r33

Most egy kicsit szakmázásba fog hajlani a blog, készítjük az SF lemezt, ha nagyon unatkoztok, akkor küldhetek időnként random verseket meg Hamvas idézeteket.. :)

Az alaphelyzet, hogy van 8-9 szám gyakorlatilag hangszerelésileg készen az utolsó cintányérig, van egy rohadt jó énekesnő, nagyjából végig kitalált énektémákkal, szövegekkel, vokálokkal, és nulla forint. Ebből kellene valami letisztult, dinamikus, odacsapós hangzás, meg egy olyan éneksound, hogy Aguilera mama beálljon bkv-ellenőrnek Sugi hallatán.

Tervezgettük, hogy lemegyünk Miskolcra, aminek van egy kockázatos oldala - ismeretlen a hely, és esetleg ha rosszul sül el valami, akkor nem nagyon lehet menekülni, és pénz az ablakban. Mi sülhet el rosszul? Bár a honlapra kiírt Brauner VMX és a neve 1073 tényleg a világ talán legjobb mikrofon+előfok kombinációja, mégis nagyon is sok minden. A legfontosabb, hogy az énekes jól érezze magát, főleg egy ilyen csaj, mert neki elég egy negatív hang a rossz pillanatban, és csomagolhatunk. Meg az egész kisugárzás, hogy alkotunk, nem pedig az órabér kettyenéseit számolgatja egy unott hangú technikus.

Aztán a hangmérnök. Egyszemélyben technikus és pszichológus, na meg zenész! Nem könnyű poszt. Bár az énekfelvétel technikailag nem egy nagy dolog, pszichésen annál inkább, és zeneileg meg pláne. Nagyon sokat tud segíteni egy "tiszta" harmadik fül, aki még nem hallotta százhetvenszer a számot, és ha esetleg ez az ember még énekes is, akkor igazán nyerő a helyzet. És hát ugyanígy fontos lenne a stílus-ismeret. Nálunk sajnos rock-szakértőből Dunát lehetne rekeszteni, de kb. egy kezemen meg lehetne számolni, hány ember került egyáltalán valaha abba a helyzetbe, hogy egy klasszikus R'n'B jellegű lemezt felvegyen annak a teljes vokális követelményeivel együtt - iszonyat sokféle lehetőség van az emberi hang használatára, és annak rögzítésére is.

És igazából csak ezután jön maga a technika. Ezért is, keveredtünk a véletlen folyamán az R33-ba, ami a Vágóhídon van, ahol próbálni is szoktunk, meg tulképp egy egész kis underground scene kialakulóban van. Sugi brekegett fel pár dalt a készülő Korai Öröm lemezre, és az ottani a kellemes tapasztalatai alapján mentem el én is a Biotonnal szemközti helyre.

Egész kis kommuna van itt, többen itt laknak, egymás melletti szobában a zenészek, lent próbatermek, fenn a stúdió, mindenkinek a szobája tele gitárokkal, szintikkel, hangfalakkal, terjeng a klasszikus nagchampa füstölő és a félelem illata.
És nagyon kedvesek! Meglepő nyíltsággal vezetnek körbe mindenhol, egyből azt érzem, hogy tesó vagyok, mert ugyanazt csinálom valahol mint ők, hogy itt egyetlen kis épületben, de elindult valami nagyon pozitív szellemiség, valami, ami Berlinben például mindenhol érezhető. A dürerkert tetején a Metropol stúdió is ilyesmi, mindkettő hatalmas feljátszóval, de nem is a méretek, hanem a barátságos hangulat, és nem is a berendezéstől, hanem attól, hogy rengeteg ember fordul meg ott, mind zenész, vagy ilyesmi, és bekerülsz egy közösségbe.

Akartam egy posztot írni régebben a közösség iszonyatos fontosságáról, és pont emiatt iszonyatos hiányáról, na végre itt megnyugodtam, hogy nincs minden veszve. Egyből meg is invitálnak látatlanba, hogy majd a projectem tartson a lenti klubban egy koncertet, persze-persze. Korai, Nemjuci, Óperentzia, Bérczesi Robi, a torony túloldalán meg a Colorstar, Erik Sumo, Mantra Porno, meg még sokan, akik nem jutnak eszembe. 52th street kicsiben.. :)

Szóval úgy döntöttünk, adunk egy számnyi esélyt az at4050 és akg c414 + focusrite isa828 mikrofon/előfok kombónak, ami a Miskolcinál egy picivel lejjebb van, nem csúcsminőség, hanem csak rohadt jó, és meglátjuk mi sül ki belőle..
Szeretnék majd legközelebb fotózni is, mert érdemes beleszagolni (sic! :) a hangulatba.. :)