personal mountains

pluszpont, aki ismeri a címadó dalt.

A forma, amit Rod gyakorol Tai Chin, akkor tekinthető elsajátítottnak, ha 10.000-szer megcsináltad. Ez normál esetben tíz évet vesz igénybe. Mesélt egy ismerőséről, aki meditál, és egy gyakorlatot 111.111-szer kell elvégeznie, hogy továbbléphessen, megszakítás nélkül. Most nemrég bukott le több hónap után harmincezerről, ha jól emlékszem.

Ildi mesélt most egy felmérésről, ahol főiskolára járó zenészeket vizsgáltak. Három csoportra osztották őket. Az elsőbe tartoztak a kiemelkedő zsenik, akik majd válogatnak a zenekarok közül, akik szólamvezetők lesznek, stb. A másodikba a magas szinten játszók, akik majd valszeg zenekari töltelékek lesznek, a harmadikba pedig a kicsit bénábbak, ők maradnak valszeg a zenetanárok. :)
Megkérdezték a csoportok tagjait, hogy ki mennyit gyakorolt,játszott a hangszerén életében, és totálisan elkülöníthető volt a három csoport eszerint. A zenetanár csoport tagjai életükben 6000 óra körül gyakoroltak, a zenekaritöltelékek 8000 óra körül, a zsenik pedig 10.000 óra felett. Senki nem volt a zsenik között, aki ennél kevesebbet foglalkozott volna a hangszerével, és senki nem volt a zenetanárok között, aki mondjuk 12.000 óra gyakorlás után is még csak azon a szinten lenne.
Ennyit a tehetségről.

10.000 óra az az idő, ami bármilyen tevékenységnél egy olyan határt jelent, amikor a dolog elkezdi elérni a kiemelkedő szintet, nevezzük művészinek, zseniálisnak, akárminek.

Mindenkinek kell hogy legyen valamit, amit egész életében csiszol. Én a zongorát, van, aki hegyet mászik, van aki nyelvet, nyelveket, van aki mozdulatokat, vagy tárgyakat. Sőt még a gondolatokat is lehet. A hegyre magunkért mászunk.

A zongora az én hegyem, az én sajátom, és arra is rájöttem, hogy nem igazán tudom megérteni magam mással, csak azzal, aki valahol szintén mászik egy hegyen - nem is akarok másokat magam körül, csak átizzadt, csillogó tekintetű hegymászókat.
Szóval hajrá, koccintunk a csúcson!