vagy inkább megdöbbentően sokféle tudok lenni ennyi idő alatt. Ez már a modern rohanó világ? Vagy csak a hűtőben lapuló kis bélyegek tehetnek mindenről? :)
2010. január 4., hétfő
best of 2009 zenében
Piri könyvlistáján felbuzdulva én is összegyűjtögettem magamnak a múlt év slágereit, segít ugye a last.fm a lejátszások számával, bár ez néha csalóka, nem minden sokat játszott dal fontos, vagy hatással, és néha nem is kell sokszor meghallgatni valamit ahhoz, hogy üssön.
Na persze ez is relatív, nálam egy évben 10 meghallgatással már toplistára lehetett kerülni, tudom, hogy vannak repeatben hallgató userek, de az tőlem távol áll, meg különben is, alig hallgatok zenét.. :)
Most olyan dalok lesznek csak, amiket ebben az évben fedeztem fel, van sok régi a toplistán, sokszor ezek a dalok már régóta ismert előadók új gyöngyszemei, egy új oldal, vagy éppen csak valami, ami épp akkor irtóra passzolt.
Sőt, toplista lesz, hogy izgibb legyen, azt is úgyis mindig a szerkesztő állítja össze a műsor előtt tíz perccel, nem kell komolyan venni.. :)
20. Dave Weckl - Crazy Horse
Ez tipikus zenész zene, semmi mondanivaló, semmi hangulat, semmi szubjektivitás, csak rohadt ritmusok, arrangeok, egyszerűen rohadt jó zene, a bigband azért berakja! :) Ilyesmit szoktam hallgatni, ha elegem van az emberek hülyeségeiből, nézőpontjaiból, érzékeny lelkéből. :)
(futottak még a szerzőtől: Heads up, Tower of inspiration)
19. Gloria Estefan - Get on your feet
Energizáló dal, napsütés, tengerpart, Horvátország, vagy éppen egy félmeztelen nyári buli, lehet egyáltalán más zenét hallgatni ilyenkor? És ebben van a zenetörténelem egyik legfantasztikusabb modulációja a kiállásban, akárhányszor hallgatom, csak nem bírom megunni..
18. Erik Satie - Gnossienne no.2
Ezt egy kedves tanítványom, Terner úr mutatta, és beleszerettem (mármint a dalba :), főleg amikor ő játssza! Kevés hang, de milyen spirituális tömörség, és mondanivaló!
17. Miles Davis - E.S.P.
Ez hardcore jazz, ezen a cédén meg Wayne Shorter néhány dalán keresztül értettem meg a modern jazzt - na meg persze az a berlini jam session.. :) - de szóval ahogy a harmóniák önálló életre kelnek, de úgy, hogy végig egy fonálra vannak fűzve, és még a blues is benne van. Igazán persze akkor érted meg, amikor játszod, de hát lehet a jazzt csak hallgatni, és nem játszani?? :)
16. SuperSilent - 6.6
Igazából az egész 6-os cédét fel kellene tenni, mert ez a zene akkor működik igazán, ha az ember rászán egy délutánt, és hagyja, hogy ez az ezerszínű skandináv melankólia letáborozzon a nappaliban. Hihetetlen líra zajokkal, és csapatjáték, és mindig valami más, amire nem számítasz.
15. Herbie Hancock - Mimosa
Ez is egy zongoristáknak való dal, és hát Herbie a legnagyobb zongorista, ezt nehéz megkérdőjelezni. Egy újabb fantasztikus szóló, persze tudnék írni csak tőle húsz fantasztikusat még, de idén ez volt. Az a lehelletfinom érzékenység, tökéletes arányok, és ennek a dalnak még hangulata is van, törékeny, mint egy mimóza.
14. Hit the bit (Lorenz Rhode remix)
Lorenz Rhode és Ben Mono közös munkássága, na ez az igazi kortárs Berlin sound. Tulajdonképpen visszamentünk a nyolcvanas évek commodore64-es zenéihez, csak diszkósabb hangvétellel, totális bulikiller.
13. Mezzoforte - Everything you want
Egy másik nyári, napos zenekar a messzi Izlandról. Ez a dal arról szól, hogy amikor az ember teljesen maga alatt van, minden reménytelennek és kilátástalannak tűnik, pont akkor láthatja meg a napot a maga teljes örömteliségében és örökkévalóságában. Pont akkor érthetjük meg legjobban az életigenlést, és akkor tudjuk a legvidámabb dalt elénekelni. Ha jól vagyunk, ez a dal csak egy a sok közül, ha igazán rosszul, akkor lesz a himnuszunk!
12. Pat Metheny - Don't know why
Elképesztő szólamvezetés, hangszeres tudás egyszál gitáron. Ez gitárosoknak hardcore, de a dal is szép, és ahogy eljátssza Patrick bácsi, hát az meg, mikor már az utolsó visszatérésre számítunk, akkor mit tesz vele, te jó ég, hát ezt a mai napig nem tudom felfogni, hova modulál. Breathtaking.
11. Recloose - So Cool
Tulajdonképpen semmi különös, csak egy rohadt jó bulizós cd, amit a Sonar Kollektiv alatt kitoltak a fiúk, ez a dal is a buliban működik, ha táncolni kezdesz rá, illetve hát már rég táncolsz rá, mert nem lehet nem!
10. Clara Hill/Meitz - Run
Na ez egy igazi popdal, olyan, amilyen az én ideálom, fülbemászó téma, funkos ritmusok, jazzes harmóniák, tömör, semmi öncélúság, pont annyi, amennyi kell, hogy rohadt jól érezd magad a Prenzlauer Berg valamelyik boltjába menet. A basszus meg egy álom.
9. Jazzanova - No Use
Ez is úgy tűnt fel, hogy már napok óta dúdoltam valamelyik refrént. Annyira szépek a vokálok, a témák, az egész régi Jazzanova lemezt ajánlhatnám, mert bár kicsit hidegen intellektuális, de roppant jó, és évtizedekkel előttünk jár.
8. Karma - Beach Towel
Húha, na ez egy félelmetes szinti-ride. Azontúl, hogy tökéletes a ritmika, a dob, a basszus, amitől már magában egy jó kis diszkószám lehetne, valami döbbenet ahogy a szintiket használja, ahogy harmóniákat fejez ki hangok nélkül, ahogy az egész csavarodik, és körülölel, ahogy elveszted a talajt, de közben mégis biztonságban érzed magad, mert nem őrület ez, hanem csak a formák túlhaladása, egy igazi trip.
7. Marcos Valle - Disfarca e ven
(Parabens, Que que tem)
Valle bácsi a szamba nagypapája, ilyen egy fantasztikus férfihang, semmi éneklési nagyzolás, áriázás, frazírozás, csak rohadt jó hallgatni. Ilyen a brazil zene is, semmi nagyzenekar, semmi őrült katarzis, mindenki megfogja a strandon a hozzá legközelebb eső gitárt vagy csörgőt, és lazán, szépen játszanak valami tökéletest. Azért ezt a dalt választottam, mert pont olyan melankolikus, ahogy ezen a nyáron éreztem magam.
6. Volker Meitz - Genlock Intro
Na ez keményebb dió, egy klasszikus c64-es dal, de a ritmika kérlelhetetlen, és a második rész kibontott hangzatai olyan könyörtelenül ráznak, ahogy az ember ajtaján a valóság kopogtat, minden ütéssel lerombolva valami illúziót, hogy aztán ne maradjon semmi, csak a visszhang a távolban, és a ritmus, hogy menni kell tovább. Meg az a szóló, ének nem tud így sírni, mint a szintilead!
5. Spyro Gyra - Let's Say Goodbye
Egy kicsit nyálas szakítós dal, de igazán szépen és kedvesen szakítós, ennél pozitívabban biztos, hogy nem is lehet. Országomat egy karaoke verzióért!!
4. Daniel Paul - Something about you
Annyira jó ez a hangulat, olyan utazós, ilyen Bécsben vagy Berlinben sétálni, semmi különös megfejtés, csak rohadt jó hallgatni, ez is mintha a jövő évszázadból szólna. (Ami persze itthon nem fog bekövetkezni.. :) Van benne valami mélyről jövő szeretet, és azért egy jó adag melankólia, valami mélyebb megértés. Nem véletlen hívják ezt Deep House-nak. Mármint a múfajt.
3. Herbie Hancock - Help Yourself
Herbie nem csak zongorában király, hanem funkban is. Ez a dal is hihetetlenül mozgat, képtelenség nem táncolni, mozdulni, nem együttlenni vele. Ott a dög, a sok kis karakter feka, együtt tolják a cuccot, nem lehet nem a legmenőbb arcokkal nyomulni! Én meg már megint felálltam hogy táncoljak rá, sose lesz kész ez a post.. :)
2. Ben Mono - Juggling
Hangszerelésileg, zeneileg huszonsokadik század. Ritmus, textúra, hangulat, minden. Benne van, az amit hangszerelésben csinálni szeretnék a következő 1-2 évben.
1. Ravel - Jeux'd eau
A víz játéka. Ravel a csúcs klasszikusban nálam, ez a darab meg, nemtudom, most pár napja elkezdtem tanulni zongorán, meg szeretnék majd egyszer egy filmet is csinálni alá/fölé. Gyertek át, szívesen meghallgatom veletek, és érteni fogjátok, de talán anélkül is. Szavakkal esélytelennek érzem.
itt lehet meghallgatni: csordasgabor.hu/2009
Na persze ez is relatív, nálam egy évben 10 meghallgatással már toplistára lehetett kerülni, tudom, hogy vannak repeatben hallgató userek, de az tőlem távol áll, meg különben is, alig hallgatok zenét.. :)
Most olyan dalok lesznek csak, amiket ebben az évben fedeztem fel, van sok régi a toplistán, sokszor ezek a dalok már régóta ismert előadók új gyöngyszemei, egy új oldal, vagy éppen csak valami, ami épp akkor irtóra passzolt.
Sőt, toplista lesz, hogy izgibb legyen, azt is úgyis mindig a szerkesztő állítja össze a műsor előtt tíz perccel, nem kell komolyan venni.. :)
20. Dave Weckl - Crazy Horse
Ez tipikus zenész zene, semmi mondanivaló, semmi hangulat, semmi szubjektivitás, csak rohadt ritmusok, arrangeok, egyszerűen rohadt jó zene, a bigband azért berakja! :) Ilyesmit szoktam hallgatni, ha elegem van az emberek hülyeségeiből, nézőpontjaiból, érzékeny lelkéből. :)
(futottak még a szerzőtől: Heads up, Tower of inspiration)
19. Gloria Estefan - Get on your feet
Energizáló dal, napsütés, tengerpart, Horvátország, vagy éppen egy félmeztelen nyári buli, lehet egyáltalán más zenét hallgatni ilyenkor? És ebben van a zenetörténelem egyik legfantasztikusabb modulációja a kiállásban, akárhányszor hallgatom, csak nem bírom megunni..
18. Erik Satie - Gnossienne no.2
Ezt egy kedves tanítványom, Terner úr mutatta, és beleszerettem (mármint a dalba :), főleg amikor ő játssza! Kevés hang, de milyen spirituális tömörség, és mondanivaló!
17. Miles Davis - E.S.P.
Ez hardcore jazz, ezen a cédén meg Wayne Shorter néhány dalán keresztül értettem meg a modern jazzt - na meg persze az a berlini jam session.. :) - de szóval ahogy a harmóniák önálló életre kelnek, de úgy, hogy végig egy fonálra vannak fűzve, és még a blues is benne van. Igazán persze akkor érted meg, amikor játszod, de hát lehet a jazzt csak hallgatni, és nem játszani?? :)
16. SuperSilent - 6.6
Igazából az egész 6-os cédét fel kellene tenni, mert ez a zene akkor működik igazán, ha az ember rászán egy délutánt, és hagyja, hogy ez az ezerszínű skandináv melankólia letáborozzon a nappaliban. Hihetetlen líra zajokkal, és csapatjáték, és mindig valami más, amire nem számítasz.
15. Herbie Hancock - Mimosa
Ez is egy zongoristáknak való dal, és hát Herbie a legnagyobb zongorista, ezt nehéz megkérdőjelezni. Egy újabb fantasztikus szóló, persze tudnék írni csak tőle húsz fantasztikusat még, de idén ez volt. Az a lehelletfinom érzékenység, tökéletes arányok, és ennek a dalnak még hangulata is van, törékeny, mint egy mimóza.
14. Hit the bit (Lorenz Rhode remix)
Lorenz Rhode és Ben Mono közös munkássága, na ez az igazi kortárs Berlin sound. Tulajdonképpen visszamentünk a nyolcvanas évek commodore64-es zenéihez, csak diszkósabb hangvétellel, totális bulikiller.
13. Mezzoforte - Everything you want
Egy másik nyári, napos zenekar a messzi Izlandról. Ez a dal arról szól, hogy amikor az ember teljesen maga alatt van, minden reménytelennek és kilátástalannak tűnik, pont akkor láthatja meg a napot a maga teljes örömteliségében és örökkévalóságában. Pont akkor érthetjük meg legjobban az életigenlést, és akkor tudjuk a legvidámabb dalt elénekelni. Ha jól vagyunk, ez a dal csak egy a sok közül, ha igazán rosszul, akkor lesz a himnuszunk!
12. Pat Metheny - Don't know why
Elképesztő szólamvezetés, hangszeres tudás egyszál gitáron. Ez gitárosoknak hardcore, de a dal is szép, és ahogy eljátssza Patrick bácsi, hát az meg, mikor már az utolsó visszatérésre számítunk, akkor mit tesz vele, te jó ég, hát ezt a mai napig nem tudom felfogni, hova modulál. Breathtaking.
11. Recloose - So Cool
Tulajdonképpen semmi különös, csak egy rohadt jó bulizós cd, amit a Sonar Kollektiv alatt kitoltak a fiúk, ez a dal is a buliban működik, ha táncolni kezdesz rá, illetve hát már rég táncolsz rá, mert nem lehet nem!
10. Clara Hill/Meitz - Run
Na ez egy igazi popdal, olyan, amilyen az én ideálom, fülbemászó téma, funkos ritmusok, jazzes harmóniák, tömör, semmi öncélúság, pont annyi, amennyi kell, hogy rohadt jól érezd magad a Prenzlauer Berg valamelyik boltjába menet. A basszus meg egy álom.
9. Jazzanova - No Use
Ez is úgy tűnt fel, hogy már napok óta dúdoltam valamelyik refrént. Annyira szépek a vokálok, a témák, az egész régi Jazzanova lemezt ajánlhatnám, mert bár kicsit hidegen intellektuális, de roppant jó, és évtizedekkel előttünk jár.
8. Karma - Beach Towel
Húha, na ez egy félelmetes szinti-ride. Azontúl, hogy tökéletes a ritmika, a dob, a basszus, amitől már magában egy jó kis diszkószám lehetne, valami döbbenet ahogy a szintiket használja, ahogy harmóniákat fejez ki hangok nélkül, ahogy az egész csavarodik, és körülölel, ahogy elveszted a talajt, de közben mégis biztonságban érzed magad, mert nem őrület ez, hanem csak a formák túlhaladása, egy igazi trip.
7. Marcos Valle - Disfarca e ven
(Parabens, Que que tem)
Valle bácsi a szamba nagypapája, ilyen egy fantasztikus férfihang, semmi éneklési nagyzolás, áriázás, frazírozás, csak rohadt jó hallgatni. Ilyen a brazil zene is, semmi nagyzenekar, semmi őrült katarzis, mindenki megfogja a strandon a hozzá legközelebb eső gitárt vagy csörgőt, és lazán, szépen játszanak valami tökéletest. Azért ezt a dalt választottam, mert pont olyan melankolikus, ahogy ezen a nyáron éreztem magam.
6. Volker Meitz - Genlock Intro
Na ez keményebb dió, egy klasszikus c64-es dal, de a ritmika kérlelhetetlen, és a második rész kibontott hangzatai olyan könyörtelenül ráznak, ahogy az ember ajtaján a valóság kopogtat, minden ütéssel lerombolva valami illúziót, hogy aztán ne maradjon semmi, csak a visszhang a távolban, és a ritmus, hogy menni kell tovább. Meg az a szóló, ének nem tud így sírni, mint a szintilead!
5. Spyro Gyra - Let's Say Goodbye
Egy kicsit nyálas szakítós dal, de igazán szépen és kedvesen szakítós, ennél pozitívabban biztos, hogy nem is lehet. Országomat egy karaoke verzióért!!
4. Daniel Paul - Something about you
Annyira jó ez a hangulat, olyan utazós, ilyen Bécsben vagy Berlinben sétálni, semmi különös megfejtés, csak rohadt jó hallgatni, ez is mintha a jövő évszázadból szólna. (Ami persze itthon nem fog bekövetkezni.. :) Van benne valami mélyről jövő szeretet, és azért egy jó adag melankólia, valami mélyebb megértés. Nem véletlen hívják ezt Deep House-nak. Mármint a múfajt.
3. Herbie Hancock - Help Yourself
Herbie nem csak zongorában király, hanem funkban is. Ez a dal is hihetetlenül mozgat, képtelenség nem táncolni, mozdulni, nem együttlenni vele. Ott a dög, a sok kis karakter feka, együtt tolják a cuccot, nem lehet nem a legmenőbb arcokkal nyomulni! Én meg már megint felálltam hogy táncoljak rá, sose lesz kész ez a post.. :)
2. Ben Mono - Juggling
Hangszerelésileg, zeneileg huszonsokadik század. Ritmus, textúra, hangulat, minden. Benne van, az amit hangszerelésben csinálni szeretnék a következő 1-2 évben.
1. Ravel - Jeux'd eau
A víz játéka. Ravel a csúcs klasszikusban nálam, ez a darab meg, nemtudom, most pár napja elkezdtem tanulni zongorán, meg szeretnék majd egyszer egy filmet is csinálni alá/fölé. Gyertek át, szívesen meghallgatom veletek, és érteni fogjátok, de talán anélkül is. Szavakkal esélytelennek érzem.
itt lehet meghallgatni: csordasgabor.hu/2009
2010. január 2., szombat
újévi keringő
I had a dream - forgassuk kicsit meg Martin Luther King szavait.
Elég szarul voltam most két napig, azt kell tanácsolnom nektek, hogy óvatosan a valósággal, igaza van valahol annak, aki nem ugrik fejest ebbe, finoman szólva. A világ olyan puha lesz, és minden megmutatja neked a lelkét, a lépcsőház, a Duna, a kis galéria, a Gellérthegy, és persze, leginkább, az emberek. Legesleginkább meg saját magad.
Szóval végül még meg is értem, vagy nem tudom pontosan hogy volt, hogy kellene levélből blogba idézni, utalni, meg is értem azt, aki nem teszi, kicsit én is megbántam néha, mert az, ami feljött, egy picit túl sok, egy picit túl kezelhetetlen. Szilvivel kapcsolatban jobb dolog talán nem is történhetett volna velünk, de magammal kapcsolatban sok volt.
Óvatosan az élet vizével, kockacukrával, mert csak annyit ihatunk belőle, amennyit kibírunk, amennyi jár. És a kevesebb még kevésbé baj. Inkább az álomvilág, az önhazugság, a tévképzet, mint az az igazság, amit nem tudunk kezelni. Én aszondom. :)
Szóval volt ma egy álmom. Benne volt minden érdekelt szereplő Hanoitól Nagytétényen át Gyálig. Egy nagy elsötétített, végtelen táncparkett volt, és az újévi koncerthez méltóan keringőt játszottak, walzert. Mindenki tud ugye keringőzni? :) Természetesen mindenki be volt tépve, és bár volt aki táncolt, a lényeges pillanat csak az volt, ahogy egymás szemébe néztünk. Ahogy felkérsz valakit, ott egy pillanatra megállsz előtte, a szemébe nézel. Ez a pillanat volt, amikor mindenki megmutatta a lelkét a másiknak. Aztán meg szólt tovább a Strauss, és lassan tovaringtunk, forogtunk, sodródtunk egy másik álomba.
A századforduló diszkója, Strauss. Akinek aranyszobor jár a többi zeneszerző mellett egy bécsi parkban. Egyébként köszönöm kérdésetek, ma már egész rendben vagyok :)
Elég szarul voltam most két napig, azt kell tanácsolnom nektek, hogy óvatosan a valósággal, igaza van valahol annak, aki nem ugrik fejest ebbe, finoman szólva. A világ olyan puha lesz, és minden megmutatja neked a lelkét, a lépcsőház, a Duna, a kis galéria, a Gellérthegy, és persze, leginkább, az emberek. Legesleginkább meg saját magad.
Szóval végül még meg is értem, vagy nem tudom pontosan hogy volt, hogy kellene levélből blogba idézni, utalni, meg is értem azt, aki nem teszi, kicsit én is megbántam néha, mert az, ami feljött, egy picit túl sok, egy picit túl kezelhetetlen. Szilvivel kapcsolatban jobb dolog talán nem is történhetett volna velünk, de magammal kapcsolatban sok volt.
Óvatosan az élet vizével, kockacukrával, mert csak annyit ihatunk belőle, amennyit kibírunk, amennyi jár. És a kevesebb még kevésbé baj. Inkább az álomvilág, az önhazugság, a tévképzet, mint az az igazság, amit nem tudunk kezelni. Én aszondom. :)
Szóval volt ma egy álmom. Benne volt minden érdekelt szereplő Hanoitól Nagytétényen át Gyálig. Egy nagy elsötétített, végtelen táncparkett volt, és az újévi koncerthez méltóan keringőt játszottak, walzert. Mindenki tud ugye keringőzni? :) Természetesen mindenki be volt tépve, és bár volt aki táncolt, a lényeges pillanat csak az volt, ahogy egymás szemébe néztünk. Ahogy felkérsz valakit, ott egy pillanatra megállsz előtte, a szemébe nézel. Ez a pillanat volt, amikor mindenki megmutatta a lelkét a másiknak. Aztán meg szólt tovább a Strauss, és lassan tovaringtunk, forogtunk, sodródtunk egy másik álomba.
A századforduló diszkója, Strauss. Akinek aranyszobor jár a többi zeneszerző mellett egy bécsi parkban. Egyébként köszönöm kérdésetek, ma már egész rendben vagyok :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)