best of 2009 zenében

Piri könyvlistáján felbuzdulva én is összegyűjtögettem magamnak a múlt év slágereit, segít ugye a last.fm a lejátszások számával, bár ez néha csalóka, nem minden sokat játszott dal fontos, vagy hatással, és néha nem is kell sokszor meghallgatni valamit ahhoz, hogy üssön.
Na persze ez is relatív, nálam egy évben 10 meghallgatással már toplistára lehetett kerülni, tudom, hogy vannak repeatben hallgató userek, de az tőlem távol áll, meg különben is, alig hallgatok zenét.. :)

Most olyan dalok lesznek csak, amiket ebben az évben fedeztem fel, van sok régi a toplistán, sokszor ezek a dalok már régóta ismert előadók új gyöngyszemei, egy új oldal, vagy éppen csak valami, ami épp akkor irtóra passzolt.

Sőt, toplista lesz, hogy izgibb legyen, azt is úgyis mindig a szerkesztő állítja össze a műsor előtt tíz perccel, nem kell komolyan venni.. :)

20. Dave Weckl - Crazy Horse
Ez tipikus zenész zene, semmi mondanivaló, semmi hangulat, semmi szubjektivitás, csak rohadt ritmusok, arrangeok, egyszerűen rohadt jó zene, a bigband azért berakja! :) Ilyesmit szoktam hallgatni, ha elegem van az emberek hülyeségeiből, nézőpontjaiból, érzékeny lelkéből. :)
(futottak még a szerzőtől: Heads up, Tower of inspiration)

19. Gloria Estefan - Get on your feet
Energizáló dal, napsütés, tengerpart, Horvátország, vagy éppen egy félmeztelen nyári buli, lehet egyáltalán más zenét hallgatni ilyenkor? És ebben van a zenetörténelem egyik legfantasztikusabb modulációja a kiállásban, akárhányszor hallgatom, csak nem bírom megunni..

18. Erik Satie - Gnossienne no.2
Ezt egy kedves tanítványom, Terner úr mutatta, és beleszerettem (mármint a dalba :), főleg amikor ő játssza! Kevés hang, de milyen spirituális tömörség, és mondanivaló!

17. Miles Davis - E.S.P.
Ez hardcore jazz, ezen a cédén meg Wayne Shorter néhány dalán keresztül értettem meg a modern jazzt - na meg persze az a berlini jam session.. :) - de szóval ahogy a harmóniák önálló életre kelnek, de úgy, hogy végig egy fonálra vannak fűzve, és még a blues is benne van. Igazán persze akkor érted meg, amikor játszod, de hát lehet a jazzt csak hallgatni, és nem játszani?? :)

16. SuperSilent - 6.6
Igazából az egész 6-os cédét fel kellene tenni, mert ez a zene akkor működik igazán, ha az ember rászán egy délutánt, és hagyja, hogy ez az ezerszínű skandináv melankólia letáborozzon a nappaliban. Hihetetlen líra zajokkal, és csapatjáték, és mindig valami más, amire nem számítasz.

15. Herbie Hancock - Mimosa
Ez is egy zongoristáknak való dal, és hát Herbie a legnagyobb zongorista, ezt nehéz megkérdőjelezni. Egy újabb fantasztikus szóló, persze tudnék írni csak tőle húsz fantasztikusat még, de idén ez volt. Az a lehelletfinom érzékenység, tökéletes arányok, és ennek a dalnak még hangulata is van, törékeny, mint egy mimóza.

14. Hit the bit (Lorenz Rhode remix)
Lorenz Rhode és Ben Mono közös munkássága, na ez az igazi kortárs Berlin sound. Tulajdonképpen visszamentünk a nyolcvanas évek commodore64-es zenéihez, csak diszkósabb hangvétellel, totális bulikiller.

13. Mezzoforte - Everything you want
Egy másik nyári, napos zenekar a messzi Izlandról. Ez a dal arról szól, hogy amikor az ember teljesen maga alatt van, minden reménytelennek és kilátástalannak tűnik, pont akkor láthatja meg a napot a maga teljes örömteliségében és örökkévalóságában. Pont akkor érthetjük meg legjobban az életigenlést, és akkor tudjuk a legvidámabb dalt elénekelni. Ha jól vagyunk, ez a dal csak egy a sok közül, ha igazán rosszul, akkor lesz a himnuszunk!

12. Pat Metheny - Don't know why
Elképesztő szólamvezetés, hangszeres tudás egyszál gitáron. Ez gitárosoknak hardcore, de a dal is szép, és ahogy eljátssza Patrick bácsi, hát az meg, mikor már az utolsó visszatérésre számítunk, akkor mit tesz vele, te jó ég, hát ezt a mai napig nem tudom felfogni, hova modulál. Breathtaking.

11. Recloose - So Cool
Tulajdonképpen semmi különös, csak egy rohadt jó bulizós cd, amit a Sonar Kollektiv alatt kitoltak a fiúk, ez a dal is a buliban működik, ha táncolni kezdesz rá, illetve hát már rég táncolsz rá, mert nem lehet nem!

10. Clara Hill/Meitz - Run
Na ez egy igazi popdal, olyan, amilyen az én ideálom, fülbemászó téma, funkos ritmusok, jazzes harmóniák, tömör, semmi öncélúság, pont annyi, amennyi kell, hogy rohadt jól érezd magad a Prenzlauer Berg valamelyik boltjába menet. A basszus meg egy álom.

9. Jazzanova - No Use
Ez is úgy tűnt fel, hogy már napok óta dúdoltam valamelyik refrént. Annyira szépek a vokálok, a témák, az egész régi Jazzanova lemezt ajánlhatnám, mert bár kicsit hidegen intellektuális, de roppant jó, és évtizedekkel előttünk jár.

8. Karma - Beach Towel
Húha, na ez egy félelmetes szinti-ride. Azontúl, hogy tökéletes a ritmika, a dob, a basszus, amitől már magában egy jó kis diszkószám lehetne, valami döbbenet ahogy a szintiket használja, ahogy harmóniákat fejez ki hangok nélkül, ahogy az egész csavarodik, és körülölel, ahogy elveszted a talajt, de közben mégis biztonságban érzed magad, mert nem őrület ez, hanem csak a formák túlhaladása, egy igazi trip.

7. Marcos Valle - Disfarca e ven
(Parabens, Que que tem)
Valle bácsi a szamba nagypapája, ilyen egy fantasztikus férfihang, semmi éneklési nagyzolás, áriázás, frazírozás, csak rohadt jó hallgatni. Ilyen a brazil zene is, semmi nagyzenekar, semmi őrült katarzis, mindenki megfogja a strandon a hozzá legközelebb eső gitárt vagy csörgőt, és lazán, szépen játszanak valami tökéletest. Azért ezt a dalt választottam, mert pont olyan melankolikus, ahogy ezen a nyáron éreztem magam.

6. Volker Meitz - Genlock Intro
Na ez keményebb dió, egy klasszikus c64-es dal, de a ritmika kérlelhetetlen, és a második rész kibontott hangzatai olyan könyörtelenül ráznak, ahogy az ember ajtaján a valóság kopogtat, minden ütéssel lerombolva valami illúziót, hogy aztán ne maradjon semmi, csak a visszhang a távolban, és a ritmus, hogy menni kell tovább. Meg az a szóló, ének nem tud így sírni, mint a szintilead!

5. Spyro Gyra - Let's Say Goodbye
Egy kicsit nyálas szakítós dal, de igazán szépen és kedvesen szakítós, ennél pozitívabban biztos, hogy nem is lehet. Országomat egy karaoke verzióért!!

4. Daniel Paul - Something about you
Annyira jó ez a hangulat, olyan utazós, ilyen Bécsben vagy Berlinben sétálni, semmi különös megfejtés, csak rohadt jó hallgatni, ez is mintha a jövő évszázadból szólna. (Ami persze itthon nem fog bekövetkezni.. :) Van benne valami mélyről jövő szeretet, és azért egy jó adag melankólia, valami mélyebb megértés. Nem véletlen hívják ezt Deep House-nak. Mármint a múfajt.

3. Herbie Hancock - Help Yourself
Herbie nem csak zongorában király, hanem funkban is. Ez a dal is hihetetlenül mozgat, képtelenség nem táncolni, mozdulni, nem együttlenni vele. Ott a dög, a sok kis karakter feka, együtt tolják a cuccot, nem lehet nem a legmenőbb arcokkal nyomulni! Én meg már megint felálltam hogy táncoljak rá, sose lesz kész ez a post.. :)

2. Ben Mono - Juggling
Hangszerelésileg, zeneileg huszonsokadik század. Ritmus, textúra, hangulat, minden. Benne van, az amit hangszerelésben csinálni szeretnék a következő 1-2 évben.

1. Ravel - Jeux'd eau
A víz játéka. Ravel a csúcs klasszikusban nálam, ez a darab meg, nemtudom, most pár napja elkezdtem tanulni zongorán, meg szeretnék majd egyszer egy filmet is csinálni alá/fölé. Gyertek át, szívesen meghallgatom veletek, és érteni fogjátok, de talán anélkül is. Szavakkal esélytelennek érzem.


itt lehet meghallgatni: csordasgabor.hu/2009