Az jutott most eszembe Patricia Barbert hallgatva, hogy mennyire női ez a zene - hogy a zene egészen sokáig, a többi művészettel egyetemben a férfiak kezében volt, és milyen jó ezért az, hogy végre nők is alkotnak.
Nincs egy aggresszív hang sem az egész lemezen, minden olyan szépen folyik egymás után, függetlenül attól, hogy mennyire disszonáns egy akkord - mert attól még a női világban is megvan mindennek a helye - csak kevesebb a hirtelen váltás, tagoltság, az egész kedvesebben folyik.
Például csekkáut Kaltenecker trio: Speed c. számát, na azt három nő sose játszhatta volna.. :) Totál maszkulin zene.
A másik meg, hogy azt hiszem pont ebben a pillanatban tudtam megfogalmazni azt, hogy hol húzódik a határ nálam az igazán jó zenék felé. Lehet úgy is zenét csinálni, hogy ki akarsz fejezni dolgokat a zenével, ez a Barber lemez például ilyen, nagyon szép, széles szótárral fest le hangulatokat, minden teljesen tudatos, megszerkesztettek a részek, de valami hiányzik nekem belőle, és nem tudom megfogni egész sokáig, hogy mi. Hát az, hogy az igazán jó zenénél a zene használja a zenészeket arra, hogy elmondjon valamit. Nem tudom ezt most sokkal érthetőbben mondani, mert ezt meg kell tapasztalni, de ahogy elveszítesz minden tudatosságot, csak a zeneiség marad, és abból lesz valami pillanatnyi csoda. Nem kötöd meg a zenét, hogy a saját képzeted szerint szólaljon meg, hanem ló és lovasa vagytok, együtt vágtáztok, kell irányítás is, de odaadás is, és a kettő aránya bármilyen lehet. Steve Reich az egyik oldalon, a másikon meg mondjuk a Magyar Királyi Udvari Zenekar Szabados Gyuri bácsival..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez jó, az elmúlt három napban ez volt az egyik legfőbb témánk épp, és ezért ma én is erről akartam - szerintem előbb-utóbb fogok is - blogolni, hogy feminin és maszkulin zene, a hozzá illő nőies és férfias tánc, női és férfi energiák tudatos megélése, felszínre hozása, kiegyenlítése, egységbe hozása... De nagyon jól leírtad, hogy a hirtelen váltások és az agresszió áll az egyik oldalon, míg a másikon ez a hömpölygő, lágy áramlás.
VálaszTörlésMert például melyik nem hogyan éli meg azt, hogy szereti a párját, ki milyen mozdulattal tudja ezt a legőszintébben és legegyértelműbben kifejezni?
Viszont ma hallgattunk egy olyan számot is, amiben tökéleteses fúzionált a kettő, a gyengéd, selymes háttérbe behatoltak, ritmikusan betörtek a férfias elemek, szaggatott ritmusok. Ez lenne a szex...? :)
Szabados Györgyöt milyen értelemben említed itt? Én őt nem hallottam még zongorázni, fogalmam sincs, milyen karakter. Egyszer úgy volt, hogy eljön a Hamvas-kollégiumba előadóként, és akkor játszott is volna, de lebetegedett, és csak az előadását kaptuk meg kinyomtatva (Hamvas és a zene címmel, ha esetleg érdekel ilyesmi, szívesen előkeresem.)
VálaszTörlésNeeem. A zene meg a szex az két külön dolog. Bár vannak átfedések.. :)
VálaszTörlés