újévi keringő

I had a dream - forgassuk kicsit meg Martin Luther King szavait.

Elég szarul voltam most két napig, azt kell tanácsolnom nektek, hogy óvatosan a valósággal, igaza van valahol annak, aki nem ugrik fejest ebbe, finoman szólva. A világ olyan puha lesz, és minden megmutatja neked a lelkét, a lépcsőház, a Duna, a kis galéria, a Gellérthegy, és persze, leginkább, az emberek. Legesleginkább meg saját magad.

Szóval végül még meg is értem, vagy nem tudom pontosan hogy volt, hogy kellene levélből blogba idézni, utalni, meg is értem azt, aki nem teszi, kicsit én is megbántam néha, mert az, ami feljött, egy picit túl sok, egy picit túl kezelhetetlen. Szilvivel kapcsolatban jobb dolog talán nem is történhetett volna velünk, de magammal kapcsolatban sok volt.

Óvatosan az élet vizével, kockacukrával, mert csak annyit ihatunk belőle, amennyit kibírunk, amennyi jár. És a kevesebb még kevésbé baj. Inkább az álomvilág, az önhazugság, a tévképzet, mint az az igazság, amit nem tudunk kezelni. Én aszondom. :)

Szóval volt ma egy álmom. Benne volt minden érdekelt szereplő Hanoitól Nagytétényen át Gyálig. Egy nagy elsötétített, végtelen táncparkett volt, és az újévi koncerthez méltóan keringőt játszottak, walzert. Mindenki tud ugye keringőzni? :) Természetesen mindenki be volt tépve, és bár volt aki táncolt, a lényeges pillanat csak az volt, ahogy egymás szemébe néztünk. Ahogy felkérsz valakit, ott egy pillanatra megállsz előtte, a szemébe nézel. Ez a pillanat volt, amikor mindenki megmutatta a lelkét a másiknak. Aztán meg szólt tovább a Strauss, és lassan tovaringtunk, forogtunk, sodródtunk egy másik álomba.

A századforduló diszkója, Strauss. Akinek aranyszobor jár a többi zeneszerző mellett egy bécsi parkban. Egyébként köszönöm kérdésetek, ma már egész rendben vagyok :)